A címként szolgáló Hidegkút nem csupán egy regénybeli külkerülete Budapestnek, hanem tömör és érzékletes szimbóluma annak a hűvös és kilátástalannak tűnő mélységnek, amelybe a könyv szereplői csúsznak, esnek, vagy épp száműzik magukat menekülésképp. A falak magasak, a kő nyirkos és érdes. A fény pedig vagy le sem ér a sötétbe, vagy annyira messze van, hogy…
bővebben