Legyen jó otthon lenni, legyen jó együtt lenni! – Ezt kívánjuk Nektek az ünnepekre szívvel-lélekkel

Legyen jó otthon lenni, legyen jó együtt lenni! – Ezt kívánjuk Nektek az ünnepekre szívvel-lélekkel

Szerző: | 2023. 12. 22. | #SZEMÉLYES | Olvasási idő: 4 perc

Ha egy szóban kellene összefoglalnom, hogy mi a közös a Pszichoforyou olvasóiban és alkotóiban, akkor azt hiszem az útkeresés szót jelölném meg. Azok, akik újból és újból visszatérnek a tartalmainkhoz, többnyire utat keresnek – önmagukhoz, egymáshoz, valamilyen probléma megoldásához, vagy éppen az egyensúly megtalálásához. Közös bennünk, hogy szeretnénk hazaérni, úgy igaziból otthon lenni – testben…
bővebben

„Egy nagyon vékony jég az, amin egyensúlyoznunk kell” – #SZEMÉLYES: Nehézségek a mozaikcsaládban

„Egy nagyon vékony jég az, amin egyensúlyoznunk kell” – #SZEMÉLYES: Nehézségek a mozaikcsaládban

Szerző: | 2023. 11. 15. | #SZEMÉLYES | Olvasási idő: 14 perc

A mi családunk 2020 óta mozaikcsaládként működik, ahol a férjemmel négy gyermeket nevelünk – közülük egy sem közös. Én három, ő egy gyermeket hozott az új családunkba. Kezdetben furán éreztük magunkat, hiszen mindkettőnknek új volt még a helyzet, viszont ahogy haladtunk előre az időben, arra lettünk figyelmesek, egyre több ismerősünkről derül ki, ők is mozaikcsaládban…
bővebben

„Mintha hóvihar lenne idebent” – Egy matekszorongó vallomásai

„Mintha hóvihar lenne idebent” – Egy matekszorongó vallomásai

Szerző: | 2023. 11. 05. | #SZEMÉLYES | Olvasási idő: 10 perc

Van egy visszatérő rémálmom, amitől annyira erősen szorongok, hogy még soha senkinek nem meséltem róla. Álmomban újra az egyetemen vagyok, a diplomaosztó előtti utolsó, napsütéses nyári napok egyikén. Már túlestünk minden vizsgán, nem maradt más hátra, mint hogy végre átvehessük az oklevelet. És akkor becsap a villám: megkapom a hírt, hogy én bizony nem lehetek…
bővebben

„Nem voltam a magam ura, egy „felsőbb erőnek” engedelmeskedtem” – Élet kényszerbetegséggel

„Nem voltam a magam ura, egy „felsőbb erőnek” engedelmeskedtem” – Élet kényszerbetegséggel

Szerző: | 2023. 08. 14. | #SZEMÉLYES | Olvasási idő: 17 perc

Mentális betegségek szinte valamennyi embert érintenek életük során. Van, akit mélyebben, van, akit épp csak megcsap a szele. Én tinikorom óta küzdök a démonjaimmal, amik hol maguk alá temetnek, hol sikerül felülemelkednem rajtuk. Szeretném most megosztani veletek betegségem és gyógyulásom útjának főbb állomásait, felhívva arra a figyelmet, hogy senki sincs egyedül a problémájával. Az alábbiakban…
bővebben

Azért (is) kell szeretnem magam, hogy ő szabad és önazonos lehessen

Azért (is) kell szeretnem magam, hogy ő szabad és önazonos lehessen

Szerző: | 2023. 05. 02. | #SZEMÉLYES | Olvasási idő: 9 perc

Kicsit több mint egy évvel ezelőtt, a kislányom születése szinte napra pontosan egybeesett anyák napjával. Emlékszem, néztem a férjemtől kapott virágcsokrot, és közben próbáltam magamra erőltetni valamiféle emelkedettséget, igyekeztem át- és megérezni, hogy akkor én most Anya vagyok, ennek a karomban szuszogó kis csöppségnek az Édesanyja. De a testemet-lelkemet átjáró teljesség és megérkezettség helyett tanácstalanságot,…
bővebben

A mi karácsonyunk – A Pszichoforyou állandó szerzőinek legemlékezetesebb karácsonyai

A mi karácsonyunk – A Pszichoforyou állandó szerzőinek legemlékezetesebb karácsonyai

Szerző: | 2022. 12. 25. | #SZEMÉLYES | Olvasási idő: 13 perc

A karácsonyi időszak közeledtével egyre gyakrabban gondolkodom azon, vajon mások számára is olyan kivételes-e ez az ünnep, mint nekem. Olyan alkalom ez, amit egyszerre élünk meg szívesen közösségben, családban, barátokkal, vagy épp a munkahelyen, miközben jó ilyenkor befelé, önmagunkra is figyelni. Kicsit megállni, örülni annak, ami van, és elfogadni azt is, ami hiányzik. Sokszor eszembe…
bővebben

„Meg kell tanulnunk pihenni, hogy maradjon erőnk szeretni” – A kiégés évének margójára

„Meg kell tanulnunk pihenni, hogy maradjon erőnk szeretni” – A kiégés évének margójára

Szerző: | 2022. 12. 23. | #SZEMÉLYES | Olvasási idő: 6 perc

Néhány héttel ezelőtt tartottunk egy céges előadást, ahol a karácsonyra hangolódás jegyében a pihenésről is beszéltünk – arról, hogy miért fontos a feladatok közé ezt is felírni. Elmondtuk többek között, hogy a kiegyensúlyozott működés szempontjából nélkülözhetetlen a pihenés, számos kutatás igazolta ugyanis, hogy a közérzetünkre és a teljesítményünkre is pozitívan hat; tévúton járunk, amikor azt…
bővebben

„A bűntudat és megbánás helyén most békét érzek magamban” – Személyes történet a bennünk rejlő lehetőségekről

„A bűntudat és megbánás helyén most békét érzek magamban” – Személyes történet a bennünk rejlő lehetőségekről

Szerző: | 2022. 12. 03. | #SZEMÉLYES | Olvasási idő: 16 perc

Egész életemben azt várták tőlem, hogy a kijelölt utakat járjam. Ha nem írtam volna meg ezt a cikket, azzal is ezt folytatnám. De rászántam magam, hogy újra a belső megérzéseimre hallgassak és elmondjam a történetem, amiből talán más is erőt meríthet.  Hosszú idő kellett, mire megértettem, hogy már régóta saját magamat tartom azokba a béklyókba…
bővebben

„Bár a veszteség elviselhetetlenül nehéz, nem biztos, hogy a történet végét jelenti” – 9+1 könyv, ami segíthet a feldolgozásban és az újrakezdésben

„Bár a veszteség elviselhetetlenül nehéz, nem biztos, hogy a történet végét jelenti” – 9+1 könyv, ami segíthet a feldolgozásban és az újrakezdésben

Szerző: | 2022. 10. 29. | #SZEMÉLYES | Olvasási idő: 9 perc

Nehéz időszakaink úgy tűnhetnek, mintha végtelenített bizonytalansággá változna az élet, amiben egyedül érezzük magunkat. S mivel azt gyanítjuk, hogy mások nehezen értenék, mi történik velünk, inkább magunkba fordulunk. Szerencsém volt, mert egy ilyen életszakaszban találtam meg a könyvek világát. Általuk ráleltem egy helyre, ahová elbújhatok időt nyerni, mintákat kutatni a lehetőségeim felméréséhez – de ennél…
bővebben

Az a bizonyos sapka és a bojtja – Hogyan tanította meg nekem a felnőtt gyermekem azt, hogy nem kell őt megmentenem

Az a bizonyos sapka és a bojtja – Hogyan tanította meg nekem a felnőtt gyermekem azt, hogy nem kell őt megmentenem

Szerző: | 2022. 08. 18. | #SZEMÉLYES | Olvasási idő: 8 perc

Ha szemfülesek vagyunk, akkor a saját gyermekeinktől tanulhatunk a legtöbbet. Az olyan felnőtt gyerekektől, akik nem akarnak „örök gyermekek” maradni, mert öntudatos és önazonos felnőttekké váltak. Akiket nem kell megmenteni, hiszen kompetensek, és rendben vannak a határaik. De egy anya – még akkor is, ha pszichológus – néha átlépi a határokat. Én is így jártam….
bővebben

Pin It on Pinterest