A nyár a szabadság, a vakáció ideje. Egy otthon töltött hét, vagy egy tengerparti nyaralás, Balaton melletti kikapcsolódás, városnézés, aktív pihenés a feltöltődés forrása lehet. A nyári szünidő alatt tehát kikapcsolódunk, feltöltődünk, pihenünk, számos, a mindennapitól eltérő programban lehet részünk. De mennyit is fejlődünk a szabadság alatt? És hogy jön ide a fejlődés? Nos, erre a kérdésre ad választ András Bálint pszichológus szakértőnk, a JóLÉlek Alapítvány munkatársa – az ember ugyanis szabadidejében tud a legtöbbet fejlődni.

16790192046_f80b8ffa39_b

Donald Super, a hivatásfejlődés-elméletének kidolgozója teóriájában rendszerezte az élet fontosabb területeit, amelyeket életszerepeknek nevezett. Egy harminc körüli embernek általában a következő életszerepei aktívak:

  • munkavállaló/vállalkozó,
  • szabadidős/pályaválasztó,
  • polgár,
  • házastárs/párkapcsolat,
  • háztartásfenntartó,
  • szülő.

A szerepek kombinációját életstílusnak nevezzük – azaz a különböző életstílusok abból származnak, hogy eltérő szerepek vannak jelen az életünkben, és ezeket is eltérő arányban tartjuk fontosnak. Van például a „munkamániás” életstílus, ahol a dolgozói életszerep elnyomja a többit, az „örökifjú”, ahol a szabadidős, tanulói szerepek kapnak több időt, a „háztartásbeli”, ahol a szülői, háztartásfenntartó szerepek a legaktívabb, és így tovább.

Melyik életszerep az, ahol az ember legtöbbet tehet azért, hogy olyan életstílusa legyen, amilyet szeretne? A szabadidő. A többiben feladatokat kell végezni, s ezeket a feladatokat általában nem mi válogatjuk ki.

A szabadidő az, amit mi strukturálunk, ahol dolgozhatunk a változásokon és új dolgokat tanulhatunk, azaz fejleszthetjük magunkat.

Fejlődés a szabadidőben

A tanulás sokak számára a hagyományos iskolai jellegű anyagelsajátítást jelenti. Nekem azt, hogy mondjuk szervezek egy külföldi utat a barátokkal, aminek keretein belül olyan kompetenciákat gyakorlok, amelyek igen hasznosak lesznek több életszerepben – a tanulóiban és a dolgozóiban is. Ilyen például az idegen nyelvek gyakorlása, a szervezői készségek aktív használata, időmenedzsment, logisztika. Ezek a hasra ütéssel kiválasztott példák mind olyan képességeket takarnak, amiknek a fejlesztése komoly előnyt jelent a „való életben”.

tab1

Érdemes odafigyelni arra, hogy a szabadidőnket hogyan, milyen tevékenységekkel töltjük. A fejlődés ebben az esetben tehát nem azt jelenti, hogy szabadidődben ugyanazt csinálod, amit a munkahelyen vagy az iskolában. Ha mégis így járnál el, akkor pusztán annyit teszel, hogy kiterjeszted a dolgozó/tanuló életszereped egy másik, éppenséggel a legönállóbb terhére. Egy ilyen akció rövidtávon biztos sok haszonnal kecsegtet, hosszútávon azonban visszaüt, mivel nem lesz időd a saját életed megtervezésére.

Ne menekülj bele a szabadságba, használd ki!

Ha sikeres akarsz lenni, akkor menj csak szabadságra, nyaralni, egy kitétellel: ne menekülj bele. Ha a szabadidős életszereped csupán arról szól, hogy „jaj de jó, most semmi sem kötelező”, akkor ugyanúgy egy helyben topog az életed, mintha a munkába temetkeznél.

A temetkezés alatt azt értem, hogy elégedetlen vagy valamelyik életszerepeddel (tipikusan ez a munka vagy család), ezért a szabadidőd nem önmagáról, hanem ennek ellentétéről szól, arról, hogy nem csinálsz semmit. Így jutunk el olyan – gyakran nem túl sok nosztalgiát ébresztő – élményekig, hogy egész nyaralás alatt unottan heverésztünk, vagy végigrohantuk az egészet, hogy addig se kelljen egymással foglalkozni.

holiday_2

Milyen egy jó nyaralás?

Nincs „jó” nyaralás, pontosabban, egy nyaralás akkor jó, ha ismered a szükségleteidet, és azokhoz igazítod őket.

Időstrukturálás szempontjából az alábbi kategóriákból választhatsz:

  • Visszavonulás: leülsz olvasni, és mindenki békén hagy. Előnye, hogy nem szívja le senki az energiáid, hátránya, hogy gyakorlatilag nincs semmilyen társas érintkezés.
  • Rítus: ilyen például ha vannak jól bevált szokásaid, amit már csak a megszokottság kedvéért is követsz (mindig ugyanoda megyünk nyaralni, ugyanott eszünk, stb). Előnye, hogy jól kiszámítható, nem kell a tervezgetéssel bajlódni, hátránya, hogy túl sok újdonság nincs benne.
  • Időtöltés: számodra fontos személyekkel elfoglaljátok magatokat, de igazából nincsenek különösebb céljaitok, csak jó együtt lenni. Ilyen például a pancsolás a Balatonban. Itt már több társas élmény van, viszont az önfejlesztés nem igazán kerül képbe.
  • Aktivitás: itt a közös tevékenység valamilyen célra fókuszálódik, azaz fontosabb, hogy mit csinálunk, mint az, hogy együtt csináljuk. Ettől függetlenül ez is lehet remek társas tevékenység, gondoljunk csak egy evezős túrára!
  • Intimitás: ez azt jelenti, hogy az időt, figyelmet társunknak, társainknak szenteljük, és kifejezetten egymás megismerése, megértése a lényeg. Tipikus példa lehet erre egy gyertyafényes vacsora.

Nekem az a tapasztalatom, hogy azok a nyaralásaim sikerülnek jól, amelyekben mindegyik időstrukturálási formából van valamennyi. A dolog önismereti, önfejlesztő része akkor indul be, amikor meg kell határozni az ezek közti arányokat, és biztosítani kell azokat a körülményeket, ahol mindegyik szükséglet kielégülhet, még az olyan magasabb rendűek is (pl. intellektuális, esztétikai), amelyekre nem is gondolunk a hétköznapi fáradalmak között.

Fotó: itt meg itt meg itt



SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szólj hozzá!

Pin It on Pinterest