„A testünk és a lelkünk teherbírása nem végtelen” – de akkor miért nincs időnk betegnek lenni?

Szerző: | 2017. 03. 14. | Test&Lélek | Olvasási idő: 10 perc

Milyen gyakran halljuk ezt a mondatot: „Én most nem lehetek beteg, nincs rá időm!” – és milyen gyakran mondjuk ki mi magunk is. Egy kis fejfájás, vagy egy megfázás első jeleire már nyúlunk is a szupergyorsan ható fájdalomcsillapító és a forró italporok után, hiszen kinek van ideje napokra, hetekre ágynak esni? A munka, a család, az élet nem vár, amíg meggyógyulunk, mindig 100%-ot kell nyújtanunk minden területen.

Bevallom, én sem voltam ezzel másként. A mottóm minden esetben a „lábon kell kihordani” vezényszó volt, akár egy pár napos nátháról, akár olyan influenzáról volt szó, ahol a láztól arra sem emlékeztem, hogyan értem be reggel dolgozni.
Végül egy újabb hidegrázós-köhögős, „de menni kell” reggelen azon kezdtem gondolkodni, tulajdonképpen miért is csináljuk ezt olyan sokan. Miért indulunk el reggelente annyian betegen, ahelyett, hogy bekuckóznánk otthon egy bögre teával, néhány évadnyi sorozattal, és a pihenésre, gyógyulásra fókuszálnánk? Dr. Márky Ádámmal, orvossal, a Longevity Project orvosigazgatójával kerestünk válaszokat a jelenségre.

Csend legyen, és tedd a dolgod!

Nagyjából ezt üzenjük a testünknek minden alkalommal, amikor a különböző tüneteket és fájdalmakat figyelmen kívül hagyva arra kényszerítjük magunkat, hogy továbbra is a maximumot nyújtsuk. Érdemes azonban továbbgondolni a dolgot: ha egy nátha ilyen reakciókat vált ki belőlünk, mi lesz azokkal a betegségekkel, amelyeket nem tudunk „lábon kihordani”? Egy mozgásszervi, ízületi panasz kúrálása hetekbe, hónapokba is telhet, nem is szólva más krónikus betegségekről. Jó nekünk, ha elnémítjuk a saját testünk jelzéseit?

„Ha a hatékonyságunk szempontjából nézem, akkor nagyon rövid távon igen. Azonban máshogy nem.” – szögezi le Dr. Márky Ádám. „Azt szoktam mondani, hogy a távol-keleti emberek azért néznek ránk és az egészséggel kapcsolatos elképzeléseinkre nagyon furcsán, mert ők tapasztalati úton tudják, hogy a testünk kizárólag érzetek és érzések útján tud kommunikálni azzal a nagyon okos fejünkkel. Ha nekik valamilyen kellemetlen érzésük, érzetük támad, teszem azt fáj valamijük, akkor elkezdenek odafigyelni arra a területre, hogy vajon miért van ez, mit jelenthet, hogyan lehet megváltoztatni?

Ezzel szemben mit teszünk mi? Amint a testünk valamilyen jelzést küld, mondjuk, elkezd fájni a fejünk, rögtön nyúlunk a fájdalomcsillapító után, hogy még véletlenül se érezzünk semmit.

Egy az egyben ki kívánjuk zárni a testünk irányából érkező kommunikációt. Ez pedig nem túl célravezető, ha hosszú és egészséges életet szeretnénk.”

Dr. Google

Annak hátterében, hogy a legkisebb tünetekre is a gyógyszerekben keressük a megoldást, gyakran az is állhat, hogy nem szívesen fordulunk orvoshoz, vagy ha mégis, akkor sem tartjuk be maradéktalanul az utasításait. És ha a problémánkon nem segítenek a vény nélkül kapható szerek, a következő lépésünk sem az orvosunkhoz vezet, hanem a számítógéphez.

„Az egyik fontos ok, amiért így cselekszünk, nyilván az egészségügy hazai állapota.” – véli Dr. Márky Ádám. „Szerintem sajnos nincs olyan ember, aki az elmúlt években, ha kórházban, szakrendelőben járt, ne futott volna bele legalább egy kiégett egészségügyi dolgozóba, aki jól leteremtette valamiért, nem beszélve a sorbanállásról és egyes kórházaink nyomasztó állapotáról. Ezt senki nem éli át szívesen, különösen amikor a betegség miatt még kiszolgáltatottnak is érzi magát. Inkább magunk próbálunk gyógymódokat keresni, és csak az utolsó utáni, a muszáj pillanatban indulunk el az orvoshoz.

A másik magyarázat, hogy megszoktuk, minden instant van; a kávé, az ebéd, a meleg víz. Nyilván a tudást is rögtön akarjuk, és az egészséggel kapcsolatban is így gondolkodunk.

Azonban talán a legfontosabb ok az, hogy szeretjük, ha a kezünkben van a kontroll. Ha a testünk beteg lesz, akkor a fő feszültség, szorongás az ebből fakadó bizonytalanságérzetből származik. Ha már a testemet nem tudom kontrollálni, akkor megpróbálom az információval ellensúlyozni a bizonytalanság érzését.”

Dr. Márky Ádám
Fotó: Krulik Marcell

Testről és lélekről

Problémák, betegségek nem csupán a testünket érinthetik, hanem a lelkünket is. A stressz, szorongás okozta tünetektől kezdve a depresszión át sorolhatnánk, milyen gondok merülhetnek fel. A testet és a lelket azonban nem lehet elkülöníteni egymástól, hiszen egységként működnek, és folyamatos kölcsönhatásban állnak egymással. Ha testi fájdalmat tapasztalunk, az hatással van a lelkünk egyensúlyára is, és fordítva is – mint ahogy az is összefügg, ahogyan baj esetén bánunk velük.

Dr. Márky Ádám szerint nincs két külön gondolkodásunk, magatartásunk.

„Ahogy a testünkről gondolkozunk, az megjelenik abban, ahogy a lelkünkről, és ezek a minták fedezhetők fel a másik emberrel való kapcsolatainkban vagy a munkánkban is. Ha türelmetlenek vagyunk magunkkal szemben, ha nem vagyunk kíváncsiak arra, hogy pontosan milyen érzések vannak bennünk, hogy mi van a felszín alatt, akkor barátainkkal, szeretteinkkel is ilyenek leszünk – felületesek.”

„De én nem lehetek gyenge!”

„Az általános vélemény manapság az, hogy aki beteg, az gyenge.” – mondja Dr. Márky Ádám. „A kiélezett piaci környezetben pedig nem engedhetjük meg magunknak, hogy ez a kép éljen rólunk az emberekben. Ezért inkább úgy csinálunk, mintha minden rendben volna.”

A testünk (és a lelkünk) teherbírása azonban nem végtelen. Bármennyire szeretnénk is elhallgattatni a figyelmeztető jelzéseket, egy idő után elérjük azt a pontot, amikor kénytelenek vagyunk szembenézni azzal, hogy a testünk nem egy tökéletes működésre programozott gépezet: akár tetszik, akár nem, jelezni fogja, ha gond van.

„A munkahelyi mindfulness tréningek során (különösen, ha olyan helyen tudunk dolgozni, ahol a vezetők is nyitottak erre) gyakorlás közben az ember megtapasztalja, hogy nem egy gép, aki mindig, minden körülmények között jól érzi magát.

Szépen lassan megtanuljuk elfogadni az érzéseinket, érzeteinket még akkor is, amikor ezek nem olyanok, amilyeneket szeretnénk. Ha pedig magunkon megtapasztaljuk ezt, akkor mástól sem fogjuk elvárni, hogy tökéletes legyen.”

– vallja Dr. Márky Ádám.

Merj jelen lenni a betegségben!

A nehéz helyzetek elfogadásában sokat segíthet a mindfulness, amely megtanít minket arra, hogy tudatosan és elfogadóan legyünk jelen azokban a pillanatokban is, amelyeket egyébként legszívesebben átpörgetnénk egy mágikus távirányítóval. Ilyen például a betegség is: a fájdalom, a kellemetlen érzések arra sarkallnak bennünket, hogy minél gyorsabban szabadulni igyekezzünk tőlük.

De fontos meglátnunk, hogy hosszú távon nagyobb kárt okoz ezeknek a jelzéseknek a figyelmen kívül hagyása, mint az, ha megtanuljuk tudatosan észlelni és megélni azokat.

„A betegség egy üzenet a szervezetünktől, hogy valami nem volt oké, stop. Amikor nem veszünk komolyan egy ilyen jelzést, azzal hosszú távon azt érjük el, hogy ezek az elnyomott problémák összegyűlnek, és előbb-utóbb olyan jelzés érkezik, amit már nem tudunk figyelmen kívül hagyni. Sajnos, sokszor ilyenkor már nincs mindenkinek még egy esélye.”

– mondja Dr. Márky Ádám.

Egy kis mindfulness, és nem fog fájni?

„A különböző mindfulness alapú módszerek azt tanítják, hogy hogyan tudjuk megfigyelni, elfogadni a testi érzeteinket, és ezáltal megérteni őket. Ám a különböző klinikai vizsgálatok, például a daganatos betegségekben szenvedőknél, nem azt az eredményt hozták, hogy a betegeknek megszűnnek a fájdalmaik a mindfulness gyakorlása révén.” – hangsúlyozza Dr. Márky Ádám. „Hanem azt, hogy a szubjektív fájdalomérzet csökken, valószínűleg azáltal, hogy az ember megtanul egy kicsit máshogy hozzáállni ezekhez, és csak tisztán érezni őket.

Ugyanis sokszor nem a fájdalom a legrosszabb; a gondolatainkkal kreáljuk magunknak a szenvedést. A fájdalomérzet hatására rögtön elkezdünk elméleteket gyártani, negatívan gondolkodni. Az ilyen negatív gondolati spiráltól való kiszabadulást nagyban segíti a mindfulness gyakorlása.”

„Mindig mi szeretnénk irányítani.” – teszi hozzá a szakértő. „Azt szeretnénk, hogy az történjen a testünkkel, amit mi akarunk, mert azt gondoljuk, hogy az neki a legjobb. Ezért lenne fontos, hogy megtanuljuk elfogadni érzéseinket és érzeteinket olyannak, amilyenek, anélkül, hogy görcsösen meg akarnánk őket változtatni. Az pedig, hogy ilyen nyitottan, elfogadóan kezdünk el testünkre figyelni, általában segít megoldani a problémát, vagy elfogadni, ha nem tudjuk megváltoztatni. Ezért kellene több időt és teret hagyunk a testünknek és az agyunknak, hogy az történjen, amire tényleg szüksége van szervezetünknek.”

Fotó: itt és itt

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Herendi Kata
Pszichológus, szakfordító. Szeret beszélni, de hallgatni, figyelni és írni még inkább. Imádja az állatokat, az őszt, az angol nyelvet. Két dolog nem létezik számára: túl hosszú séta, és túl sok könyv – ezekből sosem elég.

Pin It on Pinterest

Share This