„Esik, kel, bukkan, gurul” – öt tanács szülőknek az apró gyerekkori balesetek kezelésére

Szerző: | 2016. 08. 17. | Család&Gyerek | Olvasási idő: 6 perc

Amíg a gyerek eljut a totyogó korból az érett óvodásig, az élet csupa izgalmas kaland és adrenalin, mindig a világ legveszélyesebb dolgait nézi ki magának. A szülők legalábbis gyakran így látják. De mi a jó hozzáállás a kisebb-nagyobb eséseknél? Mit tegyünk a homokozó lapátért megvívott heves csatáknál? Hogyan kezeljük a szabályok rendszeres áthágását egy kétéves esetében? Szakértőnk Geist Klára pszichológus öt tanáccsal segíti a szülőt, akinek tudnia kell: az első években mutatott attitűdje, a jelennél sokkal távolabbra hat.

1. Ne légy közönyös, de ne is pánikolj!

A kisgyerekek – főként a 3 év alattiak – elsősorban a szülő reakciójából következtetnek arra, hogy kis vagy nagy baj történt velük – figyelmeztet a szakértő. Geist Klára hozzáteszi: nem véletlen, hogy a statisztikák szerint az elsőszülöttek a szorongóbbak, hiszen az ő baleseteik a szülővel is elsőként történnek meg apai, illetve anyai státuszban.

A jó reakció lényege az üzenet a gyerek felé, hogy a szülei figyelnek rá: a közömbösség tehát éppúgy rossz döntés, mint a túlzott pánik.

apapara

A legjobb, ha szelíden és határozottan jelen vagyunk, érintéssel valamint kedves hanggal adunk a gyerek számára megnyugvást. A kicsi még a jelenből tanul, ezért a fő, hogy a bajban érezze, a szülő kompetens a megoldásban. Tud és akar is segíteni neki – hangsúlyozza a pszichológus

2. Mindig adj vigaszt, függetlenül attól, mi volt az ok!

Az egészen pici gyerek még próbálgatja önmaga hatékonyságát és a határokat, kísérletezik. A tárgyak dobálása, ütögetése, szétszedése örömforrás számára. Főként kíváncsiságból cselekszik és

a „rosszaság” inkább csak a szülő fejében kötődik egy-egy csínyhez. Ráadásul még a predikció, azaz a következmények előrejelzésének képessége sem működik megfelelően egy 2-3 éves gyerek esetében.

Ahogy Geist Klára mondja: Amikor a szülő a veszélyes, kisebb-nagyobb esésbe, balesetbe torkolló helyzetre reagál, fontos, hogy ne egy életre akarjon nevelni. Az énközpontúságban, illetve állandó jelenben élő gyermeket újra és újra meg kell tanítani egy-egy helyzet megértésére. Éppen emiatt felesleges különbséget tenni a „véletlen” és a „direkt” balesetek között. Nemcsak akkor kell vigasztalni, ha megbotlott, hanem akkor is, ha leesett valahonnan, ahová egyébként nem szabad felmászni. Ezzel együtt persze a szabályt még el lehet ismételni újra meg újra.

3. Alkalmazkodj a vérmérsékletéhez!

Az, hogy egy gyermek mennyire sír, hogyan reagál adott helyzetekre, a vele született temperamentum kérdése is. A nevelés ezen csupán finomítani képes. Tehát, ha a kicsi gyakran sír, mert ijedősebb, kisebb a fájdalomküszöbe, nem azzal tesz jót számára a szülő, hogy megkeményíti. Például „hagyja lecsillapodni magától” vagy rálegyint: katonadolog.

Mindenképpen segítsünk megnyugodni a gyereknek, hiszen ezzel nemcsak előbb túllép a problémán, de a szülői mintából megtanulja az önmegnyugtatás módszerét is

– hangsúlyozza a szakértő. A pszichológus úgy véli: az érzékenyebb gyerekeknek inkább a bátorítás, az új helyzetek felé való irányítás tágíthatja a világát. Például, ha a szülő segít új játékot kipróbálni, vagy idegen gyerekekhez odamenni, az ismerkedést gyakorolni a játszótéren.

4. Tudatosítsd: a hozzáállásod nem csupán a jelenre hat!

Sokan talán csóválják a fejüket: felesleges az apró gyerekbalesetnek nagy jelentőséget tulajdonítani. Pedig ha utánagondolunk, a kicsi élete körülbelül az egyéves születésnapjától négyesztendős koráig az esésekről, illetve a kisebb-nagyobb galibával végződő tapasztalatszerzésekről szól. Az ezekhez kapcsolódó szülői attitűd pedig azért különösen fontos, mert az ősbizalom kialakulásában játszik szerepet. Az érzelmi biztonságban élő gyermek mindig kísérletezőbb, a második életévtől pedig egyre nagyobb igénye támad az önállósodásra. Ebben az időszakban talán ez a legnehezebb a szülőnek: nem túlóvni, hanem engedni a szárnypróbálgatásokat az esetleges kudarcok ellenére is.

A bizalom alapja, hogy a szülő jelen van a háttérben, az önbizalomé azonban az, ha közben a megfelelő határokkal hagyja a gyereket szabadon menni, dönteni. Az egészséges személyiséghez pedig mindkét tényező elengedhetetlen

– fűzi hozzá Geist Klára.

1

5. Nyújts mintát és szabályokat!

Ahogy szakértőnk megjegyzi: a kicsi gyerek elsősorban még nem az elmondottakból, hanem a helyzet összefüggéseiből tanul. A piciknél a másik fellökése például nem durvaságból történik, hanem a saját hatékonyságukat próbálgatják. A szidás ezért nem segít. Mindig azt a gyereket vigasztaljuk, akit a durvaság ért.

Tehát, ha a mi gyerekünk lökte fel a másikat, akkor az idegen gyereket nyugtassjuk, kérünk tőle bocsánatot. A gyermekünk, aki elméletben nem képes szemszöget váltani, majd ezt a viselkedést tanulja meg

– hangsúlyozza Geist Klára. Hozzáteszi: 3 éves kortól a szülő már határozott hanggal, rosszallással is hatékonyan kifejezheti, hogy elégedetlen. A kicsik következetesen általában négyéves kortól tudnak szabályt követni.

Fotó: itt, itt meg itt

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Széles-Horváth Anna
Újságíró. Három gyermek édesanyja. Igaziból Galagonyalány. Foglalkoztatják a lélek dolgai. Ha kell, bátran kérdez, de többnyire ír. Blogot, cikket, interjút. Nyughatatlan természet, mindig csinál valamit. Többek között a Pszichoforyou cikkeit.

Pin It on Pinterest

Share This