„A szeretet nem ismeri a címkéket” – Tények és tévhitek a homoszexualitásról

Bár a heteroszexuális irányultságoktól eltérő szexuális vonzódás már az ókori társadalmakban is ismert jelenség, sőt, nyílt titok volt, a mai napig sok tévhit él a „mássággal” kapcsolatban.  

Vízióink szerint olyan világot képzelünk el, ahol a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer (LMBTQ) embereket nem éri rendszerszintű és hétköznapi hátrányos megkülönböztetés nemi identitásuk és/vagy szexuális orientációjuk miatt, ahol teljes az LMBTQ emberek társadalmi elfogadottsága (…) Ahol a társadalom nem kényszerít tagjaira normákat és szerepeket azok nemi identitása alapján, senki nem lesz zaklatás és erőszak célpontja, ahol félelem nélkül, szabadon élhetünk. Ahol a sokszínűség érték, az emberek elfogadják magukat és egymást, felismerik az önismeret fontosságát és aktívan tesznek a közvetlen környezetük és a társadalom jobbá tételéért – fogalmazódik meg a Budapest Pride manifesztójaként.

Bár a heteroszexuális irányultságoktól eltérő szexuális vonzódás már az ókori társadalmakban is ismert jelenség, sőt, nyílt titok volt, a mai napig sok tévhit él a „mássággal” kapcsolatban.

Tévhitek és valóság:

• 

  „A leszbikus, meleg és biszexuális egyéneket könnyen felismerhetjük a fizikai megjelenésük, vagy viselkedéses jellegzetességeik alapján.”

A feminin és maszkulin megjelenés, viselkedés, attitűd nem feltétlenül áll kapcsolatban a szexuális irányultsággal. A meleg vagy leszbikus egyének lehetnek a társadalom férfi vagy női típusainak kifejezett „mintapéldányai” is. Hajlamosak lehetünk azt feltételezni, hogy ránézésre képesek vagyunk megállapítani a másikról, „melyik pályán játszik”, ám ez korántsem olyan egyértelmű.

• „A homoszexuális kapcsolatok között alig találunk hosszan tartó, elkötelezett párkapcsolatokat.”

A homoszexuális egyénekről – főként a meleg férfiakról – az emberek nagy többségének a fokozott promiszkuitás és a nyitott kapcsolatok jutnak eszébe. Ez általánosítás, hiszen közöttük is nagy számban akad olyan, aki tartós párkapcsolatról, házasságról, lehetőség szerint családról ábrándozik, mely elképzelésbe egyáltalán nem fér bele a promiszkuitás. Bár Magyarországon jelenleg azonos nemű párok nem köthetnek házasságot, de a bejegyzett élettársi kapcsolat 2009 óta elérhető, sokan élnek is ezzel a lehetőséggel.

• „A homoszexuális egyének nem olyan jó szülők, mint heteroszexuális társaik.”

Bár a homoszexualitást ellenzők között nagy felháborodást kelt az azonos nemű párok gyermek utáni vágya, kutatások bizonyítják, hogy a leszbikus vagy meleg szülőpárral élő gyerekek a heteroszexuális családokban élő gyerekekhez hasonló mutatókkal rendelkeztek az iskolai teljesítményüket, barátaik számát vagy az általános jóllétüket tekintve. A kutatásból az is kiderül, a gyerekek számára nem a szülők szexuális orientációja vagy neme, sokkal inkább a felelősségteljes, elkötelezett, stabil nevelés a meghatározó jóllétük szempontjából.

A homoszexualitással kapcsolatban felmerülő tévhitek eloszlatása, és a tények erősítése csökkentheti a sokakban megfogalmazódó ellenérzéseket.

Következzenek tehát a tények:

• A homoszexualitás nem mentális betegség, azaz nem „gyógyítható” pszichoterápiával.

Bár a huszadik század közepén még úgy gondolták, hogy a homoszexualitás egyfajta „szociopátiás személyiségzavar”, a klinikai szakpszichológia „bibliája”, a diagnosztikai kézikönyv (DSM) 1973 óta nem tekinti mentális betegségnek a homoszexualitást.

• Nincs meghatározott, jól definiálható „meleg élet”.

Éppen úgy, ahogy a heteroszexuális egyének között sem találunk két teljesen megegyező életstílusú vagy gondolkodású személyt, úgy a meleg, leszbikus, biszexuális emberek is eltérően vélekednek, viselkednek és élnek. Vannak közöttük, akik nyíltan vállalják szexuális irányultságukat, vannak, akik a legközelebbi hozzátartozójuk előtt is titkolják azt. (Vas Maya Kapcsolatok szivárványa című interjúkönyve remek körképet tár az olvasó elé, a homoszexualitással kapcsolatos feltevésekről, önelfogadásról és a „meleg életről”.)

• A homoszexualitás nem egyenértékű a pedofíliával, vagy más szexuális aberrációval.

Sajnos a mai napig él az a tévhit, hogy aki a saját neméhez vonzódik, az nem átall gyermekeket szexuálisan bántalmazni.  Ezzel szemben a statisztikai és kutatási adatok is azt támasztják alá, hogy a gyerekmolesztálásokért 90%-ban heteroszexuális férfiak felelősek. Ahogy azt Gregory M. Herek, a Kaliforniai Egyetem pszichológia professzora is publikálta: a kutatási eredmények nem támasztják alá azt az elképzelést, miszerint meleg vagy biszexuális férfiak nagyobb valószínűséggel molesztálnak gyerekeket, mint heteroszexuális társaik.

És hogy mi az, ami igazán számít azoknak, akik összetartoznak? Erre a kérdésre tökéletes választ ad ez a videó:

Ahogy a szem- vagy hajszínünk, magasságunk vagy vallási nézeteink mentén, úgy a szexuális irányultságunkban is különbözhetünk egymástól, és egyáltalán nem baj az, ha mindenki más, mert szerencsére nem e tényezők határozzák meg, hogy milyen emberek vagyunk.

Fotó: itt, és itt

Via: itt, itt, itt és itt