„A boldogság az, ha nem akarunk mások lenni, mint akik vagyunk” – Számodra mi jelenti a boldogságot? Olvasóinkat kérdeztük

Szerző: | 2019. 03. 31. | #SAJÁTÉLMÉNY | Olvasási idő: 9 perc

E havi, olvasóinkkal közösen írt cikkünk kapcsán a hírlevelünkben azt kérdeztük tőletek, hogy mi jelenti számotokra a boldogságot? Válaszként minden eddiginél több levél, és azokkal együtt rengeteg bölcs és fontos gondolat érkezett a szerkesztőségbe. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy egy jó nagy halom boldogságot kaptunk a mi drága olvasóinktól, amit nagy örömmel osztunk tovább – elvégre erről, a tudásmegosztásáról szól a Pszichoforyou olvasóival közösen írt „sokkezes” cikke.  Lássuk, mi jelenti számotokra a boldogságot!

Ahogy minden hónapban, márciusban is sok közös pontot lehetett felfedezni a havi körkérdésünkre adott válaszokban. Sokan írtátok, hogy – az örömteli pillanatok tudatosítása mellett – a boldogság érzése akkor a legintenzívebb, amikor elvárások nélkül önmagatok lehettek. Ez derül ki az alábbi levélből is.

„Találkozni önmagammal” (Éva)

Amikor az ember azon kezd morfondírozni, hogy őt mi is teszi boldoggá elkezdenek a fejében bugyogni szebbnél-szebb gondolatok: az egyszerű dolgok, a madarak csicsergése, a napfény…. De belül azt érzem, hogy ezt a „minden ok nélkül csak boldog vagyok” érzést csupán szeretném elérni. (…)

Igazán az tesz boldoggá, hogy végre őszintén adom magam, teljesen lecsupaszítva azt, aki eddig voltam. Szemtől-szembe találkozni önmagammal, igazán sebezhetőnek lenni, de már úgy, hogy van fegyverem: önmagam szeretete. Az tesz boldoggá, hogy kibékültem „velem

írta nekünk Éva, aki a fentiek mellett még fontos „boldogság-faktorként” a férjét és a cicáját jelölte meg.

„Szabaddá és boldoggá tesz a korom” (Marcsi)

Engem, így 56 évesen boldoggá tesz a tudat, hogy már nem kell küzdenem házért, megélhetésért, nem kell rohannom a gyerekekkel óvodába, iskolába. Élhetem végre a saját kedvemre az életem. Utazhatok, sportolhatok, barátnőzhetek, kirándulhatok; ha van kedvem főzök, sütök, ha nincs nem…. miközben élvezem a gyerekeim, unokáim közelségét, figyelhetem, segíthetem az életüket.

Szabaddá és boldoggá tesz a korom! Már nem akarok megfelelni senkinek, lehetek, aki vagyok. Végre!

Írta nekünk Marcsi, rámutatva arra, hogy – a múló idő fölött érzett szomorkodás helyett – minden életszakaszban meg lehet találni a harmóniát és a boldogságot – feltéve, hogy észrevesszük azt.

„Egyre szebbnek látjuk magunk körül a világot” (Imre & Anikó)

Ahogy azt a bevezetőben is írtuk, rengeteg levelet kaptunk Tőletek, tele szebbnél szebb gondolatokkal, amelyek közül nehéz lenne bármelyiket kiemelni. Ha mégis kell egy „kedvencet” választani, akkor azt kell írjam, hogy a leginkább szívet melengető sorok a most 70 éves Imrétől érkeztek, aki levelében megosztotta velünk, hogy egy fájdalmas veszteség – a párja hosszú betegsége után bekövetkező halála, vagyis a megözvegyülése után talált rá a szerelem.

A tragédiát követően nehezen találtam magamra, újabb párkapcsolatra nem is gondolhattam. De egy idő után találkoztam egy korombéli, szintén megözvegyült orvosnővel. (…) Néhány hónap múlva kölcsönösen éreztük: igen, Ő AZ IGAZI! Azt is megfogalmaztuk, hogy nagyon nehéz idősebb korban megélni ezt a boldogságot. Aztán amikor már szinte elválaszthatatlannak éreztem kettőnk kapcsolatát, rájöttem: nagyon nehéz ebben a korban egy ilyen kapcsolatot elérni, de ennél is nehezebb ezt a kapcsolatot megtartani. Ezért

megfogadtam, megfogadtuk, mindent megteszünk, hogy ezt megtartsuk és szebbé tegyük. Elhatároztam, hogy elkezdem rögzíteni minden napnak a pozitív érzéseit. Azokat, amelyek örömmel töltöttek el aznap a kettőnk kapcsolatában. Az első napokban még nehezebben jöttek a gondolatok, de ma már csak a javát írom fel, annyi örömteli dolog van a közös életünkben.

És mit teszek ezzel a sok feljegyzéssel? Hamarosan jön a 2. évfordulónk – és ugyanúgy, ahogy az elsőn – virág kíséretében átadom az »Örömök a kettőnk életében« újabb fejezetét. (2 év = 2 x 365 pozitívum!!!)

Lehet, hogy valaki mosolyog ezen a kis játékon, de ez egy apró és nagyon jó módszer – másnak is ajánlom, hiszen ez egy önmagát pozitív irányban gerjesztő gyakorlat. Segítségével egyre szebbnek látjuk magunk körül a világot – benne kettőnkkel és a minket körülvevő 12,5 unokával!

„Boldoggá tesz, hogy boldoggá tehetem” (Eszter)

Mindig is nagyon tudtam örülni az apró dolgoknak; hogy reggel felkel az ember, maga alakítja a napját, azt teszi, amiben örömét leli, és próbál távol maradni a negatív dolgoktól és emberektől, függetlenül attól, hogy ezt a mai világban nehéz megtenni – kezdte levelét Eszter, aki azt is megosztotta velünk, hogy nyolc hónapja Anya lett, ami új kapukat nyitott meg az ő boldogság-dimenziójában.

Ez az érzés, ez az állapot, olyan szinten teszi az embert alapban boldoggá, hogy ezt el sem lehet mondani, át kell élni! Minden reggelért, minden napért, minden percért hálás vagyok, és olyan apró dolgoknak is tudok örülni, amik felett eddig átsiklottam.

Órákig el tudom nézni a kislányom, ahogy fedezi fel a világot, amit vele együtt fedezek fel újra én is. Egy igazi csoda ahogy kitárul a világ, és ezt érdeklődve, szeretettel, csodálattal fogadja. Örül az esőnek, örül az ismeretlen dolgoknak. (…) Boldoggá tesz, hogy boldoggá tehetem nap mint nap! Minden nehézség ellenére ki lehet mondani, hogy egy gyermek, maga a csoda, a boldogság, a kincs! Nyugalom, béke, kiegyensúlyozottság, harmónia, stabilitás, a lelki egyensúly alapja, és ha ezt az ember önmagában megtalálja, megtartja, és átadja, ott boldogtalanságnak nincs helye….

„Amikor sehol máshol nem akarok lenni, csak ott, ahol épp vagyok” (Emil)

Nagyon értékes gondolatokat osztott meg velünk Emil is, aki szintén a torzító körülményektől független létezés örömében látja a boldogság kulcsát – és azt is megosztotta velünk, hogy ezt mikor, milyen helyzetekben tudja a legintenzívebben átélni.

Azt hiszem, manapság igazán nehéz megtalálni a boldogságot. Nem azt, amit kívülre mutatsz, hanem azt, ami belül van, amit érzel. Annyi hatás vesz minket körül, hogy sokszor nehéz mélyen megélni a boldog pillanatokat. A nem boldog pillanatokat pedig nem tudjuk elfogadni, mert kívülről sokféle negatív üzenet érkezik: boldognak KELL lenned, csak akkor lehetsz boldog, ha jól nézel ki, csak akkor lehetsz boldog, ha tökéletes vagy stb. stb.

Azt hiszem, talán Eckhart Tolle és több keleti filozófus szerint a boldogság az, ha nem akarunk mások lenni, mint akik vagyunk. Ha így vesszük, akkor

számomra azok a boldog pillanatok, amikor ki tudom zárni a fentebb említett torzító üzeneteket és meglátom magamat és a helyzetemet mindentől és mindenkitől függetlenül. Ez az érzés egyfajta tompa, inkább nyugodt boldogság. Általában a természetben tett hosszú séták során sikerül megtalálnom, főleg, ha egy-egy szép táj tárul elém.

De kiváltotta már hosszabb krízis is. Ami még ilyen állapot az a sportolás utáni. Amikor csak fekszem, a testemet átjárja a mozgás okozta endorfin és a jóleső fáradtság hatására sehol máshol nem akarok lenni, csak ott, ahol épp vagyok. (…) A hosszantartó vagy intenzív öröm jelentkezhet boldogságként is. Ezt én szintén a sportban találtam meg. Ha arra gondolok, hogy mennyi jó élményt kaptam a kerékpározástól, akkor nincs az a pénz, amiért elcserélném azokat bármire is!

Biciklizés, anyaság, szabadság, barátok, férj, cica, szerelem… – ahányan vagyunk annyiféle boldogság, és ezzel együtt megannyi bizonyíték, hogy az a bizonyos kék madár ott repked körülöttünk, csak néha kell egy kis erőfeszítést tennünk annak érdekében, hogy észrevegyük. Ha viszont elég kitartóak vagyunk, és jól figyelünk, – ahogy Annamária is írta nekünk – a boldogság tulajdonképpen bármi lehet… Ha reggel süt a nap, ha kedvesen szól hozzám a boltban az eladó, ha nevetünk egy jót a kollégákkal, ha mond valami vicceset az egyik tanítványom, ha van egy kellemes, kávés, baráti összejövetel, ha alaposan kialszom magam… a lista végtelen.

És bármikor folytatható…

A Pszichoforyou csapatának nevében hálásan köszönjük, hogy megosztottátok velünk ezeket a fontos és hasznos gondolatokat. Minden olvasónknak kívánjuk, hogy a közös cikkünkben közreműködőkhöz hasonlóan ki-ki megtalálja a saját boldogságát.

Ha pedig te is szívesen részt vennél a közös gondolkodásban és a tudásmegosztásban, iratkozz fel hírlevelünkre, ahol a héten megjelent cikkek mellett, az adott hónap aktuális kérdését is elküldjük nektek.

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Szabó Eszter Judit
Kommunikációs szakember, újságíró. Hisz az önismereti- és terápiás munka sorfordító erejében. Ha kikapcsol, akkor túrázni megy. Vagy jógázni. Ha csinál valamit, akkor azt szívvel-lélekkel teszi. A Pszichoforyou-ra ez különösen igaz.

Pin It on Pinterest

Share This