„Ez a nap már inkább ‘kishétfő’, mint hétvége” – 3 módszer, ami segít legyőzni a vasárnap esti blues-t

Hogy telik a hétvégétek? Szomorúak vagytok, amiért hamarosan véget ér? Persze, hiszen akkor kérdezem, amikor már csak néhány óra van hátra belőle… Vagy ennél többről van szó?

Hallottatok már a Sunday-night blues (azaz a vasárnap esti melankólia) jelenségéről? Ez az a szomorúság, ami sok-sok emberre rátelepszik, nagyjából vasárnap délután négy óra körül (bizony, ennyire pontosan meg lehet állapítani). Ilyenkor érezzük át hirtelen a hétvége elmúlásának minden bánatát, és ekkor válik afféle „kishétfővé” a vasárnap: vége a pihenésnek, közeleg a munkahét kezdete, és mennyi mindent kell elintézni alig néhány óra múlva…

Dübörög a blues

Egy 2013-mas amerikai felmérés során a válaszadók 81%-a vallotta, hogy megtapasztalta már saját magán a vasárnap esti blues nehézségeit – és közülük is több mint 59% tette hozzá, hogy ez kifejezetten erős negatív érzelmekkel jár. Ahogyan Stuart Brown, a neves, játékkutatással foglalkozó pszichiáter fogalmaz: „A vasárnap esték már nem egy nagyszerű hétvége lezárásának számítanak, hanem egy olyan valami kezdetének, aminek egyetlen gyerek vagy felnőtt sem örül tiszta szívből.”

Mi lehet ennek az oka?

A vasárnap esti blues hátterében elsősorban az áll, hogy a legtöbbünkre stresszes hétköznapok várnak – a hétvége utolsó napján bizony már szinte tapintható közelségben. Végül is, ki várná örömmel a hétfő délelőtti feladatok sokaságát?

A szakértők szerint ezen az sem segít, hogy (még akkor is, ha szeretjük azt, amivel foglalkozunk) péntek délutánonként sokszor gyakorlatilag térdelőrajtban várjuk, hogy elhagyhassuk a munkahelyünket, és kezdetét vegye a hétvége – az íróasztalunkon és az elintéznivalóink között uralkodó káosz pedig a fejünkben már „a jövő hétfői önmagunk” problémája. A vasárnap esti blues esetében már itt jól jöhet egy kis megelőzés: ha legalább egy viszonylagos rendet hagyunk magunk után péntekenként, kevésbé nyomaszt majd minket a tudat, mi minden szakad a nyakunkba, ha hétfő reggel 9-et üt az óra.

Rossz szokásból rosszkedv

A vasárnapi nyomasztó érzéseink azonban nem csak a hétfőtől való szorongásnak köszönhetőek, hanem néhány olyan szokásnak is, amelyekkel öntudatlanul is megágyazunk a búcsúzó hétvége miatti rosszkedvnek.

1. Szombatból vasárnap

Az egyik ilyen szokás, amit nem tudatosan, de szinte mindenki követ az, hogy a hétvége két napjából jellemzően szombatra tervezünk be minden olyan programot, ami igazi kikapcsolódást nyújt: mozit, kirándulást, baráti találkozókat. Mivel ezek nagyjából ki is töltik a napot, vasárnapra marad a takarítás, bevásárlás, esetleg egy kis hétvégére maradt munka – minden olyan, amihez valószínűleg semmi kedvünk a röpke pihenés utolsó napján, ezért csak húzzuk-halasztjuk.

Mi erre a megoldás?

Egy egyszerű csere. Legyen a szombat az a nap, amikor gyorsan letudunk mindent, ami a nyugodt pihenés útjában állna. A „nemszeretem” feladatok, különösen a hétvégére maradt munka elvégzése segít megelőzni, hogy vasárnap estig tologassuk az elintéznivalóinkat, és a Sunday-night blues mélypontján azon kezdjünk gondolkodni, nem kellene-e inkább felmondanunk.

A vasárnapi rosszkedvnek köszönhetően ugyanis sötétebben látunk mindent, mint amilyen valójában – és amilyennek mondjuk egy ragyogó szombat délelőttön tűnne.

2. „Csak még egy részt…”

A halogatás jegyében engedünk sokszor teret egy másik, vasárnap esti blues-t támogató rossz szokásnak. Ez pedig nem más, mint hogy ahelyett, hogy a tettek mezejére lépnénk, és elvégeznénk a vasárnapra maradt feladatokat, az aktivitásunk egész nap kimerül annyiban, hogy újabb és újabb részeket indítunk el a kedvenc sorozatunkból… Ettől pedig végképp úgy tűnik, a vasárnap huszonnégy órája szinte egy perc alatt tovaröppen, és máris megérkezik a hétfő.

A vasárnap esti blues szempontjából az egyik legnagyobb veszélyt az jelenti, ha engedünk a távirányító csábításának, és passzivitásba burkolózunk.

A rosszkedvet azzal tudjuk kivédeni, ha jó előre betervezünk valamilyen aktív pihenési formát vasárnap délutánra. Az előre tervezés azért fontos, mert amikor beüt a melankólia, könnyen kísértésbe eshetünk lemondani az egész programot, és visszabújni a takaró alá.

Ha azonban már napokkal előbb megbeszéljük a barátainkkal, hogy együtt kávézunk vasárnap, vagy lefoglalunk magunknak egy jógaórát, a blues-nak esélye sem marad romba dönteni a terveinket.

3. „Nincs kedvem senkihez”

Ezzel a tervezéssel pedig máris elérkeztünk a vasárnap esti blues harmadik okozójának felszámolásához: véget vethetünk annak, hogy a rosszkedvünkben fürdőzve magányosan süppedjünk bele a kanapéba. Ahelyett, hogy egyedül szomorkodnánk, várva, hogy elmúljon az a kevés is, ami a hétvégéből még hátravan, a szakértők szerint sokkal jobb, ha közös programot szervezünk egy barátunkkal, családtagunkkal. Ha nem is sikerül „élőben” összehozni, már egy telefonbeszélgetés, egy üzenetváltás is sokat segíthet.

Bár sokakat érint, egyáltalán nem törvényszerű, hogy a vasárnap esti blues minden hétvégénket kísértse. Sőt, ha tudatosan felkészülünk arra, milyen frontokon támadhat, akár örökre meg is szabadulhatunk tőle. Zárjuk le rendben a pénteket, amennyire csak lehet; intézzük el a fennmaradó dolgokat szombaton, vasárnap pedig pihenjünk aktívan, találkozzunk a barátainkkal, sportoljunk – szorongás és szomorúság nélkül.

Forrás: RealSimple, Inc.