A gondolat a szorongás kiváltó oka?

Kati és Zsuzsi sétálnak az utcán. Kati folyton arról panaszkodik Zsuzsinak, hogy milyen rosszul érzi magát, hogy egyedül már szinte kilépni sem mer az utcára, mivel folyton attól retteg, hogy rázuhan egy repülő. Zsuzsi bólogat, de nem igazán érti barátnője aggodalmát. Kati tovább ecseteli félelmeit, hogy sokszor álmában is megjelenik ez a szörnyűség, vagy hogy ha repülőt hall, már görcsbe rándul a gyomra. Zsuzsi ránéz a barátnőjére, és látja Kati arcán a valódi félelmet. Már épp valami megnyugtatót készül mondani barátnőjének, amikor egy szokatlanul erős motorhangra lesznek figyelmesek. Mindketten a hangforrás irányába néznek és ráeszmélnek, hogy egy autó irgalmatlan tempóban közeledik feléjük. A jármű megpattan az út egyenetlenségén és irányíthatatlanul becsapódik a tőlük két méterre található tűzcsapba. Mindkét lány dermedten áll a váratlan esemény hatására, és beletelik jó néhány másodpercbe, mire Zsuzsi végre meg tud szólalni: “Na, ettől a járműtől most én is igazán féltem.”

Két embert látunk ebben a történetben, akik közül az egyik folyton aggódik, fél, szorong egy olyan lehetséges esemény miatt, ami valószínűleg soha nem következik be. A másikuk pedig csak akkor érzi a félelmet, amikor valós veszély áll fenn. Ebben az esetben bárki könnyedén megállapíthatja, hogy míg Zsuzsi félelme, vagyis reakciója teljesen normális, hiszen egy nagy sebességgel jövő autó tartott feléjük, addig Kati félelmei alaptalanok, és csak a – túlontúl valóságosnak tűnő – képzeletében élnek azok a képsorok, amiktől már lassan a lakásából is alig mer kilépni.

A szorongás és a gondolat közötti kapcsolat

Barátnőjének előadott sirámai alapján Kati minden valószínűség szerint szorongásos zavarban szenved, hiszen egy olyan, számára kellemetlen, vagy veszélyes jövőbeli dolog miatt aggódik vég nélkül, ami bár valóban megtörténhet, erre mégis felettébb kevés esély mutatkozik. Kicsit tudományosabban megfogalmazva, a szorongás során egy bizonyos körülmény vagy helyzet aggódó gondolatokat produkál az elménkben, aminek eredménye a zaklatott lelkiállapot. Ezt a zaklatott lelkiállapotot az is erősíti, hogy az egyén úgy érzi, semmiféle ráhatása nincs az adott helyzetre.

Ahogyan tehát a fentiekből is látszik, a zaklatott lelkiállapot kiváltó oka mindig egy gondolat. Abban az esetben, amikor az elménk bizonyos nyugtalanító, kellemetlen avagy potenciálisan rossz gondolatok körül hosszasan időzik, akkor hajlamosak vagyunk a lehető legrosszabb forgatókönyvet magunk elé vetítetni, aminek pedig óhatatlanul szorongás lesz az eredménye.

Mint ahogyan a példánkból is látszik, Kati gondolatai is folyton-folyvást egy minden valószínűség szerint be nem következő téma körül forognak. Ezek a gondolatok pedig olyannyira uralják már az elméjét, hogy az emiatt érzett félelem és szorongás állandósult, ami komoly problémákat jelent a számára a mindennapok során.

Nem minden szorongás betegség

Itt érdemes kiemelni, hogy rendkívül fontos különbséget tenni aközött, hogy valaki épp nyugtalan, vagy hogy folyamatosan nyugtalankodik (szorong) valami miatt. Előbbi esetben ugyanis, amikor például zavaróan hangos zene szól a közelünkben, vagy folyton a szomszéd kutyájának ugatását kell hallgatnunk, nyugtalanságunk cseppet sem kóros, hiszen a zavaró tényezők elmúltával lelkiállapotunk is rendeződik. Ha viszont már akkor is folyton amiatt aggódunk, hogy vajon mikor kezd el ugatni az a bizonyos kutya, vagy hogy mikor kapcsolják be újra azt az idegtépő zenét, akkor feszült állapotunk határozottan kezd egészségügyi problémává alakulni.

A megoldás

Ha úgy érezzük, nyugtalanságunk kezd kóros méreteket ölteni, mindenképp keressünk megfelelő szakembert, pl.: egy kognitív viselkedésterápiára specializálódott pszichológust a probléma orvoslására. A szorongás ugyanis nem az a betegség, amire simán csak legyinthetünk, hogy “majd elmúlik”. Igenis komolyan kell vennünk! És ha eljött a pillanat, amikor már legalább saját magunk előtt nem szépítjük helyzetünk súlyosságát, minél hamarabb vegyük fel a kapcsolatot egy, az előbb említett szakemberrel.