Mégis hogyan lehet ekkora zajban elcsendesedni?

Nem is gondolnánk, hogy a napi tíz perc, amit meditálással töltünk (vagy nem töltünk), mennyire jól megmutatja, modellezi, hogy milyen típusú problémákkal küzdünk. Ha ebben a tíz percben elkezdünk helyesen foglalkozni ezekkel a problémákkal, az életünk minden terültén fejlődhetünk. Ehhez az egyik első lépés az, hogy kezdjünk valamit ezzel az iszonyú nagy zajjal, ami körülvesz minket. Ez ugyanis elég sok ember életében, elég nagy probléma. De mégis, hogyan lehet elcsendesedni ekkora zajban? Hogyan tudjuk „leküzdeni” ezt az állandó hangzavart és vibrálást? Lehet, hogy nem is a küzdelem a helyes irány? Dr. Márky Ádám orvos, vezetői tanácsadó, mindfulness tréner segít választ adni ezekre a kérdésekre.

Amikor leülünk gyakorolni, gyakori, hogy hirtelen még a szokásosnál is jobban halljuk a különböző zajokat, ezek pedig nagyon zavarnak minket. Úgy érezzük, nem tudunk miattuk jól odafigyelni, jól meditálni.

ZAJlik az élet

Érdekes, hogy éppen akkor, amikor figyelmünkkel szeretnénk dolgozni, észrevesszük és sokkal intenzívebben érzékeljük ezeket a zajokat, miközben egy átlagos hétköznapon percenként háromszor csörren a telefonunk a különböző hívások, sms-k, e-mailek vagy más értesítők miatt.

Ha a meditációban megtanuljuk, hogyan érdemes ezeket az eltereléseket kezelni, akkor a mindennapi életünkben is jobban oda tudunk majd figyelni arra, amire tényleg szeretnénk, vagy amire tényleg érdemes.

Éppen ezért szeretem olyan helyen tartani a tréningeket, ahol jól lehet hallani, ahogyan zajlik az élet, beszűrődik a terembe az utcai és az irodai zaj. Ha ugyanis valaki egy csöndszobában tanul meg meditálni, ott bizonyosan jól is tud majd gyakorolni, mert nincs annyi minden, ami elterelje a figyelmét önmagáról.

Könnyen kudarc érheti azonban, amint visszatér a “normális” életébe, hiszen minduntalan megzavarják majd a külső zajok. Az emberek többsége nem egy csöndszobában él és dolgozik, így érdemes úgy gyakorolni, hogy ebből minél többet profitáljunk a jövőben is.

Csatazajban

Egy tréningen az első hetekben általában azt a kifejezést hallom vissza a legtöbbször, hogy “próbáltam kizárni a külső zajokat”, vagy “harcoltam a zajokkal.”

Az életünket is így éljük: mindig harcolunk valaki vagy valami ellen. Ha harcolunk a külső zajokkal, akkor ezekkel foglalkozunk, beléjük bonyolódunk, így eltérítenek minket attól, amit igazából csinálni szeretnénk. Elengedni csak akkor tudjuk őket, ha nem velük foglalkozunk.

Ezért, amikor meditálunk, ne kizárni akarjuk a külső zajokat. Ha megzavar minket valami külső zaj, akkor amint észrevettük, csak nyugodtan irányítsuk vissza a figyelmünk az eredeti fókuszra, például a testünkre, a légzésünkre. Azzal foglalkozzunk, amivel tényleg dolgunk van, amit mi kontrollálunk, ne azzal, amit nem tudunk (például az utca zaja). Ahogy fejlődünk, előbb-utóbb olyan jól tudunk majd erre az egyvalamire figyelni, hogy már nem is vesszük észre a zavaró körülményeket.

Azt figyeltem meg, hogy a tréningek vége felé sokkal kevésbé zavarják a résztvevőket a külső zajok, a mentőautók szirénája, vagy az óramutató kattogása. Nyilván nem a sziréna lett csöndesebb, ahogy az óra sem kattog halkabban – egyszerűen már olyan jól tudnak arra figyelni, amire ők szeretnének, hogy ezt nem is veszik észre. Vagy ha észre is veszik, nem zavarja meg őket.

A belső zaj elcsendesítése

A külső zajokhoz hasonlóan érdemes bánni a negatív gondolatokkal is. Ezekkel is mindig küzdünk, vissza akarjuk nyomni őket oda, ahonnan feljöttek. Így viszont belebonyolódunk a negatív gondolatok spiráljába, és képtelenek vagyunk elengedni őket.

Mindennapi életünk során általában azokkal a dolgokkal foglalkozunk, amit nem tudunk befolyásolni. Ebből jön a stressz, a feszültség, a szorongás. Gyakran, amikor dolgozunk, nem az aktuális feladatra, teendőre koncentrálunk teljes egészében, hanem a jövőben vannak a gondolataink, és azon stresszelünk, vajon elég jó lesz-e végeredmény, tetszeni fog-e a főnöknek.

A főnök véleményét azonban akkor és ott nem tudjuk kontrollálni. A figyelmünket viszont igen. Ha képesek leszünk teljesen odafigyelni arra, amit csinálunk, jobb minőségű munka kerül ki majd a kezünkből, és nagyobb lesz az esélye van annak, hogy a főnökünknek is elégedett lesz az eredménnyel. Ha képesek vagyunk azokra a dolgokra fókuszálni, amelyekre az adott pillanatban hatással lehetünk, sokkal magabiztosabban és jobban fogjuk érezni magunkat.

Erre tanít a meditáció.

Fotó: itt és itt