Hogyan pihenjünk ott, ahol sosincs nyugalom? – A nagyvárosi élet pszichológiája

Nagyvárosban élni életérzés. A folyamatosan pulzáló „CITY” csak úgy ontja magából a lehetőségeket: színházak, koncertek, végtelen számú program, izgalmas közösségi terek, arcok, helyek, emberek. De az előnyök mellett sajnos hátrányokkal is járhat a sokszor elviselhetetlen tempóban zakatoló nagyvárosi ritmus, és ezt – ha nem figyelünk – a testi-lelki egészségünk is megsínyli.

A tüdőnk, a bőrünk – két egészen konkrét „felület”, amelyen jól látható nyomot hagy az egészségtelen levegő, és az ideálisnak egyáltalán nem nevezhető környezeti hatások. Valami hasonló történik a lelkünkkel is: a folyamatos űzöttség-érzés, a FOMO, a stressz, és a természetes működéstől teljesen eltérő ritmus kedvezőtlenül hathat a hangulatunkra is. Mit tehetünk annak érdekében, hogy ezeket a hatásokat mérsékeljük? Mi segít a zakatoló nagyvárosban tisztán tartani és megőrizni az egészségünket? Erre keressük a választ a nagyvárosi élet pszichológiáját feltérképező írásunkban.

A vonatkozó adatok szerint 2050-re az emberiség közel 70 százaléka valamelyik nagyvárosban fog élni.

Változó, hogy ki milyen megfontolásból választja ezt az életformát, hiszen ahányan vagyunk, annyiféle szempont merülhet fel. Van, aki az izgalmat, más a megélhetést, míg sokan a társaságot, vagy éppen egy szebb jövő reményét keresik a nagyvárosban. Emellett rengetegen vannak, akik eleve oda születtek, ezt a közeget tekintik otthonuknak és eszük ágában sincs onnan elköltözni.

A nagyváros napos oldala

Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a városban élők azért sok szempontból meg is találják a számításaikat és/vagy remekül boldogulnak ott: ez a cikk például egyenesen azt állítja, hogy a városlakók tehetősebbek, fejlettebb közegészségügyi viszonyok mellett, egészségesebben élnek és táplálkoznak.

És akkor még nem beszéltünk a társas érintkezésre számtalan lehetőséget kínáló programkavalkádról és arról, hogy a szolgáltatásoktól kezdve a ruházati cikkeken át az alapvető élelmiszerekig sok minden jóval könnyebben és gyorsabban hozzáférhető, mint vidéken.

Az a bizonyos „sötét oldal”

A kényelmi szempontok és az azzal járó előnyök ellenére azonban sok, főleg a testi-lelki egészségünket érintő kockázattal jár a nagyvárosi élet, ami számos krónikus rendellenesség eredője lehet. Az ebben szerepet játszó tényezők között jó eséllyel megtalálható

• az extrém ingergazdag környezet
• a nagyobb társadalmi különbségek
• a népsűrűség
• a felgyorsult életritmus
• a fényszennyezés
• a folyamatos zaj
• a szociális elszigeteltség, elidegenesedés

Annak, hogy ezek a körülmények negatívan hatnak a közérzetünkre, megvan a tudományos, egészen pontosan neurobiológiai magyarázata is. Az agyunk egy része bizonyos szempontból úgy működik, mint egy „paragép”, ami folyamatosan pásztázza a kockázatos helyzeteket – márpedig ilyenből elég rendesen akad a pulzáló nagyvárosban: zsúfolt járdák, tele gyalogosokkal, veszélyes kereszteződésekkel, ingerülten üvöltöző és/vagy dudáló autósokkal, biciklisekkel, hatalmas és zajos tömegközlekedési eszközökkel.

Ha belegondolunk, hogy egy városi ember agyának nagyjából mekkora mennyiségű információt kell feldolgoznia ahhoz, hogy egyáltalán lekövesse a forgalom áramlását, és ennek eredményeként biztonságban eljuttassa a tulajdonosát A-ból B-be… nos, azt hiszem erre szokták azt mondani, hogy belegondolni is fárasztó.

Ha még idevesszük, hogy a városi ember agya menet közben egy, amolyan „bioGPS”-ként is funkcionál, és – komoly kognitív erőforrásokat mozgósítva – folyamatosan tervezi az optimális útvonalat, akkor tényleg nincs mit csodálkozni azon, ha már abban kifáradunk, hogy egyáltalán bejussunk a munkahelyünkre.

De ha a közlekedés még nem lenne elég, ott van az a rengeteg, az agyunkat stimuláló inger, ami folyamatosan eltereli a figyelmünket. Bár ebbe nem nagyon szoktunk belegondolni, de a villogó neonfény-reklám, vagy a mellettünk telefonáló utastárs hangjának ignorálásához – annak érdekében, hogy koncentrálni tudjunk – szintén használnunk kell a kognitív erőforrásaink egy részét, ami ugyancsak energiaigényes folyamat.

Emellett ott vannak az elménket folyamatosan kísértésbe ejtő termékek – sütemények, cipők, ruhák. Ennek az őrült nagy dózisban ránk zúduló csábítás-cunaminak sem könnyű ellenállni, és bizony, az ehhez szükséges akaraterő megtartásához – talán már mondanunk sem kell – szintén használjuk az energiánkat (már ami maradt belőle).

Nem csoda, hogy ez a rengeteg inger és mentális kihívás teljesen le- és kimeríti a városban élő ember agyát, ami megspékelve a fent részletezett okokból szintén folyamatos, veszélyt pásztázó készenléti üzemmóddal, nem túl szerencsés kombináció.

Megbetegít és leszívja az agyunkat

Azt, hogy mennyire nem szerencsés, számos kutatás is alátámasztja. Egy vonatkozó vizsgálat például arra a következtetésre jutott, hogy az agynak az a része, amelyik azért felel, hogy érzékelje a veszélyt, a városlakók esetében kimutathatóan aktívabban, pontosabban túlságosan is aktívan működik stresszhelyzetben.

Az érzelemszabályozásban és a szorongásban egyaránt szerepet játszó agyi struktúrák stresszes, vagy vitás szituációban hiperaktívvá válnak. Ez a különbség jó eséllyel betudható annak a tendenciának, hogy a nagyvárosokban arányaiban több mentális rendellenességgel küzdő ember él: egészen pontosan a városiaknak 21%-kal nagyobb az esélye arra, hogy valamilyen szorongásos rendellenességgel diagnosztizálják őket, míg a hangulatzavar 39%-kal nagyobb eséllyel bukkanhat fel az életükben.

Rontja a memóriát, rombolja a lelket és a testet

Egy másik vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy mindössze néhány, a zsúfolt utcán töltött perc is „kimutatható mértékű kognitív deficitet okozhat” – magyarul elbutíthat minket. A nagyvárosi közegben kevésbé vagyunk képesek észben tartani dolgokat. De további rossz hír, hogy az urbanizált környezetben élők emlékezete mellett az önuralmuk sem az igazi…

De a környezeti hatások nem csak a lelkünket viselik meg. A szennyezés következtében a vidékinél jóval nagyobb dózisban megtalálható környezeti mérgek a testünket is megviselik, leginkább a levegővel közvetlenül érintkező bőrünket – írja Bőrügyek című könyvében Yael Adler. A bőrgyógyász szerző szerint „már bebizonyosodott, hogy a bőrbetegek és allergiások közül sokan nehézfémek, lágyító- és más mérgező anyagok hatásnak vannak kitéve”.

Most akkor mi legyen, költözzek vidékre?

Mielőtt még tovább sötétíteném a valóban nem túl fényes képet, szeretném gyorsan leszögezni, hogy mindennek ellenére senkit sem szeretnék eltántorítani, vagy lebeszélni a városi életről. Az itt élő emberek nagy részéhez hasonlóan én is nagyon szeretek városban élni, nap mint nap élvezem az írás elején említett előnyöket, és – bár sokszor eljátszom a gondolattal, hogy egy jóval nyugodtabb és egészségesebb vidéki környezetbe helyezem át a székhelyem, ez egyelőre nem reális alternatíva az életemben.

Ezért – amellett, hogy tudatában vagyok a veszélyeknek – arra próbálok inkább figyelni, hogy testi, lelki és mentális síkon is felvértezzem magam a nagyvárosi élet viszontagságaival szemben, mert – ahogy mondani szoktuk – mindig tehetünk magunkért, a testi-lelki egyensúlyunkért – és ez szerintem a nagyvárosi létre is igaz.

Akkor lássuk, mi mindent tehetünk annak érdekében, hogy megakadályozzuk, hogy a városi élet „kicsináljon” minket.

5+1 tipp, ami ellenállóvá tehet a nagyváros káros hatásaival szemben

1. Tölts több időt a természetben!

„A természetben töltött időt receptre kéne felírni”– írtuk egy korábbi cikkünkben, és akkor én most hozzáteszem, amolyan kiegészítésként, hogy „…főleg a városban élő embereknek”. Gyakorlatilag az összes felsorolt, kártékony hatás kompenzálására gyógyírt kínál a természet, amit érdemes időről időre felkeresni.

2. Mozogj többet!

A kiégés egyik meghatározó faktora a stressz, amiből – a mellékelt ábra szerint – a városban élő embereknek jóval nagyobb adag jut. A folyamatos stresszel járó, totális testi-lelki-mentális kimerülést segíthet megelőzni, és adott esetben helyrebillenteni a rendszeres testmozgás, ami a természetben töltött időhöz hasonlóan az egyik legjobb gyógyír a kimerültségre és a kiégésre.

3. Menj a parkba!

Ritkán gondolunk csak bele, és könnyen elképzelhető, hogy nem is tudatosul bennünk, milyen nagyon hiányzik nekünk a természet. Kutatások szerint gyorsabban gyógyultak azok a betegek, akik a kórházakban fákra néző szobát kaptak. Hozzájuk hasonlóan a városi ember környezeti hatásoktól megbetegített lelke is gyorsabban erőre kap, ha ezeken a növényeken nyugtathatja a szemét – legalább egy kis időre, legalább a közeli parkban.

4. Hallgass komolyzenét!

A zene bizonyítottan csökkenti a stressz-szintünket; a nyugalom, ami egy komolyzenei koncert soraiban ülve, vagy komolyzenét hallgatva megszáll minket, a természetben tett séták alkalmával hallható madárcsicsergéshez hasonlítható. A minőségi komolyzene kikapcsol, feltölt, és pozitív hatással van az érzeleminkre – ha valamire, akkor erre a folyamatos és a produktivitásunkat romboló zajban óriási szüksége lenne a nagyvárosban élő embereknek.

5. Tarts kikapcsolt estét!

Nem kell, hogy tökéletes csend és sötéség vegyen körül, de a testünk mellett a lelkünknek is nagyon jót tehet az, ha időnként egy kicsit csökkentjük magunk körül a zajt. Halkítsd le a telefonodat, kapcsold ki a tévét, a zenét, és relaxálj, lélegezz mélyeket a félhomályban – ha van kedved, egy gyertyát is meggyújthatsz ezen a csendes(ebb) estén.

+1 Védd a bőröd!

Testi síkon leginkább a bőrünk kénytelen szembenézni a környezetszennyezés káros hatásaival. A városi életre jellemző stressz szintén gyengítheti a bőrt, amit napi szinten torpedóznak a már említett környezeti hatások is. Bőrünk határt képez szervezetünk és a környezet között, így naponta több olyan hatás is éri, amely növeli érzékenységét. Szervezetünk nem tud a folyamatosan növekvő környezeti terhelés ellen védekezni, és elkezdődik a bőr érzékenységének ördögi köre.

Forrás: itt, itt, itt, itt, itt