„Kérlek, ígérd meg, hogy nem leszel dühös” – kérjük a párunktól, amikor valami hibát követtünk el, vagy egy nehéz érzést akarunk megosztani vele. „Ne hisztizz!”– mondjuk a kisgyermekünknek a játszótéren, amikor hangosan visszaköveteli a tőle elvett játékot. „Egy párkapcsolat akkor jó, ha mindig béke és nyugalom van” – fogalmazzuk meg gyakran elvárásként. „Nem haragudhatsz, hiszen…
bővebben
Természetes, ha néha indulattal, a kelleténél ingerültebben reagálunk egy-egy helyzetre. Különösen az olyan szituációkban, melyek feszegetik alkalmazkodóképességünk határait, vagy hosszan tartó, folyamatos megpróbáltatásnak tesznek ki minket. Az indulatkezelés ilyenkor még nehezebbé, ám ezzel együtt még fontosabbá is válik.
Itt a karácsony, a szeretet ünnepe, amivel kapcsolatban gyakran megfogalmazódik amolyan elvárásként, hogy „legalább ilyenkor” ne maradjon harag a lelkünkben… De miért érezzük kötelező feladatnak a megbocsátást? Megengedjük-e magunknak egyáltalán, hogy haragudjunk? Hogyan lehet megbocsátani, és kell-e egyáltalán? Hova vezethet, ha elfojtjuk a haragunkat? El kell-e mondanunk a másiknak, hogy haragszunk rá, és vajon igaz-e a…
bővebben
Ha megbocsátásról beszélünk, általában a másoknak való megbocsátásra gondolunk, pedig ugyanannyira fontos a kérdést magunk felé irányítani. Mi az, amit nem tudunk megbocsátani önmagunknak – és vajon miért nem? Ha kíméletlenül felemlegetjük magunknak vélt vagy valós hibáinkat, tápláljuk önmagunk felé érzett haragunkat és megvetésünket, azzal csak elvesszük magunktól a lehetőséget a változáshoz.
Amikor úgy érezzük, megbántottak vagy megsértettek, akkor első reakciónk legtöbbször a harag érzése. Dühösek vagyunk, rossz érzésünk van, és jó lenne tenni valamit, amitől ez elmúlik, de nem úgy, hogy közben belül mégis rágódunk rajta, hanem igazán, megnyugtatóan és építő módon vágynánk a harag elengedésére, vagyis a megbocsátásra. De hogyan lehetséges ez? És sokszor miért…
bővebben
Azt hiszem, elég nagy biztonsággal leszögezhetjük: nincs olyan ember, akit még soha nem bántottak meg. Sőt, talán még odáig is elmennék, hogy kimondjam: nincs olyan ember, aki még soha senkit nem bántott meg. Nem igaz? Hiszen ahogy együtt, egymás mellett élünk, forgolódunk a világban, egyszerűen lehetetlen elkerülni, hogy időről időre olyasmit mondjunk, tegyünk, ami egy…
bővebben
Riekje Boswijk-Hummel Harag című műve olyan, mint a gyógytorna: vontatott, untig ismétli magát, szájbarágós – de tagadhatatlanul hatékony, és egy ösztönös, heves működésmódunk élet- és kapcsolatmentő tudatosításához vezet. Ennek a nagyon is emberi jelenségnek, a haragnak számos aspektusát körüljárja: így halad (tyúk)lépésenként a saját dühünk felismerésének, megértésének, végső soron az elengedésének irányába.
A karácsonyi időszak a felfokozott érzelmek ideje, így nem csoda, hogy nemcsak a szeretet, a béke, hanem a feszültség, az időnyomás, kompromisszumok és a megfelelési vágy is intenzívebben jelenik meg az ünnepekkor és a családi együttléteken. Sok családi történetben menetrendszerű a veszekedés, vita a karácsonyi készülődés közben. Idén megpróbálhatunk előre felkészülni ezekre a helyzetekre, végiggondolni, miből…
bővebben
Érezted már valaha azt, hogy legszívesebben kivennél egy kis szabadságot, de úgy az egész életedből? Hogy egy kicsit, csak egy kicsit ne kelljen dolgozni, bevásárolni, takarítani, a telefont felvenni, döntéseket hozni – csak legyen egy kicsi szünet, amikor elbújhatsz minden és mindenki elől? Ha ismerős a helyzet, valószínűleg átéltél már életed során egy (vagy több)…
bővebben
Nem csoda, hogy a harag, a düh olyan rossz hírnévre tett szert, hiszen vele asszociáljuk, s szinte egyenes következményének tekintjük az agressziót, az ajtókon átszűrődő veszekedést, a meggondolatlanul kimondott – és szinte azonnal megbánt – szavakat. Éppen ezért a legtöbbünk komoly erőfeszítések árán igyekszik kordában tartani, és más – kevésbé destruktív – módokon levezetni az…
bővebben