Mindannyiunk életét történetek övezik. Mindaz, amit megéltünk, amiben részünk volt, nyomot hagy bennünk – mélyebbet vagy felszínesebbet, de mindenképpen valamilyen lenyomatot képez. Az, hogy ezek miatt, vagy épp ezek ellenére mennyire tudjuk a saját életünket élni, azon is múlik, hogy azonosítjuk-e magunkat ezekkel a történetekkel, vagy pedig képesek vagyunk úgy tekinteni rájuk, mint a külvilág…
bővebben

„Nem lenne jó, ha minden személyiségtípushoz lenne egy személyes kezelési útmutatónk? Mennyi bosszúságtól és konfliktustól óvhatna meg! Hozzájárulna a kölcsönös megértéshez. De létezhet-e ilyen ’kezelési útmutató az emberekhez’ – szabad-e egyáltalán ilyennek léteznie?” Ezt a kérdést teszi fel a német pszichoterapeuta, Stefanie Stahl Ilyen vagyok című könyvének első oldalain.

A boldogság mulandó – tartja a mondás. Nem is vitatkoznánk ezzel az állítással, hiszen (ahogy arról már korábban mi is írtunk)  inkább boldog pillanatokról, időszakokról érdemes beszélni, mintsem nagybetűs, idealizált Boldogságról.