Fekszem a kórházi ágyon. A kisbabám a mellemen szuszog. A férjem a kezemet szorítja. Egy teljes órán át csak mi vagyunk. Együtt, hárman. Aranyból vannak ezek a pillanatok, nem véletlenül hívják így: aranyóra. Ezekben a percekben épül a feltétel nélküli szeretet életen át tartó köteléke, ami aztán össze- és megtart minket később.  Feloldódunk egymásban, visszavonhatatlanul…
bővebben

Ha egy szóban kellene összefoglalnom, hogy mi a közös a Pszichoforyou olvasóiban és alkotóiban, akkor azt hiszem az útkeresés szót jelölném meg. Azok, akik újból és újból visszatérnek a tartalmainkhoz, többnyire utat keresnek – önmagukhoz, egymáshoz, valamilyen probléma megoldásához, vagy éppen az egyensúly megtalálásához. Közös bennünk, hogy szeretnénk hazaérni, úgy igaziból otthon lenni – testben…
bővebben

A mi családunk 2020 óta mozaikcsaládként működik, ahol a férjemmel négy gyermeket nevelünk – közülük egy sem közös. Én három, ő egy gyermeket hozott az új családunkba. Kezdetben furán éreztük magunkat, hiszen mindkettőnknek új volt még a helyzet, viszont ahogy haladtunk előre az időben, arra lettünk figyelmesek, egyre több ismerősünkről derül ki, ők is mozaikcsaládban…
bővebben

Van egy visszatérő rémálmom, amitől annyira erősen szorongok, hogy még soha senkinek nem meséltem róla. Álmomban újra az egyetemen vagyok, a diplomaosztó előtti utolsó, napsütéses nyári napok egyikén. Már túlestünk minden vizsgán, nem maradt más hátra, mint hogy végre átvehessük az oklevelet. És akkor becsap a villám: megkapom a hírt, hogy én bizony nem lehetek…
bővebben

Mentális betegségek szinte valamennyi embert érintenek életük során. Van, akit mélyebben, van, akit épp csak megcsap a szele. Én tinikorom óta küzdök a démonjaimmal, amik hol maguk alá temetnek, hol sikerül felülemelkednem rajtuk. Szeretném most megosztani veletek betegségem és gyógyulásom útjának főbb állomásait, felhívva arra a figyelmet, hogy senki sincs egyedül a problémájával. Az alábbiakban…
bővebben

Kicsit több mint egy évvel ezelőtt, a kislányom születése szinte napra pontosan egybeesett anyák napjával. Emlékszem, néztem a férjemtől kapott virágcsokrot, és közben próbáltam magamra erőltetni valamiféle emelkedettséget, igyekeztem át- és megérezni, hogy akkor én most Anya vagyok, ennek a karomban szuszogó kis csöppségnek az Édesanyja. De a testemet-lelkemet átjáró teljesség és megérkezettség helyett tanácstalanságot,…
bővebben

A karácsonyi időszak közeledtével egyre gyakrabban gondolkodom azon, vajon mások számára is olyan kivételes-e ez az ünnep, mint nekem. Olyan alkalom ez, amit egyszerre élünk meg szívesen közösségben, családban, barátokkal, vagy épp a munkahelyen, miközben jó ilyenkor befelé, önmagunkra is figyelni. Kicsit megállni, örülni annak, ami van, és elfogadni azt is, ami hiányzik. Sokszor eszembe…
bővebben

Néhány héttel ezelőtt tartottunk egy céges előadást, ahol a karácsonyra hangolódás jegyében a pihenésről is beszéltünk – arról, hogy miért fontos a feladatok közé ezt is felírni. Elmondtuk többek között, hogy a kiegyensúlyozott működés szempontjából nélkülözhetetlen a pihenés, számos kutatás igazolta ugyanis, hogy a közérzetünkre és a teljesítményünkre is pozitívan hat; tévúton járunk, amikor azt…
bővebben

Egész életemben azt várták tőlem, hogy a kijelölt utakat járjam. Ha nem írtam volna meg ezt a cikket, azzal is ezt folytatnám. De rászántam magam, hogy újra a belső megérzéseimre hallgassak és elmondjam a történetem, amiből talán más is erőt meríthet.  Hosszú idő kellett, mire megértettem, hogy már régóta saját magamat tartom azokba a béklyókba…
bővebben

Nehéz időszakaink úgy tűnhetnek, mintha végtelenített bizonytalansággá változna az élet, amiben egyedül érezzük magunkat. S mivel azt gyanítjuk, hogy mások nehezen értenék, mi történik velünk, inkább magunkba fordulunk. Szerencsém volt, mert egy ilyen életszakaszban találtam meg a könyvek világát. Általuk ráleltem egy helyre, ahová elbújhatok időt nyerni, mintákat kutatni a lehetőségeim felméréséhez – de ennél…
bővebben