„Olyan volt, mint egy villámcsapás” – Létezik szerelem első látásra?

Szerző: | 2018. 07. 05. | Én&Te | Olvasási idő: 9 perc

„Már az első pillantásból tudtuk” – sokan mesélik, hogy igen, így történt, szerelem volt első látásra. De vajon nem lehet, hogy pusztán a fizikai vonzalmat keverjük össze ilyenkor a szerelemmel? Vagy előfordulhat, hogy a „szerelem első látásra” mégiscsak létezik? Ekkor viszont mit is jelent pontosan? Ennek járunk utána Elliot D. Cohen, filozófiai tanácsadó, az amerikai Kritikai Gondolkodás Intézet elnökének segítségével.

A szerelem első látásra kifejezés kissé homályosnak tűnhet, mivel ha jobban belegondolunk, nem is értelmezhető szó szerint, hiszen csupán látni valakit nem elegendő ahhoz, hogy bepillantást nyerjünk a másik személyiségébe. Gondoljunk például a képernyőn megjelenő, vonzó színészekre. A film- vagy sorozatbeli karakterek nem maguk a színészek, csupán bizonyos megnyilvánulásaikat, játékukat láthatjuk a képernyőn keresztül – nem ismerjük őket valójában. Rajongóként szexuálisan vonzódhatunk a színészekhez, vagy lenyűgözőnek találhatjuk őket, de igazából nem mondható el, hogy szerelmesek vagyunk beléjük, mert valójában nem ismerjük ezeket az embereket, még akkor sem, ha a pletykarovatokból több-kevesebb információt megtudhatunk róluk. Ehhez hasonlóan, ha anélkül látjuk a másikat, hogy lehetőségünk nyílt volna megismerni őt, akkor nem mondhatjuk ki egyértelműen, hogy szeretjük. Sőt, bizonyos esetekben, amikor megismerjük azt, akit korábban távolról csodáltunk, akár egyenesen taszítónak is találhatjuk korábbi plátói „szerelmünket”.

30 % kedvezmény Pszichoforyou olvasók részére a HVG Könyvek valamennyi párkapcsolati témájú kötetére! Használd ezt a kuponkódot: PFYLOVE30 | A teljes könyvlista ide kattintva elérhető!

Az első pillantás, és ami mögötte van

Mindazonáltal, egyesek úgy vélik, hogy az egység misztikus élményét élték át, miközben először pillantották meg a szeretett személyt. Mások ezt déjà vu érzésként írják le, melyet szerintük az vált ki, hogy a megpillantott személyt már ismerték egy korábbi életükben. Platón, az ókori filozófus nézete szerint, amikor lelkünk leereszkedett az égből a földre, szétvált, így a lelki társunkkal való első találkozás ebben az életben egyfajta újraegyesítést jelent. Fontos észrevenni azonban, hogy a „szerelem első látásra” ilyen metafizikai magyarázata is magában foglalja a szóban forgó személlyel való előzetes közvetlen tapasztalatot. Tehát még az ilyen magyarázatok elfogadásakor is el kell ismernünk, hogy a szerelem első látásra nem igazán első látásra történik.

Nem egyszerűen megpillantunk valakit, majd automatikusan szerelembe esünk, hanem bizonyos módon megismerjük a másikat, mielőtt szerelmesek leszünk.

A megismerés szintjei

Az ilyen „előzetes” ismeretség lehet kognitív (mit mond a másik, milyen érzelmeket fejez ki, milyen a hozzáállása) vagy auditoros szintű (a hangjának a tónusa), vagy kinesztetikus (a mód, ahogy mozog), szaglási (az illata), tapintási (ölelés érzete), esetleg ízlelési (az első csók „íze”). Ez nem jelenti azt, hogy a felsorolt megismerési szintek minden típusa szükséges a szerelem kialakulásához – akár „első látásra” is –, azonban az ismerősség megélése nem korlátozódik csupán a vizuális érzékelés területére.

Kiderülhet tehát, hogy a szerelem első látásra sokkal több, mint a pillantások találkozása. Így az első találkozáskor, ha sokszor tudattalanul is, de értékeljük a potenciális választotthoz fűződő ismerős elemeket.

Jó humora van-e (szerinted)? Érthető-e számodra? A hangjának a tónusa kellemes-e számodra? Az erkölcsi meggyőződése összhangban áll-e a tiéddel? Milyen nem verbális üzeneteket küld neked, és ez számodra kellemes-e? Mit üzen a szemével? Úgy tűnik, hogy az ismerősség értékelése nagyrészt zsigeri szinten történik. Ez a nem alapos, és nem racionális érveken alapuló elemzés az első reakció. Ez az, ami szárnyat ad az olyan metaforáknak, mint amilyen például a „szerelem vak”.

Az ismerősség érzése

A „szerelmi bájital” meglehetősen összetettnek tűnik: az ismerősség különféle fajtáinak a keveréke, a zsigeri értékeléseinké, és a tudatos, kognitív összetevőké is. Az információfeldolgozás jelentős része viszonylag rövid idő alatt zajlik le, például az első randevún, vagy az első találkozáskor az élelmiszerboltban. Mindez olyan többszintű feldolgozást igényel, amely lehetővé teszi a „szerelem első látásra” értelmezését, felismerését. Valójában úgy tűnik, hogy az ismerősség korábban felsorolt elemei és a zsigeri értékelés szerepet játszanak a felek közti kémiai vonzalom kialakulásában. Így inkább beszélhetünk szerelemről az ismerősség érzésének hatására – akár első találkozás alkalmával is –, mint szerelemről első látásra.

Szerelem vagy szimpátia?

E tágabb értelmezés mögött meghúzódik egy sürgető kérdés: honnan tudom megítélni az első ismeretség, az ismerősség érzése nyomán, hogy csupán kedvelem a másikat, vagy szerelmes vagyok belé? Tehát, ha lehetséges az, hogy első ismeretség alkalmával megkedvelünk valakit, az is lehetséges, hogy szerelmesek leszünk valakibe az első találkozás során? A kérdés megválaszolásához mindenekelőtt szükséges megértenünk, mit is jelent szerelmesnek lenni.
Idő, idő, idő….

Elliot D. Cohen úgy vélekedik a szerelemről, mint egyfajta gondoskodó attitűdről, ami magában foglalja a hűséget, következetességet, őszinteséget, megbízhatóságot, figyelmességet, empátiát, toleranciát a másik felé, és azt, hogy ott vagyunk egymás számára. A szerelem egy intim jelenség, mely a másik jólétét, boldogságát, biztonságát helyezi előtérbe. Az első ismeretség során kialakuló „szerelem” egyfajta romantikus szerelem, amelyben megjelenik az egymás iránti szexuális vonzalom, mely hiányzik másfajta szeretet-kapcsolatokban (pl. szülő-gyermek kapcsolat). Másrészről viszont

a szeretetteljes kapcsolatokra jellemző mély gondoskodás nincs jelen az első ismeretség során kialakuló szerelemből, mivel hiányzik az idő, mely által kialakulhat ez a mély törődés.

Valójában a szerelem művelése időigényes folyamat, és az első ismeretség alkalmával egyszerűen nincs elég idő arra, hogy szerelem összetevői – mint a hűség, következetesség, őszinteség, megbízhatóság stb. – kialakuljanak.

Szerelembe esés

Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem lehet a szerelem születésének első lépése az első találkozás során kialakuló kölcsönös vonzalom, amit nevezhetünk szerelembe esésnek. A „beleesés” kifejezés nagyon szemléletesen írja le a folyamatot, amire utal. Ez ugyanis nem egy állapot: a szerelem kialakulásának, elmélyülésének kezdete, amely idővel be is teljesedhet. Úgy tűnik, hogy az első találkozás során kialakuló szerelem érzésében komoly a vágy a hűségre, következetességre, őszinteségre, megbízhatóságra, figyelmességre, toleranciára, a másikkal való időtöltésre. Ezek a törekvések azonban akkor teljesedhetnek ki, amikor a kapcsolat elmélyül.

Ő az, akivel el tudnám képzelni az életem

A fent leírtak nyomán világossá válhat, hogy a szerelem első látásra tulajdonképpen inkább szerelem első találkozásra, melyben az ismerősségi hatás komoly szerepet játszik. Ez nem azt jelenti, hogy már korábban találkoztunk a kiválasztottal, hanem hogy a nem tudatos zsigeri, vizuális, akusztikus, mozgásos, ízlelési, szaglási tapasztalataink nyomán az ismerősség élményét éljük meg már az első találkozás során. Ez az a szituáció, amikor első találkozás után azt mondjuk magunknak: „Ő az, akivel el tudnám képzelni az életemet, aki mellett biztonságban érezhetem magam, akire fel tudok nézni.” Amennyiben ez valódi érzéseken alapul, nem csupán szexuális vonzerőn vagy lelkesedésen, úgy az első találkozás egy komoly elkötelezettség kezdete lehet. Tulajdonképpen ez az, amit a „szerelem első látásra” kifejezés takar. A szerelem kialakulásának azt a kezdeti szakaszát, ami az első találkozással kezdődik, és amit követően több évig haladhatunk együtt ezen az úton.

Forrás:
Psychology Today

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Porpáczi Júlia
Pszichológus, de jártas a kommunikáció területén is. Mindig tanul valamit. Saját magát is. Család, barátok, mozgás, fejlődés, vidámság, természet – ezek szerinte a fontos dolgok.

Pin It on Pinterest

Share This