Őszinteség nélkül így is, úgy is nehéz – Mérlegen az internetes társkeresés

Szerző: | 2017. 02. 24. | Én&Te | Olvasási idő: 11 perc

Az internetes társkeresésről talán mindenkinek van véleménye. Vannak, akik életük szerelmét ismerik meg egy-egy randioldalon, de előfordul, hogy csak néhány zavaros, vicces, vagy olykor megalázó sztorival leszünk gazdagabbak.  Pár évvel ezelőtt még biztosan kínosan éreztük magunkat, ha társkereső oldalakon regisztráltunk, esetleg Tinderen ismertük meg a barátunkat, barátnőnket.

Mi a helyzet ma? Mit mond a pszichológus az online ismerkedésről? Miért jó vagy rossz online ismerkedni és milyen buktatói lehetnek annak, ha a társkeresésnek ezt a formáját választjuk? Ezekre a kérdésekre igyekszünk válaszokat találni Tóth Dániel – a Pszichológus Pasi néven is ismert pszichológus – segítségével.

Ismerkedés az interneten

A statisztikák alapján manapság öt kapcsolatból átlagosan egy az interneten indul. 2040-re pedig várhatóan nagyjából az emberek 70%-a online ismeri majd meg élete párját. A statisztikai adatok mellett azonban több minden motiválhat minket arra, hogy a társkeresésnek ezt a formáját válasszuk. Hogy csak néhány példát említsünk:

  • félénkség – sokan (például az introvertált emberek) könnyebben boldogulnak az első, feszengéssel teli, ismerkedős fázisban, ha az nem személyesen, hanem közvetett formában és írásban történik
  • félelem az elutasítástól – van, hogy félünk, mikor új emberekkel találkozunk, új társaságban kell megszólalnunk. Ha van egy kis szociális fóbiánk, akkor az internet sokat segíthet a párkeresés ismerkedős szakaszában.
  • időhiány – rohanó világunkban mindent gyorsabban akarunk csinálni, minél több feladatot kell letudni, minél rövidebb idő alatt. (A slow mozgalom szerint mindig lassíthatunk saját érdekünkben, akár a társkeresésben is.)
  • csalódás a „hagyományos” ismerkedésben – ha egy korábbi kapcsolat véget ér, az mindenkit megviselhet. Előfordulhat, hogy – attól vezérelve, hogy egy teljesen más partnert találjunk – a társkereső oldalakra kattintunk.

Elméletben az ilyen oldalak a kapcsolat első néhány lépését könnyítenék meg nekünk: nincs ideges hebegés-habogás az első randin, nem kell egy összejövetelen a tömeget pásztázni és az összes szimpatikus emberrel beszélgetni – elég csak egy OK, vagy egy jobbra húzás a profilra a beszélgetés indításához.

Mintha csak egy katalógust lapozgatnánk

Hiába azonban a könnyített első szakasz, ezen a csatornán sem tud mindenki egyformán sikeresen ismerkedni. Ennek az egyik oka, hogy a profilok általában nem azokat az információkat emelik ki és juttatják el hozzánk, amelyek egy sikeres párkapcsolat működtetéséhez szükségesek lennének, hanem főleg saját elvárásainkra kíváncsiak, illetve olyan objektív, külső adatokra, mint a szemszín, testalkat, hajszín. Emiatt is létrejöhet az a jelenség, hogy

szimbolikusan „termékesítjük” magunkat, és termékként tekintünk a másik személyre is. Többnyire úgy válogatunk az emberek között, mintha csak egy katalógust lapozgatnánk, pedig, hacsak nem hamis oldallal találkozunk, akkor bizony minden egyes profil mögött egy hús-vér, érző ember van

mondja a pszichológus.

Az online felületeken azonban sokkal fontosabb szerepe van a látszatnak. Elmaradnak azok a dolgok, amelyek egy személyes találkozásnál azonnal felmérhetőek, és adott esetben hozzátehetnek az első benyomás kialakulásához – például a metakommunikáció, a hanglejtés, mimika, a kisugárzás, a két személy közötti valódi szimpátia, a kémia mind olyan tényező, amely meghatározó lehet annak a kérdésnek az eldöntésében, hogy fellobban-e két ember között az a bizonyos szikra, vagy sem.

Tinder és egyéb társkeresők

A hagyományos randioldalak általában a részletes profilalkotásra törekednek. Olyan kérdések megválaszolását kérik, amelyek egy első randin is felmerülnének, amely megkönnyítheti a profilok közötti választást, illetve segíthet a beszélgetés elindításában akár chaten, akár személyesen.

Előnyösebbek lehetnek azok az oldalak, ahol nemcsak böngészhetünk a rengeteg jelölt között, hanem beállíthatjuk azt is, hogy mit keresünk. A beépített párosító szoftverek pedig abban segítenek, hogy a különböző profil információk alapján hozzánk, vagy legalábbis a megadott adatainkhoz illő jelöltet ajánljon fel a rendszer.

Ebbe a kategóriába sorolható a 2012 óta népszerű társkereső applikáció, a Tinder is. Itt a regisztrált felhasználók a közelükben tartózkodók fényképét láthatják, és jobbra vagy balra húzva a profilt dönthetik el, szeretnének-e megismerkedni a kép tulajdonosával. A profil gyakorlatilag csak életkort, nevet és egy képet tartalmaz, így pillanatok alatt megvan a regisztráció. Tóth Dániel szerint

ez tovább szűkíti azt az időt és információmennyiséget, ami alapján a döntést a legtöbben meghozzák, hiszen pár képen, és egy mondaton kívül egyéb információ nem áll rendelkezésre, hogy megítéljük, szívesen találkoznánk-e az adott személlyel, vagy sem.

A Tinder működhet, mert ugyanúgy lehetővé teszi a találkozást, mint a hasonló oldalak, de a földrajzi közelségen és információszegény profilon alapuló mechanikája miatt, könnyen pusztán szexpartner-kereső lehet belőle.

További veszély, hogy minél kevesebb az információ, ami a rendelkezésünkre áll, annál inkább saját fantáziánkra hagyatkozunk, hogy kitöltsük a hézagokat. Ilyenkor gyakran sztereotípiákból vagy saját álmainkból építjük fel a tökéletes partnert, elfeledkezve arról, hogy bizony egy valódi ember profilját nézegetjük, aki nem alakítható kedvünk szerint.

Egy 2015-ös kimutatás szerint bár ezt a párkereső alkalmazást a fiatal felnőttek mellett a középkorúak is kezdik felfedezni, azért vitathatatlan, hogy a „hamvasabb” generáció körében nagyobb népszerűségnek örvend az ismerkedésnek ez a gombnyomásra működő módja.

A pszichológus inkább az eltérő elvárásokban látja a generációs különbségeket. A média, a romantikus filmek, vagy éppen gyerekkortól látott mesék hamis ideáljai a fiatalabb generáció fejébe jobban beették magukat, olyan intenzitással, amelynek gyakran ők sincsenek tudatában – mondja Tóth Dániel. Márpedig az elvárások azok, amelyek a legnagyobb akadályát képezhetik egy jól működő kapcsolatnak.

Ha csak címkékben és ideálokban gondolkodunk, nem biztos, hogy megtaláljuk a hozzánk illő személyt. Ha illúziókat kergetünk, az az internetes és a személyes ismerkedésben egyaránt akadályozhat minket.

Mire figyeljünk, ha interneten ismerkedünk?

Ahogy Tóth Dániel az alábbi videóban is mondja, több dolgot érdemes szem előtt tartani, ha úgy döntünk, az interneten szeretnénk megtalálni a párunkat. Sokszor mi magunk sem tudjuk, mit várunk el egy kapcsolattól, kik vagyunk mi, mire vágyunk és mit tudunk adni a másiknak.

Elsőként talán ezt érdemes tisztázni, és csak ezután regisztrálni… Előfordulhat ugyanis, hogy a fejünkben tévesen kialakult, és valami megfoghatatlan masszaként keveredő elvárás-listánk miatt elutasítunk valakit, akinek talán érdemes lett volna esélyt adni.

A mesterséges, általunk kitalált képek csak a fejünkben léteznek, és bár nagyon jól hangzanak elméletben, egy fikcióval nem lehet boldog kapcsolatot létesíteni. Abban, hogy milyen párkapcsolataink, próbálkozásaink, vagy éppen kudarcaink voltak eddig, legalább 50% részünk van

mondja a pszichológus.

Őszinteség nélkül nehéz

Az internetes társkeresés sokszor csalódással végződik, hiszen a fejünkben felépített illúziókat és elvárásokat a nem minden esetben a valóságot tükröző, torzító profilok is erősítik. Már csak a kevés ismert információ miatt is olykor becsapva érezhetjük magunkat, ha a személyes találkozó alkalmával nem az az ember ül velünk szemben, akit elképzeltünk az adatlap alapján.

Az önmagunkkal és környezetünkkel szembeni őszinteség nélkül nehéz jól működő kapcsolatokat kialakítani és fenntartani – és ez az online társkeresésre különösen igaz.

Tóth Dániel szerint a párkapcsolat az egyik legerősebb tükör, alapfeltétele, hogy az ember hajlandó legyen szembenézni saját hibáival, azokkal együtt elfogadni magát, és tanulni belőlük.

A pszichológus kiemelte, az internetes társkereső oldalak rendelkeznek egyfajta ego-simogató hatással és e tulajdonságuk miatt akár függőséget is okozhatnak. Természetesen hízelgő, amikor száz idegen írja meg neked, hogy milyen szép és vonzó vagy, de egy szint után ez már inkább az önbizalom növeléséről szól. Vannak, akik ezért a hatásért még párkapcsolatban is fenntartják profiljukat, mert szükségük van a külső megerősítésre.

Ezzel többek között az is a baj, hogy a minőségről a mennyiségre kerül át a hangsúly, s így már önmagunkra is termékként, nem pedig egy értékes emberként tekintünk. Egy termék pedig csak annyit ér, amennyire mások taksálják. Ameddig így tekintünk magunkra vagy másokra, és ez határozza meg az önértékelésünket, addig nincs esély valódi önbecsülés kialakítására, ami egy boldog kapcsolat előfeltétele lenne.

A legtöbb sikertörténet, amit hallottam, úgy kezdődött, hogy valaki újonnan regisztrált, és az első időszakban valakivel, aki szimpatikus volt, elkezdett levelezni, chatelni, találkoztak, és elkezdődött valami két ember között. Sokszor nem kell őrülten keresni, elég csak engedni, hogy ez megtörténjen

fogalmazott Tóth Dániel.

Ezek után elmondhatjuk, hogy ahogy a személyes, úgy az online társkeresésnek is vannak előnyei és hátrányai. Egyáltalán nem lehetetlen, hogy valaki az interneten találja meg a társát, hiszen a két térben történő ismerkedés mechanizmusai nem is annyira különbözőek, mint ahogy azt elsőre gondolnánk. Szükséges az őszinteség önmagunkkal és a külvilággal szemben, illetve az illúziók elengedése segíthet abban, hogy az első randi és az azt követő időszak valóban örömteli legyen – függetlenül attól, hogy az első találkozás személyesen vagy az online térben történt.

Fotó: itt, itt és itt

Via: A Pszichológus Pasi, A Pszichológus Pasi, Psychology Today, Psychology Today

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Márki Anett Neszta

Pin It on Pinterest

Share This