Mindannyian félünk valamitől, próbálunk elkerülni bizonyos szituációkat, ingereket, legyen szó hüllőkről, villámlásról, tűszúrásról, liftekről, határidőkről (még véletlenül sem saját példa…). Ennek ellenére legtöbbünk elmegy a hüllőházba, ha az állatkertben jár, elviseli az oltást, és nem gondolkodik kétszer, ha választania kell tíz emeletnyi lépcsőzés és a lift között.
Nyugtalan vagyok. Már napok óta valamilyen megfoghatatlan aggodalom hatalmasodott el rajtam…vagy inkább bennem. Elkezd izzadni a tenyerem, összerándul a gyomrom, a szívem pedig kalimpál. A gombóctól a torkomban alig tudok egy értelmes mondatot kinyögni, ha kérdeznek. De inkább ne is kérdezzenek, még ezzel is stresszelnek. Mi van velem? Azt mondják, olyan szorongós vagyok. És ha…
bővebben
Pörög az agyad, izzadnak a tenyereid. Semmi jót nem tudsz mondani, ha meg tudsz szólalni egyáltalán… Mindannyian voltunk már ilyen helyzetben, de vannak, akik ezt gyakrabban és intenzívebben tapasztalják. Hogyan győzhetjük le ezt a kínzó szorongást, amely elfog, ha emberek közé megyünk?