Nyelvtanulás: az egyiknek könnyebben megy, a másiknak nem. – De vajon miért?

Szerző: | 2016. 08. 01. | Social&Smart | Olvasási idő: 5 perc

Elsajátítani egy, vagy több nyelvet általában hosszas tanulási folyamat eredménye, de semmiképp sem lehetetlen. Azonban talán te is észrevetted már, hogy egyeseknek (talán neked is, ha szerencsés vagy) mintha könnyebben, kevesebb erőfeszítés árán menne, mint másoknak. „Jobb a nyelvérzéke”, szoktuk ilyenkor mondani. Egy nem régiben publikált kutatás alapján azonban úgy tűnik, inkább „szerencsésebb génekről” kellene beszélnünk.

multitask

A University of Washington „Insitute for Learning & Brain Sciences” (I-LABS) laborjában végzett kutatás vezetője, Ping Mamiya és munkatársai arra voltak kíváncsiak, mi áll a nyelvtanulási készségekben tapasztalt egyéni különbségek hátterében. Mivel a tanulási folyamatok rengeteg faktorra épülnek, és rendkívül összetettek, így az eredményeket érdemes óvatosan kezelni. Mindenesetre úgy tűnik, fontos, a nyelvtanulási folyamatokat befolyásoló génváltozatokat azonosítottak.

A nyelvtanuló agy

A kutatásban 79, átlagban 20 éves kínai diák vett részt, akik nemrégiben érkeztek az Egyesült Államokba, és miután átmentek a minimális nyelvtudási követelményeket mérő teszten, 44-en rögtön megkezdték egy háromhetes intenzív nyelvkurzust. A kurzus során, illetve 8 nappal annak befejeződését követően a kutatók többször is megvizsgálták a résztvevők (és a kurzuson nem részt vevő, 35 fős kontrollcsoport) agyát egy speciális MRI eljárással, az úgynevezett diffúziós tenzor képalkotási módszerrel.

Ez a módszer lehetővé tette az agyban létrejövő kapcsolatok (lényegében az idegsejtek nyúlványait és az őket körülvevő, az ingerület-átvitel sebességét növelő, mielinhüvelyként ismert velőshüvelyt tartalmazó fehérállomány) struktúrájának vizsgálatát. A jobb szerkezet, a kifejlettebb kapcsolati háló az idegsejtek között ugyanis megkönnyíti az ingerület-átvitelt, így segítve a tanulást.

Érdekesség, hogy már a kurzus első napján is megfigyelhető volt a szerkezetváltozás. Azoknak, akik részt vettek a kurzuson, egyértelműen megemelkedett a nyelvtanulásért felelősnek vélt agyterületeken a fehérállományuk, és ez a növekedés a kurzus végéig tartott.

Láthatjuk tehát, hogy a környezeti hatások hogyan tudják befolyásolni a fehérállomány szerkezetét (ahogy azt például a kerékpározás példáján is megfigyelhető).

De hogy jön ide a genetika?

A kutatás fő erőssége azonban a genetikai háttér kibogozásában rejlik. A kutatók ugyanis DNS mintát is vettek a kurzus elején a résztvevőktől, és a COMT nevű gén változatait vizsgálták. Úgy gondolták, az, hogy az illető milyen variánssal rendelkezik, bejósolja, hogy milyen mértékben változik a fehérállomány-szerkezete a kurzus során (ami pedig egyfajta mérőeszköze lehet a nyelvtanulás sikerességének).

dns

Nem tévedtek: míg két változat (a Metionin/Valin és Valin/Valin α-aminosav kombinációk) nagyobb fehérállomány-növekedéssel jártak, addig a harmadik (Metionin/Metionon) párosítás esetén nem volt jelentős változás az agy szerkezetében, és ez utóbbi rosszabb eredményekkel is járt a nyelvi kurzuson.

Összességében a nyelvtanulás sikerességében jelenlévő egyéni különbségeknek mintegy 46%-áért felelt a génváltozatbeli eltérés és a fehérállomány változásának mértéke.

Nyelvtanulásra fel!

Az, hogy miért léteznek akkora különbségek a különféle elméleti és gyakorlati készségek elsajátításában, nagyon fontos kérdés, és, ahogy azt a kutatás egyik vezetője, Patricia Kuhl is kiemelte, ennek felderítése nemcsak a környezet, a gének és az agyműködés kapcsolatait tárhatja fel, de segíthet abban is, hogy kifejlesszenek olyan tanulási módszereket, amivel megnövelhetik a hatékonyságot.

Persze cikkünkkel nem elijeszteni szeretnénk titeket a nyelvtanulástól, és a „nehezebb” semmiképp sem keverendő össze a „lehetetlen” fogalmával. Még akkor is, ha a kevésbé szerencsés COMT génvariáns a tiéd, ne feledd, hogy bár 46% magas számnak tűnik, de nagyon távol van a 100%-tól, és semmiképp sem kell, hogy elrettentsen a nyelvtanulástól, hisz annak előnyei vitathatatlanok.

Via: Neuroscience News

Fotó: itt

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Szabó Anna
Idegtudomány szakirányon végzett, de tanulmányaiba egy nagyobb csipet pszichológia és mozgástudomány is vegyült. Jelenleg doktori tanulmányait folytatja Franciaországban, szabadidejét futással (sokszor a határidők elől is), túrázással, írással és társasjátékokkal tölti.

Pin It on Pinterest

Share This