„Amiért, amit, akivel, amikor, ahol akarok” – Számodra mi jelenti a szabadságot?

Szerző: | 2019. 07. 03. | #SAJÁTÉLMÉNY | Olvasási idő: 7 perc

Már több mint fél éve annak, hogy útjára indítottuk sorozatunkat, amelynek lényege, hogy egy, a hírlevelünkben (és ettől a hónaptól a Pszichoforyou Pozitív csoportban) feltett kérdésre olvasóinkkal közösen keressük a választ. Júniusban azt kérdeztük tőletek, hogy „Te mitől érzed magad igazán szabadnak?” Ahogy minden hónapban, ezúttal is rengeteg értékes és magvas gondolattal gyarapodott a szerkesztőség – a beérkezett levelek legjavát ezúttal is közkinccsé tesszük.

„Nekem a nagy szabadság akkor jött el, mikor rájöttem, hogy a gondolataim, hozzáállásom és a felesleges szokásaimat (tudatalatti) gyökeresen megváltoztathatom, és én rendezhetem a világszemléletem, életem, illetve legyenek akármilyenek a körülmények, minden nap van választási lehetőségem: nem kell ragaszkodnom ugyanahhoz a palettához, csak azért, mert az a »megszokott« – írta nekünk Balázs, akinek a szavaiból kiderül, hogy a szabadság felé vezető út sokszor önmunkával és/vagy fontos felismerésekkel van kikövezve.

„Amikor szabadon lemondhatok a szabadságomról” (Eszti)

„Én akkor érzem, hogy szabad vagyok, amikor:

  1. Megtapasztalom, hogy létezik megbocsátás;
  2. Amikor éppen a szabályok és törvények adta rend biztosít arról, hogy szabad lehetek;
  3. Amikor szabadon lemondhatok a szabadságomról;
  4. Amikor dönthetek jól (értsd: nem kényszerülök beérni a legkisebb rosszal);
  5. Amikor megérzem, hogy bízik bennem valaki.

Írta nekünk Eszti, aki ebben az öt pontban összegezte a szabad élet „feltételrendszerét”.

„Felemelt fejjel, őszintén és nyugodtan tudok a tükörbe nézni” (István)

„Azt hiszem, hogy a szabadság nem egyetemes, mindenkinek megvan a saját szabadságfoka. Én nem vagyok képes, és nem is akarok egyes belém nevelt korlátoktól megszabadulni, mert azok ismerete adja számomra a szabad létezés és választás lehetőségét. Nem teszek úgy, mintha nem lenne gravitáció, amikor van. És nem negligálom a társadalmi törvényeket, amelyek be nem tartása a fizikai szabadságomat is veszélyeztetné.

Nekem a szabadság a bennem élő előítéletek, tapasztalatok, a beidegzett cselekvési formák ismerete mellett az, amikor úgy élek, hogy felemelt fejjel, őszintén és nyugodtan tudok a tükörbe nézni, illetve azok szemébe, akik meghatározó részei az életemnek.

Túl egy hosszú kapcsolaton, az jelentette nekem a szabadságot, amikor olyan társra leltem, akinek őszintén vallhattam az életemről, aki előtt vállalhattam önmagamat, és aki ismerve a korábbi életem történéseit, a létezésemet, a szerelmemet úgy fogadta el, ahogy neki adtam, ahogy ő megélte. Azóta talán még a nehézkedés törvénye is másként hat rám, legalábbis a lelkemre” – írta István, akinek leveléből kiderül, hogy a szabadság – bár mi magunk rengeteget tehetünk érte – nem feltétlenül csak rajtunk múlik. Erre a gondolatra rímelnek Olga szavai is, aki levelében úgy fogalmazott, hogy „szabadnak érzem magam akkor is, ha jó emberek vesznek körül, illetve, ha vakon bízhatom valakiben”.

„Szabadság az, ha nem bántok senkit saját szabadságom megélésében” (Éva)

„A szabadság számomra azt jelenti, hogy negatív következmények nélkül élhetem úgy az életemet, ahogyan szeretném, természetesen mások érdekeit, igényeit nem sértve; hogy szabadon járhatok-kelhetek a világban, kimondhatom, amit gondolok, gondolkodhatok »másképpen« és ez nem baj.

Szabadság, ha önmagam lehetek, és nem kell magam másnak mutatni csak azért, hogy ne érjen diszkrimináció, negatív következmény. Szabadság az, ha dönthetek úgy, hogy nemet mondok arra, ami számomra nem kellemes, nem jó, vagy csak éppen nem akarom.

Szabadság az, ha saját szabad választásom és döntésem alapján tiszteletben tartom mások érzéseit, igényeit és nem bántok senkit saját szabadságom megélésében, valamint vállalom a felelősséget tetteimért.

Szabadság az, ha szabad hibáznom, szabad nem tökéletesnek lennem, szabad sírnom és nevetnem. Szabadság az, hogy szabad akaratomból tartom be az ésszerű törvényeket és a korlátokat, amik nélkül nem működhetnek társadalmak, de ezeken a korlátokon belül is megtalálom a saját szabadságomat.

A szabadság lehetőség és döntés, tudni kell élni vele, és tudni kell, hogy mint minden döntés, a szabadság választása is felelősség! Ha a szabadságot választom és nem mások utasítása, iránymutatása alapján gondolkodom, cselekszem, élek, akkor nem háríthatom a felelősséget másra, vállalnom kell azt. Ettől nehéz, néha ijesztő, ettől izgalmas, szabad, mámorító” – osztotta meg velünk letisztult és sok, a szabadságot meghatározó körülményre kiterjedő gondolatait Éva.

„Megszűnik a kényszer, hogy valamilyenné válnunk kell” (Adrienn)

„A szabadság számomra a létezés megtapasztalásának örömét jelenti, amely nem függ külső eseményektől. Csak mi tudjuk megteremteni a magunk számára, nem hozhatja azt el egyetlen személy, tárgy vagy külső esemény sem – vélekedik levelében Adrienn, aki szerint

„amikor szabadok vagyunk, akkor (…) már nem befolyásol semmilyen meggyőződés, amelyet nem a saját lelkünkben növesztettünk. Megszűnik a kényszer, hogy valamilyenné válnunk kell, mert így nem vagyunk elég jók, nem vagyunk elfogadhatóak”.

Adrienn szerint azonban ez az állapot csak úgy érhető el, ha elengedjük a kényszert, hogy mindent az irányításunk alatt tartsunk és kiszámíthatóvá tegyünk, ugyanakkor a szabadság elérésének feltétele, hogy az álmaink megvalósítása érdekében tegyünk rendszeres, tudatos lépéseket.

E havi közös cikkünket olvasónk, Beatrix egyszerű, de nagyszerű soraival zárnánk. Kérdésünkre, miszerint „Mitől érzed magad igazán szabadnak?”, három frappáns mondattal válaszolt:

„Attól, ha azt és akkor és azzal csinálhatom, amit, és amikor és akivel akarom;

Attól, ha megtehetem, hogy ne tegyek meg valamit;

Attól, ha amikor akarom, akkor semmit tehetek.”

Ezt kívánjuk Nektek és magunknak is, és persze még sok ilyen klassz összeállítást! Mindenkinek köszönjük, aki közreműködött júniusi közös cikkünk megírásában, hálásak vagyunk, hogy ilyen sokan időt és energiát szántatok a közös gondolkodásra.

Ha szeretnél rendszeres értesülni a havi közös cikk témájáról, vagy csatlakoznál támogató közösségünkhöz, akkor iratkozz fel hírlevelünkre, vagy jelentkezz be tagnak a Pszichoforyou POZITÍV Facebook-csoportba

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Szabó Eszter Judit
Kommunikációs szakember, újságíró. Hisz az önismereti- és terápiás munka sorfordító erejében. Ha kikapcsol, akkor túrázni megy. Vagy jógázni. Ha csinál valamit, akkor azt szívvel-lélekkel teszi. A Pszichoforyou-ra ez különösen igaz.

Pin It on Pinterest

Share This