Szakíts, ha bírsz – és ha lehet, akkor csináld szépen

Szerző: | 2017. 03. 27. | Én&Te | Olvasási idő: 9 perc

Vajon mit mondjak? Hogyan fejezzem ki magam? Mire vigyázzak, hogy ne bántsam meg a másikat, de mégis egyértelmű legyek? Szorongató kérdések, amelyek mindenkiben felmerülnek, mielőtt nekiveselkedik egy kapcsolat lezárásnak. Mert bizony szakítani nem könnyű feladat és – bár kívülről úgy tűnhet – annak sincs könnyű dolga, aki kimondja, hogy vége.

A ránk nehezedő nyomás miatt olykor pont abba futunk bele, amit el akartunk kerülni: csak hebegünk-habogunk, rébuszokban beszélünk, a másik számára félreérthető dolgokat mondunk, vagy eredeti szándékunk ellenére reményt keltünk benne. Azaz olyan indirekt szakítási stratégiába bonyolódunk, ami hosszú távon csak tovább fájdítja a másik egyébként is összetört szívét.

Szakíts ha bírsz!

Egy, a Psychology Today oldalán megjelent cikk szerint a szakítás többféleképpen is kivitelezhető. A hivatkozott kutatást jegyző Collins és Gillath alapvetően két stratégiáról (direkt és indirekt) beszélnek, amelyek a kommunikáció személyességében, őszinteségében és konkrétságában különböznek egymástól. Ezek alapján összesen hét szakítási módot szedtek össze.

  1. A nyílt konfrontáció

A legegyenesebb, amikor nyíltan megmondjuk párunknak, hogy véget akarunk vetni a kapcsolatnak, illetve ennek okát is őszintén elmondjuk egy személyes találkozó alkalmával.

  1. Az önhibáztatás, avagy a „csakis én tehetek róla“

Saját hibánkat hangsúlyozva („nem veled van a baj, hanem velem“) valószínűbb, hogy kevésbé bántjuk meg a másikat, hiszen csökken a saját inkompetenciájával kapcsolatos hiedelme. Mégsem ez a legőszintébb módja a szakításnak, mert a valós okot nem osztjuk meg vele – így expartnerünk elgondolkodni sem tud azon, esetleg a következő kapcsolatában mire ügyeljen, miben változhatna.

  1. A fokozatos leépítés

A kapcsolatból való lassú kihátrálás. Amikor tudjuk, érezzük,  hogy nem ő az igazi, mégis halogatjuk a szakítást. Várunk a megfelelő pillanatra, vagy egyszerűen abban reménykedünk, hogy a dolgok maguktól helyrejönnek. Azonban mikor a kapcsolat már menthetetlennek bizonyul, inkább külső tényezőket nevezünk meg okként (például hogy túl messze lakik, nem voltak szimpatikusak a barátai, nem egyezett az ízlésünk), vagy rosszabb esetben lebegtethetjük még egy darabig, hogy a különlét csak átmeneti…

  1. Visszavonulás

Az előző stratégiához hasonló, mégis kevésbé gáláns megoldások egyike. Akaratlanul (vagy félig tudatosan) is egyre kevesebb időt szentelünk a másiknak, több találkozót mondunk le. Kifogásokat gyártunk arra, hogy miért is nem érünk rá. Többé szívességet sem kérünk, nehogy aztán tőlünk is kérjenek. Próbáljuk érzelmeinket és az intimitást minimalizálni – ha pedig a partnerünk „véletlenül“ megelégeli a bánásmódot,  nem nekünk kell kimondani az utolsó szót… – lásd a következő pontban!

  1. Mondd ki te!

Bátortalanság, bizonytalanság, vagy csak pusztán gyávaság? Vannak, akik ha még nem állnak készen arra, hogy lezárják a kapcsolatot, „ráveszik” a másikat, hogy tegye azt meg helyettük. Mégis mi a receptje? Sok vita a semmin, sértegetés, a másik kritizálása, kellemetlenkedés a köbön, egészen a tűréshatárig, vagyis addig, amíg a másik megelégeli a bánásmódot, és könnyes búcsút vesz tőlünk.

  1. A manipulátor

Ha nyíltan nem is, de burkoltan megjegyzéseket teszünk arra vonatkozóan, hogy a kapcsolatunk az utolsókat rúgja. A csavar, hogy nem a partnerünknek, hanem olyan személynek áruljuk el gondolatainkat, akiről biztosan tudjuk, hogy panaszainkat visszamondja majd a címzettnek. A várt hatás valószínűleg nem marad el…

  1. Személytelen média módszerek

Néha egyszerűbbnek tűnhet küldeni egy sms-t, egy emailt, vagy egy Facebook üzenetet, hogy vége. Egyre közkedveltebb XXI. századi megoldás – idő- és energiatakarékos…

A hét lehetséges alternatívát olvasva biztosan volt egy-kettő, amelyiknél ráztuk a fejünket, vagy összerándult a gyomrunk. Mert – ahogy az a fentiekből is kirajzolódik, szakítani nyíltan, őszintén és gerinctelenül csúnyán is lehet.

Hogy miért visel meg egyeseket jobban a szakítás? Ebből a cikkünkből megtudhatod.

Nem szívesen lennénk például a másik helyében, ha velünk szemben alkalmazná valaki a kevésbé elegáns, indirekt stratégiák valamelyikét (visszavonulás, manipuláció).

Egy ilyen manőver elszenvedőiként jobban szoronghatunk, és a szakítás a hangulatunkat is megpecsételheti – tovább nehezítve az egyébként sem fájdalommentes folyamatot. Pánikra azonban semmi ok – mielőtt azt gondolnánk, hogy ránk is a legrosszabb vár, Collins és Gillath amerikai kutatók szerint

a legtöbb ember a direkt stratégiát választja ha szakítani szeretne, azaz odaáll a másik elé, és nyíltan kommunikál.

A szakítás után nem mindig könnyű új kapcsolatot kezdeni. Azt, hogy mely tényezők akadályozzák egy új kapcsolat kezdését, ebben a cikkünkben bővebben is olvashatsz.

De mitől függ, hogy melyik stratégiát alkalmazzuk?

A kutatók szerint a kötődési stílusunk nagymértékben befolyásolja azt is, hogyan gondolkozunk a szakításról. A kötődés gyakorlatilag a hozzánk közel álló személyekhez való kapcsolódási módot jeleníti meg.

Arról, hogy pontosan milyen szerepet is játszik a kötődési stílusunk a párkapcsolatban, egy korábbi cikkünkben bővebben írtunk.

  • A biztonságosan kötődők megbíznak másokban, őszintébbek, és könnyebben is boldogulnak az érzelmek világában (könnyebben kimutatják, felismerik és elfogadják azokat).

Ha szakításra kerül sor, a partnerrel őszintén, nyíltan és személyes módon kommunikálnak.

  • A szorongó típusba tartozók bizonytalanok lehetnek a kapcsolatukban, és attól retteghetnek, hogy elutasítják vagy egy szó nélkül elhagyják őket.

Ők szakításkor hajlamosak az önhibáztatást, vagy a fokozatos leépítést alkalmazni – így végső soron nem szakítják meg teljesen a kapcsolatot, nyitva hagyják az ajtót, hátha „úgy alakul“. Ráadásul nem kell szenvedni attól, hogy valaminek ténylegesen vége szakad…

  • Az elkerülő típus számára az intimitás és közelség szorongató tud lenni, így gyakran minimalizálják, vagy leértékelik a kapcsolat fontosságát.

Amikor véget vetnek egy kapcsolatnak, akkor inkább indirekt stratégiákhoz nyúlnak, és azt az utat választják, amelyben a legkevesebb a személyes érintkezés lehetősége (lásd 4. vagy 7. pont)

Természetesen minden párkapcsolat és szakítási helyzet más és más, így nem lehet pálcát törni senki feje fölött, ha nem úgy cselekszik, ahogy azt mi elvárnánk. A kötődési stíluson kívül pedig sok minden befolyásolhatja a választott szakítási módot, például az is, hogy a személynek aktuálisan milyen lehetőségei és erőforrásai vannak.

Elég nehéz lehet összehozni mondjuk külföldről egy személyes találkozót, ha valamiért úgy döntünk, nem kínozzuk tovább egymást – ilyenkor valószínűleg marad az online világ. Persze ez esetben is vannak fokozatok: nem mindegy, hogy csak egy sms-t küldünk, Facebookon rébuszokban kommunikálunk, vagy egy skype beszélgetéssel rakunk pontot az i-re.

Ha nincsenek ilyesfajta korlátok, és vacillálunk a kivitelezésen, érdemes a direkt stratégiákat választani: magunknak és a másiknak is könnyebb lehet feldolgozni a szakítást, ami mindkét érintett számára megkönnyíti a továbblépést.

A nyílt és őszinte kommunikációval pedig nem keltünk hiú ábrándokat, és előre tudunk tekinteni. Vagy éppen elgondolkodhatunk reálisan azon, van-e értelme megmenteni a kapcsolatot, és ha igen, hogyan tehetnénk azt? A nyílt kommunikáció pedig nem csak a párkapcsolatban, hanem az élet többi területén is fontos lehet, így nem csak ilyenkor érdemes azt gyakorolni.

Via Psychology Today

Fotó: itt, itt és itt

Felhasznált irodalom:

Collins, T. J., & Gillath, O. (2012). Attachment, breakup strategies, and associated outcomes: The effects of security enhancement on the selection of breakup strategies. Journal of Research in Personality, 46, 210-222.

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Zilahi Tímea
A tudomány és a modern kutatások rajongója. Imádja Pécset, a német nyelvet és kultúrát. Szeret utazni – arra, amerre a lába viszi. Dinamikus, pontos, rendszerető. Életében meghatározó választott sportága, a crossfit.

Pin It on Pinterest

Share This