„Minden nap csinálj valami félelmeteset, valami fantasztikusat és valami biztonságosat!” – egy szorongó kisfiú üzenete saját magának

Szerző: | 2017. 08. 15. | Család&Gyerek | Olvasási idő: 8 perc

„Valószínű, hogy az iskolai versengés fokozódása, az egyre több otthoni stressz, a szülők túlterheltsége és általában az élet felgyorsulása is hozzájárul ahhoz, hogy egyre több a szorongó gyerek.” – állítja dr. Lawrence J. Cohen világhírű gyermekpszichológus és játékterapeuta, akinek Legyőzzük a félelmet című könyve magyarul is megjelent.

szorongó

„Több manapság a szorongó gyerek mint régen? Igen! Van egy kisfiú, aki tejesen szétesik, ha az apukája a megbeszélttől tíz perccel később érkezik érte az iskolába, egy kislány nagyon nehezen viseli, ha valami a legkisebb mértékben is eltér attól, amire ő számított. Több kisgyermek is van az osztályomban, aki rendszeresen rágcsálja a ruhaujját, a körmét, és van, aki kitépi a füzetből az egész lapot, ha csak egy kis folt is keletkezik a papíron.

Egy diákom, aki nehezen barátkozik, sírva fakadt, amikor valaki megdicsérte az új tolltartóját. Egyre többször tapasztalom, hogy a szülők írják meg a tanuló helyett a leckét, vagy ők találják ki, hogy másnap milyen ürüggyel álljon elő a gyermek, amiért nincs kész a házija. Volt olyan anyuka, aki azt kérte tőlem, hogy ne javítsam piros tollal a kislánya felmérőjét, mert attól a gyermeke szorong” – meséli egy napközis tanító, aki kollégáitól is azt hallja, sokkal több a feszült, ideges kisgyermek mostanában, mint évtizedekkel ezelőtt, amikor a pedagógusi pályájukat kezdték.

Mi, szülők, pedig gyakran tehetetlennek érezzük magunkat a gyerekünk félelmével, szorongásával szemben. Főleg, ha az számunkra érthetetlennek, indokolatlannak tűnik, vagy a csemeténk megnyugtatására tett kísérletek mind kudarcot vallanak. Frusztrálódunk, aggódunk a gyerek miatt, és legfőképpen: segíteni szeretnénk neki.

A jó hír az, hogy erre képesek is vagyunk, csak esetleg más módon, mint gondoltuk – legalábbis erre biztatja a szülőket dr. Cohen. A neves amerikai szakember azért ragadott újra tollat, hogy a Legyőzzük a félelmet! című új könyvében olyan kreatív, játékos feladatokat kínáljon a felnőtteknek, amelyekkel segíthetik gyereküket a szorongásuk és félelmeik leküzdésében.

Erre jó példa lehet az a feladat, amely során dr. Cohen azt kéri a hozzá érkező szorongásaikkal küszködő gyerekektől, hogy bátran folytassanak párbeszédet a félelmeikkel, vagy akár saját magukkal: fogalmazzanak meg olyan üzeneteket, amelyek segíthetnek a bajban. A címben olvasható emlékeztetőt egy hasonló nehézségekkel küszködő kisfiú fogalmazta meg és ragasztotta az ágya fölé, hogy aztán minden este ezzel a gondolattal feküdjön le aludni.

Miért szorongó? Nem csak a genetika a felelős?

Az, hogy egy gyermek szorongóbb-e a kortársainál, nagyban függ a temperamentumától, vagyis attól a veleszületett beállítódástól, amellyel a világhoz viszonyul (például introvertált, érzékeny, magányos lelkületű). Ez az, amin nem tudunk, de nem is kell változtatnunk! – hangsúlyozza a szakember, aki több évtizedes terápiás munkája során azt is tapasztalta, hogy

az öröklődésnek is fontos szerepe van a szorongó alkat kialakulásában. Sokszor generációkra visszavezethető a szorongás valamilyen fajtája.

A pszichológus szerint a személyiség alapvonásain és a genetikán túl a fogyasztói társadalom, és annak üzenetei is felelőssé tehetők a szorongás erősödéséért. Szerinte a reklámok célja az, hogy új aggodalmakat tápláljanak a fejünkbe, hogy megvegyük a kínált terméket, ami majd megvéd minket az adott veszélytől. A modern társadalom azt is elvárja tőlünk, hogy menők és lazák legyünk, ez a képtelen elvárás viszont szembemegy az érzelmek kifejezésének egészséges módjával.

A felsoroltak mellett dr. Cohen úgy látja, hogy a gyermekkori szorongás okozói olykor – akaratlanul is – maguk a szülők.

„A szorongó gyerekek gyakran túlféltő, feszült és ideges, elhanyagoló, rosszabb esetben traumatikus légkörben nőnek fel. Ezek a gyerekek a szüleiktől tanulják meg, hogy állandóan készenlétben legyenek, hogy a riasztórendszerük mindenre reagáljon, hogy a legtöbb helyzetben – sokszor tévesen – veszélyt lássanak, és ne adják ki könnyen a ‘riadó lefújva’ jelzést.”

Dr. Cohen beismeri, hogy ő maga is túlféltő szülő volt eleinte, de amikor a lánya hároméves lehetett, elkezdett tudatosan dolgozni azon, hogy ez ne így legyen. Vigyázz! Mondom, hogy vigyázz! Óvatosan! Jaj, csak le ne ess! – tőle is csak úgy záporoztak az aggódó szavak lánya, Emma felé.

„Végül rájöttem, hogy egy törött kar gyorsabban gyógyul mint az, ha a gyerek nem bízik magában és állandóan fél.

Magam is visszahúzódó és bizonytalan kisfiú voltam, és nagy sokára sikerült kigyógyulnom ebből. Ezért elhatároztam, hogy bátorítani fogom Emmát arra, hogy bízzon a képességeiben ahelyett, hogy folyton óvatosságra inteném. Ugyanis a túlféltés fokozza a gyermekek általános szorongását anélkül, hogy konkrét segítséget kínálna nekik bármilyen helyzetben.”

Töltsd tele a csészéjét szeretettel!

„Kuporodj le a padlóra, azaz lépj be a gyermek világába!” – biztat minden felnőttet dr. Cohen, aki a kamaszoknál nem feltétlenül szó szerint a padlóra kuporodást érti. Hanem azt, hogy huppanjunk le a tinédzserünk mellé a kanapéra, ahol a kedvenc műsorát vagy filmjét nézi, amit mi utálunk (ő viszont szereti, és ezen a ponton tudunk kapcsolódni vele), vagy maradjunk fent vele késő estig, hiszen éjfélkor nagyobb valószínűséggel nyílik meg előttünk, mint este hétkor a vacsoránál.

„Képzeljük el, hogy minden gyermek lelkében van egy üres csésze, amelyet meg kell töltenünk szeretettel, ragaszkodással, biztonságérzettel és figyelemmel. Amikor a csésze tele van, általában a gyermekek kiegyensúlyozottak, együttműködők és kreatívak. Amikor üres, nagyobb eséllyel lesznek együttműködésre képtelenek, rosszkedvűek, gyakrabban csinálnak olyasmit, ami miatt bajba kerülnek.

Szülőként az az egyik legfontosabb feladatunk, hogy mindig újratöltsük a csészét úgy, hogy odafigyelünk a csemeténkre, kielégítjük az igényeit, választási lehetőségeket biztosítunk neki, meghallgatjuk és bátorítjuk őt.”

A leggyakoribb félelmek

Dr. Cohen a rendelőjében megfordult sok-sok gyerekkel végzett terápiás munkája és annak tapasztalatai nyomán összegyűjtötte a gyermekkori szorongás leggyakoribb fajtáit. A hozzá forduló szülők nagy része szeparációs (kötődési) szorongás, az ágy alatt megbújó szörnyek miatt keresik fel a szakembert, vagy azért, mert gyermekük nem képes kifejezni az érzelmeit, nem tudja elmondani a gondolatait. Sokan vannak olyanok is, akik az élet veszélyeitől és traumáitól, vagy a haláltól, a szexualitástól való szorongás kezelésében kérnek segítséget a neves pszichológustól.

Ám a legtöbben, főleg kisiskolás diákok szülei, gyermekük társas szorongása, rugalmatlansága, maximalizmusa, vagy a mindenkinek való megfelelni akarása miatt fordulnak dr. Cohenhez.

A világhírű gyermekpszichológust az motiválta könyve megírásában, hogy a fenti szorongások és félelmek kezeléséhez nyújtson játékos kezelési technikákat. Ötletei azoknál a gyerekeknél is alkalmazhatók, akik csak időnként szoktak aggódni, és azoknál is, akik krónikusan félnek vagy súlyosan szoronganak. Dr. Cohen főként a 2 és 12 év közötti gyermekek szüleit célozza meg a játékaival, de technikái szinte kortalanok, vagyis kamaszoknál is alkalmazhatók, sőt, a szorongásból gyógyulni vágyó felnőttek részére is hasznosak.

Ha érdekel a könyv, itt tudod megrendelni.

Fotó: itt és itt

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Kiss Henrietta
Eredetileg bölcsész, tanár. Most újságíró és szerkesztő. Anya. Feleség. Barát(nő). Szeret a konyhában brillírozni, a futópályán meghalni, a társasjátékban nyerni. Kacagni és jókat beszél(get)ni. No meg kérdezni másokat. Keresgélni új utakat. Feszegetni a határokat. Nemcsak másokét, a sajátjait is.

Pin It on Pinterest

Share This