Nem fél igaz lenni – A Kurtág-töredékek című filmet ajánljuk

„A perfekcionizmus báli ruhába öltözött önbizalomhiány” – ez az egyébként Elizabeth Gilberttől származó idézet jár a fejemben, miközben a Kurtág-töredékek című film egyik jelenetét nézem. Azt, amelyikben a Párizsi Operaház közönsége a magyar zenetörténet egyik legnagyobb zeneszerzőjének bemutatójára készül.

Elegáns, báli ruhába öltözött, előkelő emberek foglalják el helyüket a teltházas eseményen. Még a mozivásznon keresztül is érződik a teret átjáró, várakozással teli izgalom: a kiváltságos helyzetben lévő közönség tagjai egyre közelebb és közelebb kerülnek azokhoz a pillanatokhoz, amikor elsőként lehetnek szem- és fültanúi annak, ahogy Kurtág György, a magyar zenetörténet legnagyobb élő alakjának legújabb szerzeménye nyomán a kottára lejegyzett hangok életre kelnek.

A premier fényesen világló, ünnepi pillanatai ezek. „Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen” – gondolhatnánk, ha nem egy Kurtág Györgyről szóló portréfilmet néznénk. De mivel éppen ez történik, bennünk teljesen más gondolatok kezdenek el motoszkálni.

„Míg egy kerékfogát ujítni kell”

Olyanok például, hogy mégis mennyi tudás, idő, tapasztalás, fájdalom, alázat, gondolat és kétség munkál akár csak egyetlen Kurtág-műben lejegyzett és eljátszott hang mögött, és hogy hány ember összehangolt munkája, önmagát meghaladó erőfeszítése kellett ahhoz, hogy ezek az elegáns ruhába öltözött, előkelő emberek részesei lehessenek ennek az élménynek?

Sokan közülük talán nem is sejtik, hogy az éppen megelevenedő zenemű közel százéves szerzője – aki első operáját 92 éves korában írta – egy budapesti épület, egészen pontosan a Budapest Music Center legfelső emeletén már a következő művén dolgozik éppen. Emlékeztetve a nézőt arra, miként is folytatódnak a fent idézett – Az ember tragédiája című drámai költeményből idézett sorok: „Be van fejezve a nagy mű, igen./A gép forog, az alkotó pihen” 

Év-milliókig eljár tengelyén,
Míg egy kerékfogát ujítni kell.
Fel hát, világim véd-nemtői, fel,
Kezdjétek végtelen pályátokat.
Gyönyörködjem még egyszer bennetek,
Amint elzúgtok lábaim alatt.”

A közönség gyönyörködik az eredményben, miközben Kurtág György a „kerékfogat javítja” szüntelenül: konok következetességgel csiszolja tökéletesre azt, amiről a néző, és a hozzá látogató világhírű zenészek sem gondolták volna, hogy lehet tökéletesebb.

Országokon átívelő, több évig tartó forgatás

Az, hogy ezt a folyamatot, vagyis Kurtág Györgyöt, korunk legnagyobb magyar zeneszerzőjét alkotás közben, a moziszék kényelméből is láthatjuk – a film alanya mellett – az alkotóknak, legelsősorban Nagy Dénes rendezőnek és Ugrin Julianna producernek köszönhetjük.

Ők azok, akik – egy felkérésnek eleget téve – öt évvel ezelőtt belevágtak ebbe a nagyívű projektbe: egy országokon átívelő, több évig tartó forgatásba és abba, hogy hónapokon át kövessék és megörökítsék Kurtág György mindennapjait, vagy még inkább azt, ahogy a zeneszerző alkotásról, zenéről, szerelemről, életről, elmúlásról, a bennünk élő jóról és gonoszról gondolkodik.

„Többször megkérdezték tőlem, milyen jellegű film fog ebből készülni. Egy dolgot tudtam mindig mondani, hogy ez Kurtág arcáról fog szólni. A mostani arcáról, és nem az életművéről. Nem akartam hagyományos portréfilmet készíteni, hanem egy embert szerettem volna közelről megfigyelni”

– idézi a filmhez készült ismertető a rendező, Nagy Dénes szavait, akinek beszámolójából az is kiderül, hogy a forgatásnak része volt több, hosszú csöndekkel megtört beszélgetés is.

Ezek a nagy csöndek kellettek ahhoz, hogy elhangozzanak vagy inkább kimondódjanak az életmű értelmezése szempontjából is esszenciális, de azon (a bizonyos térképen) túlmutató mondatok.

Ezek a csöndektől töredezett beszélgetések tették lehetővé, hogy az alkotóknak és ezáltal a nézőknek rálátása legyen a zeneszerző sallangoktól mentes külső és a gyötrő kétségektől terhelt belső világára is.

„Az, hogy kicsoda Kurtág György és milyen a zenéje, nem két külön dolog. Részben erről szól a film, hogy az élete és a zenéje valamilyen módon azonos, és ha látod ezt az embert, ráismersz a zenéjére – vagy fordítva. Kurtágban egyszerre van jelen a perfekcionizmus és a kétely, és ez rengeteg szenvedéssel jár.”

Természetesen nem elvitatva a rendező állítását, annyival egészíteném csak ki a fentieket, hogy szerintem a perfekcionizmus maga a kétely, az a valami, aminek az eredője a félelem, valami, ami nem engedi láthatóvá tenni a tökéletlenséget – ami a hibákkal együtt sokszor az igazat is kitakarja.

Hivatalosan dokumentumfilm, de…

„Valami igazat keresek” – mondja Kurtág György a róla készült filmben, amelynek szerintem a legnagyobb érdeme, hogy nem fél igaz lenni, árnyalatokat megmutatni, tisztelgés helyett a valóságot választani.

Láthatjuk a rendkívül érzékeny és szerethető, ugyanakkor kérlelhetetlen perfekcionista zeneszerzőt, és azt a folyamatot, ahogy (2019-ben elhunyt felesége fogalmazott így) „belebújik a zenébe, és belülről kivilágítja azt”. De közel engedi és megmutatja Kurtág Györgyöt a tökéletlen embert is, aki olykor kimondottan idegesítő, ignorálja mások véleményét vagy érzéseit. Aki gyarló apa, esendő férj és kéretlenül őszinte barát, aki – ahogy arra a rendező is rámutatott – mindez egyszerre.

Az alkotók nem egy tökéletesre faragott szobrot, hanem egy embert mutatnak meg – közelről, és akkora távolágból, ahonnan a hibák, és az élete során elkövetett bűnök is látszanak. Ennek köszönhetően a Kurtág-töredékek nemcsak portréként, hanem filmként is működik.

Bár hivatalosan dokumentumfilm, szerintem sokkal inkább egy lassan hömpölygő dráma egy zseniről, aki egy nagyvonalú gesztussal lehetővé tette, hogy a néző meglássa a végletekig professzionális alkotómunkája mögött megbújó küzdelmeit, fájdalmait és gyötrő kétségeit, és azok eredőjét, így a traumáit is: azokat is, amelyeket neki okoztak, és azokat is, amelyeket ő okozott.

A film legmegrendítőbb része, amikor a mindig tökéletességre törekvő, azt nemcsak hajszoló, hanem rendre el is érő és másoktól is elváró Kurtág György felvállalja, hogy más szerepeiben – például apának – távolról sem volt tökéletes…

És ezzel – anélkül, hogy spoilereznék – nemcsak önmagát, alkotói identitásának a lényegét engedi el, (amihez nem kevés bátorság kellett) hanem kinyit egy nagyon fontos kérdést.

Vajon lehet-e a bántalmazás traumájáról, egyáltalán az életről árnyalatok nélkül beszélni és gondolkodni? Lehet-e hozzáférésünk a jóhoz, anélkül, hogy szembenéznénk a bennünk élő gonosszal?

Ez az a pillanat, ahol a portréfilm perspektívája kitágul, ahol már nemcsak az alkotómunka folyamatának nehézségeiről és szépségeiről van szó (amiről egyébként szintén gyönyörűen, már-már líraian beszélnek a film képei), hanem azokról a kérdésekről is, amelyek köré ez az alkotómunka és annak elképesztően magas minősége szerveződik.

A kérdés valójában nem az, hogy jók vagyunk, vagy rosszak, hanem az, hogy a tetteink milyen szimfóniává állnak össze. Olyanná, amelyik képes ezekkel az árnyalatokkal kezdeni valamit, vagy olyanná, amelyik az izzadságszagú igyekezettel a harmóniát keresi, és képtelen szembenézni önnön gyarlóságával, a lelkében keletkezett törésvonalakkal.

Gyönyörű film egy kivételes emberről, aki a századik születésnapja alkalmából megajándékozta a nézőket, és talán önmagát is azzal, hogy közel engedett minket.

Ezzel egy időben ráadásul a kicsit talán nehezen érthető művei mellé egy értelmezési keretrendszert, szavakat is adott, amelyek szépen illeszkedik az ő saját, de a film alkotóinak edukatív szándékaihoz is: Nagy Dénes filmje nemcsak Kurtág Györgyöt hozza közel a nézőhöz, hanem magát a zenét is.

Az alkotók saját bevallásuk szerint sem „csak” az életművet, hanem az alkotás folyamatát is szerették volna megmutatni: azt, hogy „az alkotás állandó figyelmet és terhet igényel, hogy a zene nem kész termék, hanem valaminek a keresése. Valaminek, ami nem tudni, micsoda, de elemi erővel hajtja előre az embert, és amit lehet, hogy sohasem talál meg” – mondta Nagy Dénes.

Szívből kívánjuk, hogy erre a filmre minél több néző rátaláljon.

Erre egészen pontosan 2026. február 19-től, Kurtág György 100. születésnapjától lesz lehetősége a közönségnek: ezen a napon kerül a mozikba a róla szóló portréfilm. A vetítések időpontjairól ezen a linken találtok részletes információkat. De ha kedvet kaptatok a Kurtág-életmű megismeréséhet, akkor mindenképpen látogassatok el erre az oldalra is, ahol a zeneszerző 100. születésnapja alkalmából szervezett programokat találjátok.