A csókolózás tudománya – sokan még a látványtól is viszolyognak

A csók a nyugati társadalmakban természetes része a szerelemnek és a párkapcsolatoknak. Nem lepődünk meg az utcán csókolózó párok láttán, és szinte elvárjuk, hogy a romantikus filmek is így érjenek véget – ha nincs csók, nincs „happy end”. De vajon mindenhol ilyen természetes ez a gesztus? A csók, mint az összetartozás kifejeződése univerzális és ösztönös volna?

A kérdésnek az Indiana University Kinsey Intézetének kutatói jártak utána, méghozzá nem kevesebb, mint 168 különböző kultúrában vizsgálva az emberek csókolózási szokásait (csókként azon gesztusokat definiálták, amelyben a partnerek ajkai érintkeznek).

Nincs jelen minden kultúrában

Kutatásuk meglepő eredményeit az American Anthropologist című szaklapban publikálták. Nem is az döbbentette meg a szerzőket, hogy a számunkra olyannyira természetes gesztus úgy tűnik, nincs jelen minden kultúrában, hanem az arányok:

a vizsgált társadalmak mindössze 46%-ában használják a csókot, mint a szerelem, összetartozás kifejezését jelző gesztust. Ezzel szemben a többség, azaz a kultúrák 54%-a nem ismeri, és/vagy viszolyog is a csók láttán.

Justin Garcia, a kutatásban részt vevő professzor is meglepődött az eredményeken, és rávilágított, hogy a nyugati kultúrák etnocentrizmusa mennyire torzíthatja a szemléletmódunkat, arra hajlamosítva minket, hogy más csoportok kultúrájáról a sajátunkhoz viszonyítva vonjunk le következtetéseket.

A csók – a váladék-és feromoncsere révén – sokat elárul partnerünkről, s noha ezeknek az információknak nem is vagyunk tudatában, megalapozza, hogy mennyire érezzük „kompatibilisnek” magunkat partnerünkkel.

Életveszélyes lehet

De vajon mi az oka annak, hogy míg egyes kultúrákban ennyire természetesen kezelik a jelenséget, másokban még a gondolat is taszítóan hat? Miért nem csókolóznak Fekete-Afrikában, Új-Guineában, vagy Amazónia földművelő társadalmaiban?

A válasz a „csókolózó társadalmak” alulreprezentáltságára Garcia szerint éppen a nyálcserében keresendő: a váladékok cseréjekor ugyanis kórokozók cseréjére is sor kerülhet, ami rendkívül veszélyes lehet azon társadalmakban, ahol a szájhigiéniás körülmények nem megfelelőek. Így tehát a kevésbé fejlett társadalmakban a csók a romantikus randevúk szinte kötelező kelléke helyett, többek között (a kevésbé fejlett társadalmakban szinte halálos fenyegetésnek minősülő) légúti megbetegedések forrása lenne.

Ugyanakkor úgy tűnik, ha a körülmények lehetővé teszik, igyekszünk minél gyakrabban csókot adni (és kapni): a kutatók úgy találták, hogy minél fejlettebb a társadalom, annál gyakrabban csókolják meg egymást a párok.

Ezen a ponton azonban érdemes megjegyezni, hogy csak korrelációról beszélünk, tehát ok-okozatiságra nem tudunk következtetni, ahogyan azt sem tudjuk – egyelőre – hogy mikor jelent meg a csók, mint gesztus az emberiség történelmében. Ugyanakkor hasonló viselkedésformákkal már az állatok világában is találkozhatunk, például a csimpánzoknál (ahol a szájhigiénia valószínűleg szintén nem felel meg az általunk megszokottnak.)

Via: Bigthink; EurekAlert

Fotó: itt és itt