„Mikor fordult elő utoljára, hogy igazán figyeltél? De igazából figyeltél, nem azon gondolkodtál közben, hogy mit kellene mondanod, nem vetettél lopott pillantásokat a telefonodra, és nem vágtál közbe azonnal a véleményeddel? És rád mikor figyeltek legutóbb?” – szegezi nekünk a kérdést Kate Murphy Az értő figyelem című könyve legelején. Az igaz, hogy figyelünk mi, ahogy…
bővebben

Barkász Heléna klinikai szakpszichológus, a Pszichoforyou állandó szerzője zseniálisan fogalmazza meg a fenti idézetében, hogy miért is olyan nehéz megálljt parancsolnunk önsorsrontásunknak. Hogyan is kerülünk mindig ugyanabba, vagy legalábbis egy korábbi kellemetlen szituációhoz nagyon hasonló helyzetbe? Mi az oka annak, hogy az előzőhöz hasonló, működésképtelen kapcsolatban élünk? Már megint miért csúsztunk el a feladatokkal, miért…
bővebben

Előfordult már veled, hogy valakinek a társaságában soha nem tudtad igazán kellemesen, felszabadultan érezni magad, de nem tudtad pontosan megmondani, mi ennek az oka? Hogy időről időre elfogott valami futó szorongás, amikor megszólalt? Hogy néha zavartan tűnődtél, vajon bókolni akart-e, vagy megsérteni? A passzív-agresszív viselkedés általában ilyen élményeket hagy bennünk, amikor „fogadó félként” megtapasztaljuk –…
bővebben

Van ez a téma, amiről már nagyon régen szerettem volna cikket írni – csakhogy nehéz lenne hozzá kutatási eredményeket, szakirodalmat, elméleti hátteret felvonultatni. Hogy mégis megírom, ezúttal a szokásos, tudományos szaklapokra való hivatkozások nélkül, az annak köszönhető, hogy hiszem, sokak számára fontos, hogy beszéljünk róla: azokról a kérdésekről, amelyeket nem szabadna feltennünk egy másik embernek.

A szüleinket. A társunkat. A főnököt. Önmagunkat. Sok mindenkit elővehetünk azért szóban vagy gondolatban, ha valami nem úgy sikerült, ahogyan elterveztük – legyen szó egy megbeszélésről, de akár a pályaválasztásunkról is. Mi állhat annak a hátterében, hogy ha félresiklik valami, sokan azonnal a felelőst keressük, és nem nyugszunk, amíg meg nem találjuk? És ha megtaláltuk…
bővebben

Amikor egy másik emberre figyelünk, információk százai jutnak el hozzánk a pillanat törtrésze alatt. Halljuk és értjük, amit mond; érezzük a hangszínéből, a beszéde sebességéből, hogyan hat rá, amiről mesél; látjuk a testtartásából, a gesztusaiból, milyen érzelmi állapotban van. Azonban ez a hihetetlenül összetett kommunikációs folyamat, ami egy átlagos párbeszéd közben végbemegy, már azelőtt elkezdődik,…
bővebben

A szex egy nagyon érzékeny területe az ember életének. Félünk a visszautasítástól és sérülés veszélyétől. Talán ez is oka annak a paradox helyzetnek, hogy sokszor pont azzal az emberrel nem merjük megosztani szexuális vágyainkat és fantáziánkat, akivel a legintimebb együttlétet, a szexet éljük meg. Nehéz kimondani, mire vágyunk, ezért inkább „összeszorított fogakkal” elviseljük azt, ami…
bővebben

Bár a hercegnő szindróma definíciójával nem találkozhatunk a tankönyvekben, a jelenség egyre több kislány esetében ismerős lehet a családtagoknak hazánkban is. Ezek a kislányok úgy élik meg a mindennapjaikat, mint egy tündérmesét: csak a szép és csinos dolgokra összpontosítanak, önmagukat a világegyetem középpontjának tekintik, folyamatosan saját külsejükkel vannak elfoglalva. Egy pici lánynál ezek még afféle…
bővebben

„Ha unod a rokonokat…” – ütötte meg a fülemet pár éve ez a tévéből elkapott félmondat. A reklámszövegek ugyan általában nem jutnak el az agyamban a mélyebb feldolgozás szintjére (legalábbis szeretem ezt gondolni), ez az egy mégis megragadt, talán mert olyan éles kontrasztban áll egy kezdeményezéssel, amivel korábban találkoztam.

„Önbecsülés és kapcsolataink – itthon és idegenben” címmel tartott előadást a KAPSZLI LelkiMorzsa rendezvényén Kozma-Vízkeleti Dániel család-pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus. Az önbecsülés persze akkor is hihetetlenül széles kérdéskör, ha az ország határain belül maradunk – interjúnkban ezt a nagyon fontos témát igyekeztünk minél alaposabban körüljárni.