Meddig lehet a múlt terhét cipelni? Mi a hallgatás ára? Az utódait vagy önmagát félti az ember az igazságtól? Ezek a kérdések cikáztak a fejemben, miután életre kelt előttem A kő című dráma a Pesti Színház színpadán. Michal Dočekal rendezésében az idő kiszámíthatatlan útitársunk. Hol előrerohan velünk, hol visszarepít minket a múltba, miközben próbáljuk összerakni…
bővebben

Transzgeneráció. Nyolc évvel ezelőtt hallottam először ezt a szót. A terápiás élményeim során került elő. Már akkor szöget ütött a fejemben a gondolat, lyukat ütött a szívemen az érzés, mi lehet a közös bennem és a felmenőim között? Mit kaptam a családom nőtagjaitól és mit adok tovább? Idén elhatároztam, hogy a labirintusba, ahová beléptem, ahol…
bővebben

Egy árnyas budai cukrászdában találkozom Orvos-Tóth Noémivel, akinek Örökölt sors című könyve 2018 decemberében jelent meg, és hat hónap leforgása alatt több mint 30 ezer példányt adtak el belőle. Nem sokkal Noémi előtt érkezem a megbeszélt helyszínre. Miután belép a kerthelyiségbe és leül, jelzem neki, hogy nyugodtan fújja ki magát, mielőtt beszélgetni kezdünk. Nézem a…
bővebben

“Ha békességet akarsz, akkor fogd be a szád”. „Csak magadban bízz”. „A jó embereket mindig megtapossák”. „Csak ki ne hívd magad ellen a sorsot”. „Ne lépj ki a biztosból a bizonytalan kedvéért”. „A férfiak mindig csak azt akarják”. „A férfiak nem szeretik az okos nőket”. „Gazdag ember csak gazember lehet”. „A szülőnek mindig igaza van”.