„Miért balhézunk, amikor pihenhetnénk végre?” – 5 ok, ami miatt az ünnepi időszak rendszerint veszekedéssé fajul

Hogyan válik az ünnepek, és ezzel együtt a közös pihenés időszaka – töltekezés helyett – kimeríthetetlen konfliktusforrássá? Miért van az, hogy január elején nem ritkán érzelmileg és fizikálisan is kimerültebbnek érezzük magunkat? És mit tehetünk annak érdekében, hogy egymás idegeinek cincálása helyett arra használjuk ezeket a napokat, amire való: kikapcsolódásra. A tél és ezzel együtt az ünnepi előkészületek kezdetének apropóján Szigeti Réka egészségpszichológussal a probléma okai mellett, a lehetséges megoldásokat is összegyűjtöttünk.

Az ünnepi időszak, vagyis az az egy-két hét vagy nap, amit ilyenkor együtt tölthetünk, lehetőséget teremtenek arra, hogy minőségi időt töltsünk a szeretteinkkel, és olyan közös élményekkel gazdagodjunk, amelyek aztán megtartó erővé, a család vagy a kapcsolat stabil bástyáivá válhatnak a kihívásokkal teli hétköznapokban.

Csakhogy a várva várt pihenés nem mindig alakul az elképzeléseink szerint: meghitt pillanatok helyett veszekedés, nyugalom helyett stressz, kikapcsolódás helyett még több feladat omlik a nyakunkba. Jogosan merül fel a kérdés: miért?

1. Attól, hogy karácsony van, még nem változunk meg

„Sajnos az ünnepeknek hajlamosak vagyunk irreális elvárásokkal nekivágni. Azt gondoljuk, hogy majd legalább abban a néhány napban minden másképp lesz. Pedig attól, hogy karácsony van, nem fogunk megváltozni, ha alapvetően nem működnek otthon jól a mindennapok. Bár hozhat változást az újdonság, az ünnepi körítés, de sok esetben mindössze annyi történik, hogy más keretrendszerbe helyezzük a rosszul működő sémáinkat, megoldatlan konfliktusainkat” – mutat rá szakértőnk, aki szerint ez a gyerekekre is igaz, az ő nehézségeik sem fognak elmúlni csak azért, mert karácsony van.

„Mivel az ünnepi időszakban több időt töltünk együtt, ráadásul nincsenek meg azok a külön töltött rituális időszakok, amelyek a hétköznapokban biztosítják az elvonulást, elcsendesedés megélését (pl.: munkából hazafele vezető út, reggeli készülődés) az átlagosnál is gyorsabban kirobbanhat a veszekedés” – mutat rá szakértőnk, aki szerint éppen ezért lenne fontos időben tisztázni az elvárásainkat, a nehézségeinket – önmagunkkal, a másikkal, a többiekkel szemben.

2. Nehéz átzsilipelni

Az ünnepi időszak nagy kihívása, hogy a hétköznapok kizsigerelt állapotából szinte egyik pillanatról a másikra kellene „pihenő üzemmódba” kapcsolnunk. Csakhogy ilyen szoros határidővel nem könnyű „átzsilipelni”, amit megnehezít, hogy ilyenkor hajlamosak vagyunk a szabadság előtti napokon „jól megnyomni”: tovább bent maradunk, még gyorsan mindent elintézünk…

Csakhogy így tulajdonképpen ugyanott vagyunk, ahol a part szakad: az extra terhelés extra fáradságát is visszük magunkkal, ami aztán könnyen begyűrűzhet a pihenésre szánt, közös programokba is, ami ingerültebbé, feszültebbé tehet.

„Annak érdekében, hogy ezt elkerüljük, érdemes tudatosítani magunkban, hogy mikortól pihenünk. Ez lehet az a pillanat, amikor lecsukom a laptopomat, beállítom az automatikus válaszüzenetet. A lényeg, hogy mondjuk ki: mostantól pihenek.

Ez nem jelenti az, hogy varázsszóra megnyugszunk, de legalább megüzenjünk magunknak és az elménknek, hogy mostantól más hőfokon, egy másik, nyugodtabb, lassabb üzemmódban szeretnénk működni” – tanácsolja szakértőnk.

3. Nem tervezünk

A feszültség hátterében állhat az is, hogy túl sokat várunk, viszont keveset kommunikálunk arról, hogy mire lenne szükségünk valójában a pihenés során. Kimarad a közös tervezés, nem osztjuk meg egymással, az elképzeléseinket.

Ismerjük-e például a saját és egymás válaszait olyan alapvető kérdésekre, hogy ki hogyan szeret töltődni? Kinek mi jelenti a kikapcsolódást? Van, akinek az, ha naphosszat olvashat, van, aki nagyokat sétálna, megint másnak az, ha elutazhat egy szállodába, ahol a pihenésen kívül tényleg semmivel sem kell foglalkoznia.

„Ezek közül mindegyik rendben van, csak fontos, hogy egyfelől mindenki beszélhessen a saját igényeiről, elképzeléseiről, másfelől a közös programhoz mindenki választhasson olyat, amit ő szeretne csinálni” – mutat rá Szigeti Réka, aki szerint az sem szerencsés, ha túlságosan ráfeszülünk arra, hogy mindig mindent együtt csináljunk.

Ahogy a hétköznapokra, a közös pihenésre is igaz, hogy nagyon fontos időt hagyni arra, hogy a másik töltekezzen, egyedül és a gondolataival legyen.

4. Nem engedjük meg magunknak a pihenést

Ahogy a munkánkban is hajlamosak vagyunk túl sok feladatot, túl rövid határidővel betervezni, gyakran az ünnepi időszakot is túltervezzük.

Ez főként azokra jellemző, akiknek egész egyszerűen nincs mintájuk vagy jól működő sémájuk arra, hogy hogyan kell pihenni. Ők azok, akik ebből az időszakból egy teljesíthetetlen TO DO listát csinálnak, ami miatt a feltöltődésre szánt idő ugyanolyan stresszforrássá válik, mint a hétköznapok kihívásai.

Biztos, hogy én ezt most megengedhetem magamnak? – tulajdonképpen ennek a mondatnak a bizonytalansága lüktet az érintettekben, akik abban a hitben élnek, hogy csak akkor érezhetik jól magukat, ha már eljutottak a határaikig.

Ez azért baj, mert ez a bűntudatos, nyughatatlan állapot a család többi tagjára is átragadhat, az ő kikapcsolódásukat is megmérgezheti, ami egy idő után óhatatlanul konfliktushoz vezet. Jó hír viszont, hogy a stresszhez hasonlóan a nyugalom is „ragadós”, a jó példa mutatásával egymásnak is tudunk segíteni abban, hogy megtanuljunk ellazulni.

5. Aránytalan tehermegosztás

A közösen együtt töltött időszakra– a feszültségek mellett – sajnos bizonyos feladatok is velünk tartanak. Ez különösen igaz a gyerekekkel közös, családi programokra.

„Annak érdekében, hogy a szabadság ne egy összefüggő szívás legyen, fontos, hogy a megszokott rutint ne emeljük át automatikusan, ha egyébként ez feszültségforrás a mindennapokban. Erre főként akkor érdemes ügyelni, ha a hétköznapokban az egyik szülő több időt tölt a gyerekekkel, míg a másik kötött munkaidőben dolgozik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a másik szülőnek nincs mit kipihennie, sőt…

Ezért célszerű a pihenés időszakában megváltozott feltételekhez igazodva leosztani a feladatokat – de szakértőnk szerint az sem mindegy, hogy ezt milyen stílusban tesszük.

„Elvárások vagy diktátumok helyett ajánlatos úgynevezett SMART célok, tehát mérhető, konkrét és reális törekvések szintjén kommunikálni a másik felé a feladatmegosztással kapcsolatos víziónkat. Ha például reggelente szeretnénk elmenni egyet egyedül sétálni, vagy ebéd után jól esne egy-két óra szieszta, akkor a vonatkozó kéréseket lehetőség szerint asszertíven fogalmazzuk meg” – tanácsolja Szigeti Réka.

Parttalan követelőzés helyett („azt várom tőled, hogy hagyj végre pihenni…”) érdemes inkább jól körülhatárolható kérések mentén megfogalmazni a mondatainkat: például „azt kérem, hogy két alkalommal majd te reggeliztesd meg a gyerekeket, amíg én futni megyek”.

Ne a szabadságtól várjuk, hogy majd minden megváltozik!

Azonban ennek kapcsán fontos látni, hogy – ugyanúgy, ahogy pihenő-üzemmódba se tudunk átkapcsolni egyik pillanatról a másikra – nehezen elvárható, hogy egyik pillanatról a másikra kilépjünk a megszokott rutinunkból.

Ne a szabadságtól várjuk el, hogy, csak azért mert nem kell dolgozni (ami sajnos sokakra nem is feltétlenül igaz), minden más lesz, a párunk figyelmes, a gyerekeink pedig rendszerető angyalokká változnak. Ez egy irreális elvárás, ami pont, hogy plusz terhet rak a felborult egyensúly miatt egyébként is feszültségekkel teli kapcsolatra.

De akkor mégis mit tehetünk?

Először is azt, hogy nem konfliktusforrásként, hanem egy lehetőségként tekintünk a közösen töltött időre. A szabadság lehet a veszekedés táptalaja is, de ha tudatosítjuk, hogy mire is vágyunk, és egyeztetjük azt a társunkkal, akkor megteremtjük az együttműködés feltételeit, azért, hogy közösen jól érezzük magunkat. Ha ezzel az építkező attitűddel vágunk neki az együtt töltött időnek, akkor már sokat tettünk annak érdekében, hogy stresszforrás helyett erőforrássá alakítsuk a közös élményeket.

Ennek fontos előfeltétele, hogy merjünk az igényeinkről beszélni, és a másikkal közösen gondolkodva megtalálni azokat a megoldásokat, amelyek közelebb vihetnek ahhoz, hogy ez az időszak valóban mindenki számára feltöltődést és kikapcsolódást hozzon.