Sokunkat megbénít, ha a környezetünkben veszteség ér valakit, akit ismerünk: nem tudjuk, mit mondjunk, hogyan segítsünk neki, mit tehetnénk, amivel támogathatjuk ebben a nehéz helyzetben. A gyász önmagában is könnyen válik tabutémává, valamivé, amiről nem tudunk, nem akarunk beszélni – és ez különösen igaz egy speciális formája, az úgynevezett illegális gyász esetében.

Hogyan reagálhatunk arra, ha a családunkon belül megjelenik egy gyógyíthatatlan betegség? Hogyan és mikor beszéljünk a halálról? Mit mondjunk a haldoklónak, ha túl nagy a csend? Mit kezdjünk a hátralévő idővel, amiről azt sem tudhatjuk biztosan, hogy mennyi is? 

Mi lenne, ha mi mindannyian úgy érkeznénk meg a halálos ágyunkhoz, hogy nincs semmi, amit sajnálunk, amit megbántunk? Mi lenne, ha abbahagynánk a kíméletlen bíráskodást, ami ezt a sajnálatot okozza és átváltoztatnánk könyörületté? Mi lenne, ha szabaddá tennénk egymást azzal, hogy nem ítélkezünk? Mi lenne, ha mi most mind eldöntenénk, hogy boldogabbak leszünk azáltal, hogy…
bővebben