Neked mit jelent az a szó: otthon? – Térbalett otthonunk érzelmi alaprajzán

Szerző: | 2017. 03. 10. | Social&Smart | Olvasási idő: 9 perc

Ahányan vagyunk, annyifélét jelenthet ez az egyetlen szó: otthon. Egy hely, ahová hazaérünk, egy hely, ahol védve vagyunk a külvilágtól, ahol biztonságban érezzük magunkat, ahol önmagunk lehetünk – és egy hely, amit nap mint nap bejárunk, öntudatlanul is követve a kapcsolataink egy sajátos koreográfiáját. Dr. Martos Tamás és Dr. Sallay Viola családterapeuták, a Szegedi Tudományegyetem kutatói a Pszichozanza előadássorozat keretében meséltek arról, hogyan árulkodik az otthonunk érzelmi térképe a kapcsolatainkról.

Kapcsolataink tánca, a térbalett

Ki gondolná, mennyi mindent tudhatunk meg önmagunkról és a kapcsolataink működéséről abból, ha lerajzoljuk az otthonunkat, és kicsit jobban mögé nézünk ennek a jól ismert képnek? Mik azok a rejtett mozgatórugók, amelyek irányítják az otthonunkban töltött időnket? Hogyan kapcsolódunk egymáshoz – és vajon ezek a kapcsolódási pontok, az otthon részei, ugyanazt jelentik-e számunkra és a szeretteink számára is? Izgalmas kérdések, amelyekre egy izgalmas módszer segítségével kaphatunk választ.

Családterapeutaként Martos Tamás és Sallay Viola azon dolgoznak, hogy az otthonokba betekintve megérthessék a bennük zajló kapcsolatok működését. Közösen kidolgozott módszerük, az Otthon Érzelmi Alaprajza Interjú első részében a résztvevők egy alaprajzot készítenek az otthonukról – természetesen nem mérnöki pontossággal, hanem a bennük élő kép alapján. Ezt követően elhelyezik a pozitív és negatív érzelmeket a tér azon pontjaira, amelyek számukra az adott érzést jelképezik. Majd következik a legfontosabb lépés: az érzések történetének kibontása.

Az interjú abban segít, hogy megismerjük önmagunk és szeretteink közös dinamikáját, a „térbalettet”, amit nap mint nap öntudatlanul végigjárunk ezen a sajátos jelentéssel bíró színpadon: az otthonunkban.

Otthon, édes otthon

„A helyek sokfélék lehetnek az életünkben” – mondja Sallay Viola. „Ha csak onnan nézzük, mik lehetnek a kedvenc helyeink, vagy mi idéződik fel, ha arra gondolunk, hová megyünk, ha jobban szeretnénk érezni magunkat – nagyon sok hely merülhet fel, épített vagy természeti környezet, közeliek vagy távoliak. Ezzel a sokféleséggel együtt

van egy nagyon sajátos helyfajta az ember életében, ami valahogy megkerülhetetlen, a megléte, vagy akár a hiánya által: ez az otthon.”

Felmerülhet bennünk a kérdés, mit jelent egyáltalán az, hogy otthon. Sokféle emlék tapadhat ehhez a szóhoz, és sajnos nem mindenki számára sugároz nyugalmat és biztonságot ez a kifejezés. Az otthon azonban akkor is kitüntetett szerepet élvez, ha nem ideálisak a hozzá fűződő tapasztalatok, esetleg sérül a biztonsága, vagy elvész.

„Mindig vannak konkrét tapasztalataink róla, de az otthon egy mélyebb valóság, hozzátartozik az életünkhöz, még akkor is, ha éppen nem találjuk” – mondja Martos Tamás. „Valamilyen módon, mint egy mély vágy, ekkor is munkálhat bennünk, keressük a helyét az életünkben.”

„Az otthon messze nem csak falak és tárgyak egy sajátosan elrendezett halmaza”

– teszi hozzá Sallay Viola. „A legtöbben közülünk a legbensőségesebb kapcsolatainkat éppen otthon éljük meg a leginkább.”

Mindenütt jó, de legjobb…?

Az otthonunkban, a tárgyaink között lezajló térbalett gyakran szinte öntudatlanul megy végbe. Amikor azonban elkészül egy-egy érzelmi alaprajz, sok minden láthatóvá válik a kapcsolataink dinamikájáról, ami egyébként rejtve maradna.

„Ha elkezdünk a számunkra fontos mindennapi környezet tárgyairól beszélgetni, akkor azokról a tárgyakról kiderül, hogy milyen érzelemmel telítettek, mennyi történetük, jelentésük van pusztán azáltal, hogy rendszeresen használjuk őket és fontos pillanatokban”

– mondja Sallay Viola. „Ha csak a tárgyakról, a tér, az otthon terében fellelhető tárgyakról kezdünk el beszélni, akkor sokkal könnyebb elmondani azt, amit máskor, más formában nagyon nehéz tudatosítani.”

Már pusztán abból, amit és ahogyan az otthonunkról mesélünk, nagyon sok minden kiderülhet számunkra. Például az, hogy – akárcsak az élet szinte minden területén – mennyire meghatározó szerepet tölt be a gyermekkorunk az otthon szempontjából is.

Közel és távol

„A kutatásaink során az első, legfontosabb tapasztalatunk az volt, hogy bár élünk egy otthonban, a mi jelen otthonunkban, de ha felnőtt emberekről van szó, akkor mindebben nagyon erősen jelen vannak olyan otthonok, amelyek akár nem is léteznek már, vagy amiktől nagyon messze vagyunk – a gyerekkori otthonok”

– meséli Sallay Viola. Példaként egy férfit említ, aki az interjú során lerajzolta a jelenlegi lakása alaprajzát, ám az érzések bejelölésénél már a több száz kilométerre lévő gyerekkori otthonát idézte fel, a házat, amelyben felnőtt.

Ahogy az életünk során általában, az otthonunkban is a testi-lelki jóllétünk megteremtésére törekszünk. Ilyenkor lép be a képbe a térbalett: az említett férfi és a családja sajátos technikával oldotta meg, hogy megteremtsék a vágyott közelség-érzést, ami a gyerekkori otthont jellemezte. Folyamatos közös tevékenységekkel, a helyiségek között mindig együtt mozogva próbálták pótolni a hiányérzetet.

Ám arra is akadt példa, amikor a térbalett éppen a távolságról árulkodott: egy kisgyermekes család, akik a részletesen megtervezett esti szertartások (fürdetés, meseolvasás, egy kis lefekvés előtti sorozatnézés vagy internetezés) következtében szinte soha nem találkoztak.

„Az ő adott élethelyzetükben ez a térbalett volt a legjobb megoldás arra, hogy megteremtsék a jóllétet. Ugyanakkor ez nem volt tudatos a számukra” – hangsúlyozza Sallay Viola. „Amikor az érzelmi térképekkel dolgozunk, és a történeteket kibontjuk, az egyik legerősebb dolog, ami történik, hogy tudatossá válnak a párnak, a családnak ezek a törekvései.”

Terápiás térbalett

Vajon hogyan dönthetjük el egy otthonról, vagy egy térbalettről, hogy az jó-e vagy rossz? Mások otthonába bepillantást nyerve, a tárgyak elhelyezkedését megfigyelve, vagy az érzelmi alaprajzot szemügyre véve legfeljebb azt tudhatjuk meg, mi hogyan éreznénk magunkat az adott környezetben. Arra azonban, hogy mikor van szükség változásra, csak az ott élők adhatnak valóban választ.

Az otthon ugyanis nem csupán pozitív érzelmek és interakciók színtere lehet. Ugyanazon falak között, ahol a biztonságot, jó közérzetet megtapasztaljuk, megjelenhet feszültség, bizonytalanság, akár szenvedés is. És bizony érdekes lehet szembesülni azzal, hogy az otthon egyes részei mennyire mást jelképezhetnek az ott élők számára.

„A családterápiás helyzetben az igazán erőteljes hatás akkor következik be, amikor elkezdik egymásnak megmutatni a rajzaikat, és érzésről érzésre elmesélik a másiknak a történeteiket”

– mondja Martos Tamás. „Gyakran olyan otthoni érzelmek bukkannak fel, amik ilyenfajta módon nem is kerülhettek elő korábban.”

Így derülhetett fény például arra, hogy amíg egy alakuló mozaikcsaládban az apa és a nevelőanya számára a közösségi terek, az étkező, a nappali egyértelműen pozitív érzések színterei voltak, addig nehezen kezelhető kamasz fiuk szemszögéből az otthonnak ezen részei egyet jelentettek a bizonytalansággal, a szenvedéssel. A fiú számára az egyetlen pozitív tér a saját kis szobája volt; az otthon egyik olyan területe, ahová a szülők feszültséget és negatív érzéseket helyeztek az érzelmi alaprajzon.

„A felnőttek ott csodálkoztak rá, hogy ami nekik evidensen az összetartozás és a kellemes érzések helye, az a gyerek számára a legkevésbé vágyott helye a lakásnak”

– meséli Martos Tamás.

Ebben a szövevényes családi helyzetben az otthon érzelmi térképe pontosan tükrözte a benne élők kapcsolati dinamikáját. A viták, konfliktusok nagyrészt a közös terekben zajlottak, ami elől a fiú a saját „birodalmába” igyekezett visszavonulni, ám elzárkózása további feszültséget teremtett. Ennek felismerése az otthonuk érzelmi alaprajza nyomán a családterápia fontos lépése volt.

Kipróbálhatom otthon?

Bármilyen legyen is, meglévő, elhagyott, esetleg még csupán vágyott, az otthon meghatározó szerepet tölt be az életünkben. Martos Tamás és Sallay Viola módszerének segítségével pedig talán mi magunk is elmerülhetünk egy kicsit abban, hogy elképzeljük, hogyan is fest a saját otthonunk érzelmi alaprajza, és a térbalett, amit mi járunk végig benne nap nap után.

Hogyan tudhatunk meg többet az otthonunkról, és a saját kapcsolatainkról? „Ha esetleg otthon megkérdeznéd a párodat, hogy mit hol érez, mindig kérdezd meg az érzés történetét is” – javasolja Sallay Viola. „Mert mindig a történetben van igazán a lényeg.”

Fotó: itt és itt

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Herendi Kata
Pszichológus, szakfordító. Szeret beszélni, de hallgatni, figyelni és írni még inkább. Imádja az állatokat, az őszt, az angol nyelvet. Két dolog nem létezik számára: túl hosszú séta, és túl sok könyv – ezekből sosem elég.

Pin It on Pinterest

Share This