Állítólag 20 évvel ezelőtt egy Pamela Redmond Satran nevű amerikai író a Glamour felkérésére összegezte, hogy szerinte mi mindene „kell, hogy legyen” egy nőnek 30 éves korára. A listán, amelyen a saját lakástól kezdve, a szülőkön való kapcsolat elfogadásán át a minőségi bútordarabig sok minden szerepel, a magam részéről eléggé kiakadtam. Meggyőződésem ugyanis, hogy ahányan vagyunk, annyiféle tényező határozza meg az életünket, a vágyainkat és azt, hogy mikor mitől érezzük magunkat teljesnek. Ezért is kellene szerintem az összes ilyen listát (és/vagy képeslapra írt idézetet), amely a mindenkire érvényes igazságok látszatát keltve szorongáskeltő elvárásokat helyez az emberekre, betiltani, vagy minimum pénzbírsággal sújtani.
Ezzel a finoman szólva szkeptikus attitűddel nyitottam meg egy másik, eredetileg egyébként négy évvel ezelőtt megjelent, hasonló témában közölt cikket, amely egy sokkal bölcsebb szempontok szerint szerkesztett, nevezetesen a 30-as éveinkben megsüvegelendő, 10 legfontosabb tanácsot összesítő listát tartalmazta.
Az írás azért is keltette fel az érdeklődésemet, mert (az egyébként 30-as évei elején járó) szerző, Mark Manson nem a saját okosságait nyilatkoztatta ki. Ehelyett inkább arra kérte 37 évnél idősebb olvasóit, hogy írják meg neki, mit tanácsolnának harmincéves önmaguknak és azoknak, akik most lépnek ebbe az életkorba.
A kérdésre több mint 600, sok ponton hasonló tartalmú válasz érkezett, majd – az érettebb korú olvasók kollektív tudását hasznosítva – a beérkezett tanácsokat a szerző egy tanulságos cikké szerkesztette. Ezért úgy döntöttünk, hogy a listákkal kapcsolatos averzióinkat leküzdve a 30-as generációnak és az idősebbnek egyaránt érdekes írást mi is közkinccsé tesszük. Íme:
1. Kezdj el takarékoskodni a nyugdíjas évekre – Nem majd, MOST!
A több mint 600 beérkezett válasz között szinte alig akadt olyan, amelyik ne tért volna ki arra, milyen nagyon fontos időben elkezdeni spórolni és félretenni a nyugdíjas évekre, vagy a váratlan kiadásokra. Az erre vonatkozó intelmek mellé tanulságos történeteket is mellékeltek az olvasók: közülük sokan egyik pillanatról a másikra veszették el a munkájukat, az egészségüket, és mivel korábban nem gondoltak erre a lehetőségre, nagyon nehéz helyzetbe kerültek.
De ezektől a váratlan helyzetektől függetlenül is fontos, hogy gondoljunk a jövőre, hiszen – ahogy az egyik levélíró fogalmaz – „a nyugdíj megtervezése nem egy olyan dolog, amit elnapolhatsz.”
Ezért is lényeges, hogy az olyan unalmasnak tetsző fogalmakkal, mint a nyugdíjbiztosítás vagy előtakarékosság, legkésőbb a 30-as éveinkben elkezdjünk foglalkozni – és ezzel párhuzamosan felhagyjunk a féktelen költekezéssel.
Szerencsére a sok beérkezett üzenet között reménykeltő is akadt: volt, aki két gyermek és az átlagosnál jóval alacsonyabb fizetés mellett gondolt a jövőjére, és időben elkezdett takarékoskodni, hogy aztán az így összegyűlt pénzének, és néhány bölcs befektetési döntésnek köszönhetően pénzügyileg stabil állapotba hozza magát, és a nyugdíjas éveit kiegyensúlyozott anyagi körülmények között töltse. Ahogy a jelenleg 50-es éveiben járó asszony példája mutatja: mindig lehetséges félretenni, csak csinálni kell. A titok mindössze annyi, hogy nem majd, hanem most.
2. Kezdj el figyelni az egészségedre – Nem majd, MOST!
„Az elméd nagyjából 10-15 évvel van lemaradva a tested valós életkorához képest. Ebből következően az egészségi állapotod sokkal gyorsabban változik, mint ahogy azt gondolod. Éppen ezért nagyon nehéz lesz szembesülni annak a jeleivel, hogy ez igenis megtörténik, és nem csak azért lesz nehéz, mert nem akarod, hogy megtörténjen…” – mutatott rá az egyik, 55 éves levélíró, aki sok olvasóhoz hasonlóan arra biztatta a szerzőt, hogy ha eddig nem tette meg, akkor sürgősen kezdjen el figyelmet fordítani az egészségére.
„Persze, könnyű azt mondani, de mégis kinek van erre ideje?!” – sóhajthatunk fel, miközben pontosan tudjuk, és nap mint halljuk, hogy milyen nagyon fontos lenne egészségesebben táplálkozni, többet aludni, rendszeresen sportolni. Aztán amikor arra kerülne a sor, csak legyintünk, és azt mondjuk majd, holnap.
A beérkezett, érettebb korú olvasók szavai azonban arra figyelmeztetnek, hogy – akárcsak a takarékoskodást – az egészséges életmódot sem majd, hanem most kell elkezdeni. És ami miatt talán érdemes komolyan venni az intelmeiket, az az, hogy ők, a 30-as éveikben járó társaikkal ellentétben, már szembesültek azzal, hogy
a testünkkel való bánásmód következményei összeadódnak. Az egészségi állapotunk nem egyik napról a másikra romlik meg, hanem hosszú évekig tartó, szinte észrevehetetlen folyamat hatására. És az idősebb korban érzékelhető következményekhez (például egy krónikus betegség kialakulásához, vagy éppen az elhízáshoz) ugyanúgy hozzáadódhat, ha a 30-as éveinkben nem iszunk/sportolunk/alszunk/pihenünk eleget, mint ahogy az is, ha rendszeresen túlsózzuk az ételt, vagy minden alkalommal sült krumplit választunk köretnek.
A levélírók szerint a 30-as éveinkben még van esélyünk hátráltatni az egészségügyi állapotunk hanyatlását, ebben az életszakaszban még érdemben tehetünk azért, hogy az 50-es, 60-as éveink ne a betegségről és az egészségügyi problémáinkról szóljanak.
És ami miatt a szerző szerint érdemes meghallani ezeket a tanácsokat az az, hogy azok jóval túlmutatnak a szokásos, „egyél több zöldséget” típusú anyai intelmeken. A sorok írói jellemzően olyan, a halál kapujából visszatért, rákból felgyógyult, szívrohamon, stroke-on átesett, vagy éppen cukorbetegséggel, vérnyomásproblémákkal, krónikus fájdalommal küzdő emberek voltak, akik egyöntetűen azt állították: ha visszamehetnének az időben, akkor egészségesebben táplálkoznának, többet mozognának – és ezt nem hagynák abba. „Kifogásaim mindig voltak. De azt nem tudhattam, hogy ezek hova vezetnek hosszú távon…” – írta egyikük.
3. „Ne tölts időt azokkal, akik nincsenek rád jó hatással!”
„Az egyik legjobb dolog, amit önmagunkért és másokért tehetünk az, ha meghúzzuk a saját határainkat” – írta a 43 éves Kristen, akinek a véleményéhez a 37 éves Hayley is csatlakozott. Szerinte az egyik legfontosabb dolog, amit a 30-as éveinkben meg kell tennünk az, hogy nemet mondunk azoknak az embereknek, tevékenységeknek és kötelességeknek, amelyek nem hoznak értéket az életünkbe.
A pénzügyi stabilitás megteremtése és az egészségi állapot megtartása mellett a harmadik leggyakrabban felbukkanó tanács ezeknek a határoknak a meghúzására és megtartására vonatkozott. Sokan nyilatkoztak úgy, hogy ha visszamehetnének az időben, akkor a romboló emberi kapcsolatok elengedése mellett több időt töltenének értékesebb emberekkel.
Hogy mit jelent ez pontosan? Íme, néhány szó szerint idézett tanács:
„Ne toleráld azokat, akik folyamatosan rosszul bánnak veled! Ne toleráld őket pénzügyi megfontolásból, érzelmi okokból! Ne toleráld őket a gyerekekre hivatkozva, vagy azért, mert így kényelmesebb!” (Jane 52)
„Ne érd be a középszerűvel, ha barátokról, munkáról, szerelemről, kapcsolatokról, vagy az életedről van szó.” (Sean 43)
„Olyanokkal vedd körül magad, akik a jobbik énedet és a legjobbat hozzák ki belőled, szeretnek és elfogadnak téged”. (Xochie)
Újabb dolog, amit kimondani könnyű, de megvalósítani már nem olyan egyszerű. A nemet mondás sokak számára okoz nehézséget, hiszen nem akarunk megbántani senkit – elvégre, ahogy mi sem szeretjük, ha elutasítanak minket, azt gondoljuk nekünk is úgy kell bánnunk másokkal, ahogy azt mi várjuk tőlük – ergo nem szabad nemet mondanunk. Ennek a logikának azonban nem nagyon van teteje, hiszen sokszor éppen azzal keverjük magunkat az eredetinél is nehezebb helyzetbe, hogy egy bizonyos ponton képtelenek voltunk nemet mondani. Pedig, ahogy azt az egyik levélíró bölcsen megfogalmazta:
„az önzés és az önérdek érvényesítése között óriási a különbség, és néha éppen azért kell kegyetlennek lenned, hogy kedves maradj.”
A 30-as éveink a legjobb időszak arra, hogy ezeket a bizonyos határokat meghúzzuk, és eldöntsük, nem vesztegetjük az időnket olyan emberi kapcsolatokra, amelyek nem építenek minket.
4. Figyelj azokra, akik fontosak neked!
A válaszadók szerint ugyanúgy, ahogy érdemes figyelmet fordítani a romboló emberek távoltartására, legalább ennyi energiát kell szánni a meglévő és értékes emberi kapcsolatok ápolására.
„Mindenkinek az életében, családi vagy baráti körében történnek tragédiák. Légy az, akire ezekben a helyzetekben lehet számítani. A 30-as, 40-es éveinkben sorra jönnek velünk szembe azok a helyzetek és életesemények, amelyekről soha nem gondoltad volna, hogy megtörténhet veled, vagy azokkal, akiket szeretsz. A szülők halála, a házastárs halála, a barátok válása, a házastárs megcsalása… és még hosszasan lehetne folytatni a sort. Segíteni valakit ezekben a nehéz helyzetekben, vagy egyszerűen csak ott lenni mellette, amikor szüksége van rád, hallgatni és nem ítélkezni különleges dolog, és úgy mélyíti el a kapcsolataidat, ahogy azt talán soha nem gondoltad volna.”
Ezek a mély és megtartó emberi kapcsolatok mindennél többet érnek, és mindennél fontosabbnak, ezért kell vigyázni rájuk.
5. Nem lehet minden a tiéd. Fókuszálj arra a néhány dologra, amire érdemes!
A 20-as éveink általában az álmodozásról szólnak és arról, hogyan váltjuk majd meg a világot: elképzeljük, milyen lesz a kávézónk/bárunk, amit megnyitunk, és a még meg nem írt könyveink címét is tudjuk…
Aztán ahogy múlnak az évek, kénytelenek vagyunk szembesülni azzal, hogy egy-egy dolgot véghezvinni sokkal tovább tart, mint ahogy azt eredetileg gondoltuk. Ezért a legjobb dolog, amit tehetünk, ha arra a néhány dologra fókuszálunk, ami valóban fontos.
„Az életben minden a kompromisszumokról szól. Feladsz valamit egy másik dologért, mert minden nem lehet a tiéd. Fogadd el ezt!” – összegezte a kellemetlen igazságot levelében a 60 éves Eldri, akinek a véleményét sok más olvasó is osztotta.
Eltarthat egy darabig, amíg rájövünk, hogy mi az, amiben jók vagyunk, mi az, amit igazán szeretünk csinálni. Ha ezzel már valamennyire tisztában vagyunk, akkor sokkal jobb döntés az erősségeinkre fókuszálni, és azokból a lehető legtöbbet kihozni, mint félgőzzel csinálni egyszerre több dolgot.
„Azt üzenném a 30 éves önmagamnak, hogy ne azzal törődjön, mit gondolnak róla mások, inkább ismerje fel a saját erősségeit, találja meg azt, amit szenvedélyesen szeret, és ezek köré építse fel az életét.” (Sara, 58)
6. Ne félj kockáztatni, hiszen mindig tudsz változtatni!
A 30-as éveinkben realizálni, hogy valami egészen mással szeretnénk foglalkozni, majd ennek folyományaként feladni azt az utat, amibe az előző évtizedekben az időnket, az energiánkat fektettük, nem könnyű dolog, és nagy kockázattal jár. De közel sem akkorával, mint amekkorának elsőre tűnik. Az olvasók egyöntetű véleménye szerint a kétes kimenetel ellenére megéri bevállalni a rizikót.
„A legnagyobb megbánást és sajnálatot általában azoknak a szemében látom, akik benne maradtak valamiben, amiről egész idő alatt tudták, hogy nem jó. A 30-as éveinkben nagyon gyorsan pörögnek a napok, a hetek, az évek, aztán egyszer csak azon kapod magad, hogy ott állsz 40 évesen, egy életközépi válság kellős közepén ugyanazzal a problémával, amivel 10 éve tisztában vagy, csak soha nem mertél cselekedni”
– írta a felhívásra reagálva a 41 éves Richard, aki szerint sosem késő „resetelni”, azaz újraindítani az életünket, és meglépni azt, amitől korábban évekig, vagy akár évtizedekig féltünk.
„Ne foglalkozzunk annyit a társadalmi elvárásokkal! Manapság ettől a generációtól alapesetben azt várjuk, hogy mire eljutnak ebbe az életkorba, „viselkedjenek felnőttként”, „találják ki magukat” – legyen szó a pénzügyi helyzetükről, a magánéletükről, vagy a karrierjükről. Bátran vonatkoztassunk el ezektől az elvárásoktól, és merjük vállalni a kockázatot!” – vonta le a tanulságot a szerző.
„Most leszek 41 éves. A 30 éves önmagamnak azt tanácsolnám, hogy ne igazítsa az életét egy olyan ideálhoz, amit igazából mások szemével nézve gondol jónak. Éld az életed, és ne hagyd, hogy az élet éljen téged. Ha kell, akkor ne félj lebontani azt, amit felépítettél, mert megvan benned az erő ahhoz, hogy akár újra felépítsd” – írta Lisa.
„Kevesebb félelem, kevesebb félelem, kevesebb félelem. Közel 50 évesen ez a legnagyobb lecke, amit tanultam. A félelem egy nagyon kártékony hajtóerő volt az életemben, és ez igaz a 30-as éveimre is. Negatív hatással volt a karrieremre, a házasságomra, az önértékelésemre. Féltem attól, hogy mások mit mondanak vagy gondolnak rólam, féltem attól, hogy elbukom. Ha elölről kezdhetném, többet kockáztatnék.” (Aida 49)
7. Sose hagyd abba a tanulást és az önfejlesztést!
„A legtöbb ember a 20-as éveiben nem dolgozik már magán, a 30-asok pedig túlságosan elfoglaltak ahhoz, hogy az önfejlesztéssel foglalkozzanak. De ha te egy vagy azok közül, akik folytatják a tanulást, kibontakoztatják magukat, és a mentális, valamint a fizikális egészségükre egyaránt odafigyelnek, akkor 40 éves korodra előnyben leszel a többiekhez képest” – írta a 48 éves Stan, akinek a véleményét más levélírók is osztották.
A válaszadók közül sokan életük egyik legjobb döntéseként értékelték, hogy a 30-as éveikben visszaültek az iskolapadba és képezték, fejlesztették magukat: volt, aki egy extra szeminárium elvégzését követően, míg mások egy terápia, vagy egy meditációs tanfolyam után állították ezt.
„A legjobb üzlet, amit egy fiatal csinálhat, ha a pénzét a tudására költi. A pénz jön-megy. A kapcsolatok jönnek-mennek. De amit egyszer megtanultál, az örökre veled marad”- idézte Warren Buffet szavait a szerző.
8. Légy kedves magadhoz, tiszteld magad!
„Légy egy kicsit önző, és tegyél valamit magadért minden nap, próbálj ki valami szokatlant minden hónapban, és csinálj valami igazán különleges dolgot minden évben!” – tanácsolja a 60 éves Nancy.
Bár a levelek többségében nem ez a tanács volt a középpontban, szinte mindegyikből kiolvasható volt az üzenet: bánj magaddal jobban! Valamilyen formában majdnem mindenki kitért erre, ahogy például az az olvasó is, aki azt írta:
„Az élet nehéz, szóval tanuld meg szeretni magad, mert ezt később már nagyon nehéz megtanulni”.
A szerző, Mark Manson a sorait szintén az egyik olvasó gondolatával zárta: az 58 éves Martin levelében elmesélte, hogy amikor 40 éves lett, az édesapja azt mondta neki: szerinte az előtte álló évtizedet nagyon fogja élvezni. Hogy miért?
„A 20-as éveiben azt hiszi az ember, hogy érti mindazt, ami körülötte történik. A 30-as éveiben kezdi kapizsgálni, hogy ez nem így van, hogy aztán a 40-es éveiben majd nyugodtan elfogadja a dolgokat. Most vagyok 58 – és igaza volt.”
Via: markmanson.net
Kérdésed van? Hozzászólnál?
Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM
You must be logged in to post a comment.