Pornó bekapcsolva, férfiak kikapcsolva

Szerző: | 2017. 01. 13. | Én&Te | Olvasási idő: 12 perc

Bár nem szívesen nézünk szembe a ténnyel – de az a helyzet, hogy a pornó egyre több ember életére van közvetlenül vagy közvetve hatással. És ezek a hatások (bár az ellenkezőjére is van példa!) jellemzően nem pozitív előjelűek… Egy nagyon összetett, messziről induló és legalább ennyire távolra mutató problémáról van szó, amelyről kényelmesebb hallgatni – viszont beszélni kell róla.

Azt, hogy erre a témára érdemes nagyobb figyelmet fordítani, többek között az is mutatja, hogy a világ egyik legismertebb szociálpszichológusa, Philip Zimbardo egyik kutatása, és az az alapján készült könyve is ezt a témát, pontosabban, a pornó- és videójáték-függőség társadalomra gyakorolt hatásait járja körül – különös figyelemmel a férfiakra.

Ahogy arról a Nincs kapcsolat – Hová lettek a férfiak? című könyve kapcsán készült interjúnkban a professzor rámutatott: a pornó a videójátékokhoz hasonlóan egy olyan műfaj, amiből „egyre többet és mindig újat akarunk”.

De miért?

Többek között azért, mert az ingerküszöb folyamatosan emelkedik. Fontos azonban látni, hogy ez a tendencia nemcsak a pornó, hanem a modern kor sajátja is.

„Az akciófilmeknél mérik, hogy mennyi mindennek kell történnie ahhoz, hogy lekösse a nézőt, és ezáltal kialakuljon valamiféle addikció” – mutatott rá Dr. Almási Kitti egy, a Jövőképp – Fiatalok Magyarországért! Egyesület által szervezett előadáson, (amely éppen a már említett Philip Zimbardo kötet témáját járta körül). A klinikai szakpszichológus hozzátette, a pornófilmekkel is hasonló a helyzet:

folyamatosan emelkedik az ingerküszöb, „a kielégüléshez az előző adag és ugyanaz már kevés – mindig többre és mindig valami másra, valami változatosságra vágyik a néző”.

Egyre többet és egyre keményebbet! – hangzik tehát egy rendszeres pornófogyasztó (nem feltétlenül tudatosuló) jelmondata, amely megdöbbentő hasonlóságot mutat az alkohol-, vagy a kábítószer-függőségtől szenvedő emberek késztetéseivel.

Sokan és sokat tudnának akár a személyes tapasztalatok szintjén mesélni arról, hogy az alkohol- vagy drogfüggőség hogyan nyomorította meg a közvetlen környezetükben élő emberek vagy éppen családtagok életét, de számos könyv, film és alkotás foglalkozik, és foglalkozott ennek a témának a feldolgozásával. Ellentétben a pornóval.

A túrótortától a pornóig

A pornófüggőséget hajlamosak vagyunk még a fent említett két függőségnél is nagyobb tabuként kezelni, de az sem ritka, hogy észrevétlenül és észrevehetetlenül terheli a kapcsolatainkat.

Már önmagában az is elég nagy baj, hogy a fiatalok számára – jobb híján – ezek a filmek a felvilágosítást helyettesítő mintaként funkcionálnak, de nem kevésbé aggasztó, hogy a szakemberek szerint egyre több felnőttkorú számára okoz szorongást és életvezetési nehézséget a pornófüggőség.

A pornó ugyanis a másodpercek alatt lepörgő receptekhez hasonlóan, készen és azonnal kínálja a gyönyörködtető változatosságot, legyen szó a külsőről, vagy az együttlét módjáról: a szöszi, a barna és a dögös vörös gombnyomásra megcsinálja, amit csak a néző akar. Hol van itt a gond?

Ott, hogy – ahogy a valóságban egy barackos túrótortát sem lehet 1 perc és 45 másodperc alatt elkészíteni, ahogyan azt a főzőműsorokban mutatják, úgy – egy hús-vér partner sem képes „azt a fajta pörgős változatosságot, színességet, állandó nyitottságot, odaadást és aktivitást produkálni, amit egy pornóban mutatnak” – mutatott rá előadásában Dr. Almási Kitti.

A pornó „napos oldala”

Ugyanakkor ne legyünk prűdek, attól, hogy valaki néz pornót, még nem tekinthető függőnek. Sőt, vannak kapcsolatok, amelyekre kifejezetten üdítően hathat ez a műfaj: ha ezeknek a felnőtt filmeknek a hatására egy pár tagjai elkezdenek nyitottabban és őszintébben kommunikálni egymással a vágyaikról, az akár a szexuális életükre is jó hatással lehet.

Ezeket a fantáziákat sokszor azért nem merjük megosztani a partnerünkkel, mert félünk az elutasítástól, vagy attól, hogy kinevet a másik, miközben könnyen lehet, hogy nagyon is kedvére való a korábban csak titokban dédelgetett felvetés.

Ez tehát a pornó „napos oldala” de – ahogy arra már utaltunk – van egy sokkal sötétebb is…

pornófüggőség

„Ne haragudj drágám, de a pornó jobban bejön, mint te”

A többi függőséghez hasonlóan, pornófüggőségről is akkor beszélhetünk, amikor az már akadályozza a normál életvezetést. Ennek is vannak fokozatai, de eleinte jellemzően párkapcsolati fronton jelentkeznek gondok.

 „A pornófüggőség olyan komoly erekciós zavarokat okozhat, hogy valós aktív helyzetben az illető férfi nem nagyon, vagy csak nagyon ritkán képes az együttlétre, hiszen a szexuális aktus már nem elég ingergazdag. Ennek hatására keletkezik benne egy csomó ellenérzés, mert tudja, hogy ehhez képest milyen gyorsan átélheti azt, amire vágyik”

– mondta Dr. Almási Kitti a fent már említett előadáson.

Márpedig, ha ez a helyzet állandósul, akkor az a párkapcsolat megromlásához, szakításhoz, váláshoz vezethet – ami adott helyzetben könnyebb útnak tűnhet az érintettek számára, mint odaállni a kedvese elé és belemondani a szemébe, hogy (sarkosan fogalmazva) „ne haragudj drágám, de a pornó jobban bejön, mint te”. Vagy kicsit fogyaszthatóbban: a pornózással annyira eltávolodtam tőled, hogy segítség kell, hogy visszataláljak…

Feltéve persze, hogy valaki a függősége mellett egyáltalán eljut odáig, hogy kialakítson egy párkapcsolatot – sokan ugyanis éppen ez elől menekülnek a virtuális örömökbe.

A „hagyományos” pornó egy idő után már kevés

De az igazán komoly pornófüggőknek nemcsak a magánéletükben, hanem már a munkahelyükön is komoly problémát jelenthet fókuszáltan teljesíteni. Sokan napi 8 órára sem tudják felfüggeszteni ezt a fajta addiktív tevékenységet.

És ha már valaki elindult ezen a lejtőn, akkor nem nagyon van megállás: a „hagyományos” pornó egy idő után már kevés, egyre durvább „cuccra” van szükség az izgalomhoz. A virtuális élvezetek hajhászása közben a gyönyörök kapuján át pillanatok alatt el lehet jutni a tiltott tartalmakig, nem szólva az olyan járulékos nehézségekről, mint a szociális izoláció, azaz a társadalomtól és ezzel együtt a párkapcsolat kialakításának lehetőségétől való teljes elszigetelődés.

Miért lesz valaki pornófüggő?

Az, hogy ki válik pornófüggővé rengeteg tényezőtől függ, az egyénitől a társadalmi szintig sok lépcsőfok vezet eddig a keserves állapotig. Bár sokan első felindulásból hajlamosak szélsőségesen ítélkezni a pornófüggők fölött, fontos látni, hogy – a drog- és alkoholfüggőkhöz hasonlóan – az ő esetükben is

valószínűsíthető, hogy az élvezetek iránti csillapíthatatlan vágy mögött „valójában egy gyermeki vágy munkál, ami arról szól, hogy az érintett valami jót élhessen át”. Újból és újból és újból.

És ennek a vágynak kielégítésére tökéletesen alkalmasak ezek a rögzített és egysíkú forgatókönyv alapján készülő pornófilmek, amelyekről legalább akkora badarság azt feltételezni, hogy köze van a valósághoz, mint amikor egy kisgyerek a Tom & Jerry című meséből kiindulva azt gondolja, hogy ha izomból arcon vágnak valakit egy vasalóval, akkor az megszédül egy kicsit és szalad tovább, mintha mi sem történt volna.

A valóságban ugyanis egy nőnek nem három másodpercre van szüksége, hogy válaszkész legyen a szexre, és a legtöbbjüknek nincs fél percen belül hüvelyi orgazmusa, sőt, bőven akad rá példa, hogy egyáltalán nincs. A pornón szocializálódó férfiak azonban – jobb minta híján – sok esetben kontroll és szűrés nélkül próbálják meg átemelni a valóságba ezeket a képernyőről vett sablonokat – csak az a bökkenő, hogy ezek a sablonok nemigen illeszkednek a valóság mintájába.

Hogyan kapcsoljuk vissza a kikapcsolt férfit?

Ahogy a többi függőségnél, a pornó esetében is hatalmas önkontrollra van szükség a leszokáshoz. Nem elég abbahagyni, kell helyette találni – amennyiben a függőség egy párkapcsolattal párhuzamosan alakult ki – olyan közös, új dolgokat és élményeket, amelyek segíthetnek újból felfedezni egymást – vagy ha valaki egyedül küszködik a függőséggel, akkor a partnert.

Egy egyéni- vagy párterápia szintén segíthet abban, hogy a végére járjunk annak, milyen mozgatórugók vagy mögöttes motivációk állnak a függőség kialakulásának hátterében. Ha érdemben dolgozunk magunkon és azon, hogy változtassunk, akkor annak előbb vagy utóbb meglesz az eredménye.

Mindemellett Dr. Almási Kitti előadásában rámutatott arra a sokszor háttérbe szoruló tényre is, hogy az „ügy” érdekében a nők is sokat tehetnek.

Ez nemcsak a férfiakról szól

A férfiak lelke legalább annyira törékeny, mint a nőké. A sorozatos kudarcok és visszautasítások után egy olyan világban, ahol a férfiak egyre gyakrabban élik meg, hogy kevesek, vagy egész egyszerűen nincs rájuk szükség, nem csoda, ha a csalódások után ripityára törnek, és a hamvaikból feltámadva, nem főnixmadárként, hanem egy igazi „genya” pasiként, vagy a virtuális világban örömöt kereső pornófüggőként térnek vissza.

Ha egy idő után a férfi azt érzi, hogy már nem tud adni, nem tud kapcsolódni, mert eljutott addig, hogy egyszerűen nem hiszi el, hogy rábízhatja magát valakire és viszont, akkor nincs azon mit csodálkozni a pornóval vigasztalódik. Mert innen nézve miről is szól a pornó? Arról, hogy hogy nem bízom magam másra, csak én tudom magam kielégíteni (és lehet, hogy mást nem is tudnék).

„Abban, hogy a férfiak azt érezzék, nyugodtan rábízhatják magukat a párjukra, és elhiggyék, hogy a pornón túl is van (szexuális) élet, a nőknek van a legnagyobb szerepe: ők azok, akik ezt a biztonságot adó közeget meg tudják teremteni. „Abban, hogy a férfiakat visszakapcsoljuk, a legnagyobb szerepe a nőknek kéne, hogy legyen” – fogalmazott Dr. Almási Kitti, aki hozzátette:

„Ha azt szeretnénk, hogy igazi férfiak legyenek körülöttünk, ahhoz az is kell, hogy a nők legyenek igazi nők: engedjük meg magunknak, hogy legyünk néha esendők is, legyünk érzékenyek, figyelmesek, gondoskodók, engedjük meg a férfiaknak, hogy férfiak legyenek.”

A valóságban is.

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Szabó Eszter Judit
Kommunikációs szakember, újságíró. Hisz az önismereti- és terápiás munka sorfordító erejében. Ha kikapcsol, akkor túrázni megy. Vagy jógázni. Ha csinál valamit, akkor azt szívvel-lélekkel teszi. A Pszichoforyou-ra ez különösen igaz.

Pin It on Pinterest

Share This