Énképünket az évek során megannyi tényező formálja, csiszolja, esetenként cincálja darabjaira: évtizedekkel később is kísértő gyermekkori csúfolások emléke, önmagunkkal szembeni elvárásaink, céljaink, vagy épp a kapcsolatainkból érkező visszajelzések, hogy csak néhányat említsünk. Egy nemrégiben megjelent tanulmány szerint azonban a testképünket nagyban formálhatják a testünkből érkező jelzések, és azok „hangereje”. Ha ezekre a jelzésekre nincs fülünk,…
bővebben
B. Szabó Anna: „Még sosem volt ennyire aktuális feladat, hogy a közvélemény értse a tudomány álláspontját”
Kedves arc, átható tekintet, éles elme, mély tudományos kíváncsiság és segíteni vágyás. Ha megkérdezném, ki jut erről eszetekbe, nyugodtan mondhatnátok, hogy egy mesefilm főhőse. És azt felelném: igazatok van. De azért hozzáfűznék egy nevet: B. Szabó Anna. Aki egyrészt az idegtudomány területén doktorál Franciaországban, meg idős Alzheimer-kóros betegekkel beszélgetve kutat, meg pszichológiai cikkeket ír, hogy…
bővebben
„Érzem, hogy ez lesz a jó döntés” – 4 érdekesség az intuíció működéséről
Előfordult már veled, hogy egy döntési helyzetben egyszerűen mintha megsúgta volna valami, mi lesz a helyes választás? Akár nem is csak olyan, kisebb súlyú döntésekben, mint hogy a busz helyett, ami később lerobbant, inkább a villamost választottad, és időben célba értél; hanem fontos, a munkádat, a kapcsolataidat befolyásoló helyzetekben? Hát a fordítottja, amikor nem alakultak…
bővebben
„A kedvesség nem gyengeség. Maga az erő” – Ezért lenne jobb hely a világ egy kis kedvességtől
Falakat dönt le, hidakat épít, és egyetlen morzsája elég, hogy végigkísérjen minket egy hosszú-hosszú úton: ez nem más, mint a kedvesség. Tulajdonképpen minden igazán kedves gesztusnak az a célja, hogy felhívja a figyelmet a kedvesség megannyi, ránk és másokra gyakorolt jótékony hatására, és arra inspiráljon mindenkit, csempésszen belőle egy kicsivel többet a mindennapjaiba – még…
bővebben
„Úgy szeretlek, majd’ megeszlek!” – Avagy a “cukisági agresszió”, és ami mögötte van
Előfordult már veled, hogy egy gombszemekkel rád néző kiskutyát legszívesebben „agyonölelgettél” volna? Esetleg volt rá példa, hogy kedved lett volna belecsippenteni egy békésen szuszogó, aranyos kisbaba arcába – persze, mindenféle ártó szándék nélkül? Érezted már, hogy egy apróság egyszerűen túl aranyos ahhoz, hogy kibírd anélkül, hogy alaposan megszeretgetnéd?
3 egyforma idegen, 3 fontos szempont és 3 kutatás, amiket ma már nem tudnánk megismételni
A napokban a mozikba kerülő Három egyforma idegen (Three identical strangers) egy ’60-as években indult kutatás köré épülő rejtélyeket és etikai problémákat igyekszik feltárni. A három, egymástól a születésük után elszakított ikertestvér története első (rá)nézésre a legtöbbünkből valószínűleg dühöt, értetlenséget vált ki, és egyetlen kérdést hagy a fejekben: Hogyan történhetett ilyesmi a tudomány nevében? A…
bővebben
Ha a kék madár a kalitkában marad – 5 gondolat, ami a boldogságod útjába állhat
Az emberek számára az egyik legnagyobb talány a boldogság, hiszen annyi mindent jelenthet: a célt, az utat, egy állapotot, a lényeget. Sokszor pedig, ha meg is találjuk azt a bizonyos kék madarat, gyakran nem tudunk vele mit kezdeni – ahelyett, hogy magunkhoz szelídítenénk, inkább elengedjük. Miért lehet az, hogy ha egyszer annyira vágyunk rá, mégse…
bővebben
A rettegés foka – Avagy miért szeretjük a horrorfilmeket?
Tényleg tisztelem Hitchock-ot, sőt, esetenként egy-egy Stephen King regény is a kezembe akad, de bevallom, ha horrorfilmekre kerül a sor, hálás vagyok érte, hogy bármilyen filmen képes vagyok elaludni. Tisztában vagyok vele, hogy erről mások egészen másképp vélekednek, de lássuk be, nem egyszerű racionális érvekkel megmagyarázni, hogy miért nem ment még csődbe ez az iparág….
bővebben
Amikor nem kellesz eléggé… – Így épülj fel az elutasítás fájdalmából
Bárhogyan is próbáljuk szépíteni, ki kell mondani: az elutasítás fáj, de nagyon. Legyen az egy állásinterjú utáni csend, egy randit lemondó suta üzenet, vagy egy magányosan töltött este, az elutasítás a szívünkbe mar, megrengeti a világunkat, és hatására csak az zakatol bennünk, hogy nem kellünk, nem vagyunk elég jók, nem vagyunk elég szerethetők…
„Mit is mondtál, jobbra?” – Avagy másnak miért térkép e táj, miközben én nem tudok tájékozódni?
Vajon miért van az, hogy míg egyikünknek elég egyszer rápillantania a térképre, hogy az egész útvonalat felmérje és látszólag bármikor könnyedén betájolja, merre jár, addig másokon a GPS sem segít? Mi határozza meg, mennyire tudunk jól tájékozódni: az agyunk van-e „másképp huzalozva”, vagy tanult tényezőkön múlik, hogy „a kanyar után csak menj északnak” utasítás sírásra…
bővebben