Boldogságra hangolva – Így hat a sportteljesítményünkre a zene

Szerző: | 2018. 04. 15. | Pszicho&Light Social&Smart | Olvasási idő: 8 perc

Te is azok közé tartozol, akiknek a fülhallgató és a motivációs lejátszási lista az alapvető edzőfelszerelés részét képezi? Egyszerűen lehangol, ha zene nélkül kell nekivágnod a kilométerekkel vagy a fitneszgépekkel vívott, önként vállalt küzdelemnek? Minden nehezebbnek tűnik a füledben dübörgő ritmus nélkül? Nem véletlen: a legújabb kutatások szerint a zene komoly hatással van a sportteljesítményre.

Szabadság, nyugalom, új célok

A futás számomra szabadságot, nyugalmat és újabb célokat jelent, amelyek elérése lélekemelő, energizáló sikerélménnyel tölt el. Ráadásul a futás önmagunkhoz is közelebb visz: ahogy Simonyi Balázs ultrafutó fogalmaz, amikor folyamatosan nehézségeket küzdesz le, újra meg újra meghaladod a határaidat, óhatatlanul „találkozol” magaddal.

Éppen ezért próbálok minden alkalmat megragadni, hogy minél többször beleférjen a kocogás a hetembe. Ugyanakkor van két dolog, ami képes lenullázni a motivációszintemet: az egyik az eső… a másik pedig az elromlott fülhallgató.

Nem mintha ódzkodnék a madárcsicsergés vagy a patakcsobogás hangjaitól, sőt, egy-egy túra vagy séta alkalmával hosszasan tudok gyönyörködni bennük, de valahogy egyik sem képes eljuttatni abba a mágikus állapotba, ahol beszippant a ritmus és a szöveg, amikor úgy érzem, a lábaim szinte automatikusan, minden erőfeszítés nélkül nyüvik a kilométereket.

Legális doppingszer

Így annyira nem is lepett meg, mikor néhány évvel ezelőtt a Brunel University London munkatársa, a zene sportteljesítményre gyakorolt hatásának szakértője, Costas Karageorghis legális sportteljesítmény-növelő szerként beszélt a zenéről, amely segít leküzdeni a fáradtságérzetet és jókedvre hangol bennünket.

Egy korábbi könyvében (Inside Sport Psychology) ezt a teljesítménynövekedést 15% körülire becsüli, ami egy versenyhelyzetben óriási előnyt jelenthet.

Ugyanakkor Karageorghis arra is rámutat, hogy a zene jótékony hatása fordított arányban áll a futás intenzitásával. Azaz, minél gyorsabban futsz, minél „profibb” vagy, annál kevésbé profitálsz a füledben dübörgő ritmus pozitív hatásából. Ez elsőre furcsán hangozhat, de a kutató magyarázata segíthet helyrebillenteni a sehogyan sem illeszkedő kirakós darabjait:

Az elit sportolók általában „asszociátorok”, ami annyit tesz, hogy inkább befelé összpontosítanak futás közben. Ezzel ellentétben a többi, amatőr futó inkább „disszociátor” – de minimum a kettő között áll –, akik keresik a külső ingereket, amik elterelik a figyelmüket versenyzés közben. 

Szóval, ha te is inkább a külső ingerekre szomjazol (hogy elfeledtesse veled, hogy tényleg szomjazol), lehet, hogy jobban jársz, ha te is fülhallgatóval indulsz útnak vagy vágsz neki egy versenynek. Ez azért javasolt, mert – ahogy azt Karageorghis is megerősíti – ez egyrészt folyamatos stimulációt biztosít, másrészt a saját szájízednek megfelelően állíthatod össze a listán szereplő számokat (nem úgy, mint a hivatásos sportolók esetében, ahol sokszor olyasmi szól verseny közben a hangfalakból, amit biztosan nem ők választottak).

Ugyanakkor a kutató azt javasolja, hosszabb versenyeken próbáljuk annak végére tartogatni a lejátszási listánkat, és nem csak azért, mert a több órán át fülsértő hangerőn hallgatott zenének halláskárosító hatásai is lehetnek, hanem mert,

a zene, mint minden drog, ha túl sokat használjuk, veszít a hatásából.

A zene mágikus ereje

Most már látjuk, hogy milyen nagymértékben megnövelheti a zene a teljesítményünket. Nem csoda, hogy sokakat foglalkoztatott a kérdés, hogy ez a káprázatos teljesítménynövekedés pontosan minek köszönhető.

A rejtélyről nem véletlenül nem sikerült eddig lerántani a leplet: az agyi aktivitást monitorozó eljárások, mint például az EEG (elektroencefalográfia), rendkívül érzékenyek a mozgásra, ráadásul a működéséhez szükséges kábelek és a nehéz felszerelést igénylő eszköz nem volt hordozható, így sokáig lehetetlen volt sporthelyzetben, laboratóriumon kívül alkalmazni.

Azonban a technika fejlődésének hála ma már elérhetőek az úgynevezett hordozható EEG-k, amelyek lehetővé teszik, hogy a kutatók akár testmozgás közben is kövessék az agy aktivitását.

Ezzel a lehetőséggel élt a fent már sokat idézett Karagheorgis kutatócsoportja is, akik ennek a technológiának a segítségével össze tudták hasonlítani az EEG által mért aktivitást zenére, zene nélkül, vagy podcastet hallgatva futók (pontosabban sétálók) csoportjai között, az eredményeket pedig nemrégiben a Psychology of Sport and Exercise című szaklapban publikálták.

Mindenki happy?

A kísérletet 24 résztvevő bevonásával végezték, akik egy kültéri futópályán sétáltak 400 métert, miközben vagy Pharrell Williams Happy című száma, vagy a TED Radio Hours városokról szóló podcastjét hallgatták, avagy semmit. A kutatók egyrészt az agyi aktivitást mérték, másrészt kérdőívek segítségével vizsgálták, hogy a résztvevők szubjektíven mennyire érezték jól magukat a séta közben, mire fókuszáltak, mennyire becsülték ébernek és energikusnak, vagy épp fáradtnak magukat.

Az eredmények arra engednek következtetni, hogy a zenehallgatás mintegy „átrendezi” az EEG-vel mérhető frekvencia-tartományokat, méghozzá az úgynevezett béta-hullámok javára, melynek következményeként a résztvevők ugyan kevésbé voltak fókuszáltak, de az ezzel párhuzamosan mért pozitív érzelmi állapot valószínűleg kárpótolta őket:

a zenével sétálók boldogságszintje 28%-kal intenzívebb volt a zene nélkül sétálókhoz képest, és 13%-kal érezték jobban magukat a podcastet hallgatók csoportjánál.

Érdemes megjegyezni, hogy a podcast, noha nem befolyásolta a résztvevők fáradtságérzetét vagy boldogságszintjét, de élvezetesebbé tette a mozgást azokhoz képest, akik semmit nem hallgattak.

Kimutattuk, hogy a zene valószínűleg a béta hullámok arányának növelése révén vezet pozitívabb érzelmi állapotokhoz. Ebből a hatásból több sport esetében is profitálhatunk, hogy élvezetesebbé tegyük a testmozgást

 – nyilatkozta a kutatást vezető Marcelo Bigliassi. A hatás egyébiránt főként a frontális, illetve centrális régiókban volt hangsúlyos – ezen területek olyan funkciókban töltenek be fontos szerepet, mint a tervezés, a döntéshozás, vagy a figyelmi fókusz váltása.

Szóval, ha úgy érzed, hogy már csak egy parányi löket hiányzik, hogy belevágj a sportba, érdemes lehet egy pörgős, az ízlésedhez passzoló zenelista összeállításával kezdeni.

Ha pedig még mindig nem vagy meggyőzve, érdemes lehet számításba venni, a futás kiegyensúlyozottságra, koncentrációs készségre és memóriára gyakorolt hatását, esetleg megfontolhatjuk agysejtjeink és életéveink várható számának növekedését, mint motiváló erőt – hogy csak néhányat említsünk a fenti linkeken elérhető korábbi cikkeinkben felsorolt előnyök közül.

Via: The GuardianNeuroscience NewsEgészség KalauzWikipédia

Fotó: itt, itt és itt

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Szabó Anna
Idegtudomány szakirányon végzett, de tanulmányaiba egy nagyobb csipet pszichológia és mozgástudomány is vegyült. Jelenleg doktori tanulmányait folytatja Franciaországban, szabadidejét futással (sokszor a határidők elől is), túrázással, írással és társasjátékokkal tölti.

Pin It on Pinterest

Share This