„Életemben nem voltam semmiben ennyire bizonytalan” – A jó anyára számtalan szabály és elvárás vonatkozik

Szerző: | 2016. 12. 22. | Kanapé | Olvasási idő: 7 perc

Csak hallgass az ösztöneidre, megy majd minden, mint a karikacsapás!” – egy az ezer meg ezer kéretlen tanácsból, amely, ha másra nem is, arra tökéletesen alkalmas, hogy elbizonytalanítsa a gyötrő kétségek között vívódó, fiatal anyukát, akinél mindenki, de a postástól a nagynénin át a bolti eladóig, tényleg mindenki sokkal jobban tudja, hogy mire van szüksége a gyerekének. De vajon ki lehet az, aki a legjobban tudja? Folytatódjon Galagonyalány (azaz Széles-Horváth Anna) anyává válásának története, amelynek legújabb fejezete ez esetben is kiegészül Víg Sára, gyermekpszichológus meglátásaival.

lzqmudrfgwy-jenn-richardson

Túl az Óperencián

Mélyen hiszek a megérzéseimben. Erősen hallom, mit súgnak, és őket követem mindig, amikor cselekedni kell. Kétségek nélkül vártam hát Marci érkezését. Miért ne tudnám, mi a helyes? Az anyai ösztönről a húszas évei elejére legalább annyi mesét hall az ember, mint az Óperenciás tengeren túlról meg a hétfejű sárkányról. Ő itt lesz, nekem pedig csak a megérzéseimre kell hallgatnom, mint eddig – gondoltam.

Vajon miért éppen ez lett az, ami a legkevésbé sikerült?

Amikor kezembe kaptam a kis titkot, abban a pillanatban megszűnt titoknak lenni. Már nemcsak gondolni kellett rá. Hanem mindenfélét csinálni vele. Életben tartani. Főleg.

A világ legnagyobb feladata kilenc hónap kopogás után hirtelen az ajtóban állt. Talán túl nagy réssel lépte át a küszöböt – mellette ugyanis az összes ösztönösség és megérzés egyszerre menekült. A lehető legmesszebbre innen.

Semmi pánik. Szerencsére a tudományt is nagyon szeretem: jöjjenek hát a könyvek és jó tanácsok. A legapróbb Kékszemű azonban úgy tűnt, nem olvasta a csecsemőkről szóló szakirodalom jelentős részét, sőt mások gyerekeire sem hasonlít annyira, hogy kamatoztassam az „utcán” felszedett tudást. Így hát csodálkozva vette észre, hogy minden szembejövő ember véleményére kíváncsi vagyok. Csak épp a sajátomra nem. Mit tehetett mást? Kedvesen megvárta, amíg a 25 évvel idősebb anyja ráébred: 50 centivel is lehet valaki egyéniség. Vagyis mindenki az. Mindegy hány hónapos.

Előbb tehát meg kell ismernünk egymást. Aztán jöhet a közös élet.

Lassan haladtunk. Életemben nem voltam semmiben ennyire bizonytalan. Sok botorságot elkövettem közben. Remélem, Marci nem fog emlékezni rájuk. Vagy ha mégis, sosem vallja be. Csak nekem. Elvégre ez a mi közös titkunk.

Közben az ösztöneim visszaszerzéséért folytatott harcot feladtam. Furcsa helyzet. Ők ugyanis válaszul visszatértek. Nem egyszerre, s nem sietve. Komótosan, kedvesen, csak úgy szépen sorban.

Hallották, hogy legyőztem a hétfejűt. Hát visszafordultak. Az Óperenciás tengeren is túlról… (Széles-Horváth Anna)

blog1

Tudjuk vagy tanuljuk? – mit mond a pszichológus?

Az ember (lánya) felnövekedve egyszerre tanul meg ezer szabályt, amihez tartania kell magát, az illemtantól az öltözködésen át egészen az emberi kapcsolatokig. A jó kislány illedelmes, szépen köszön, a jó nagylány sokat tanul, rendet tart a szobájában, a jó kamasz lány szépen öltözködik, ad magára, a jó fiatal felnőtt nő önmegvalósít és közben megfelelő partnert választ, a jó felnőtt nő gondoskodó, szerető társ, figyelő, megértő, odaadó… És a jó anya?

A jó anyára számtalan szabály és elvárás vonatkozik. Ezek több esetben ellentmondanak egymásnak.

Legyen megengedő, de tartson kereteket; minden figyelmét szentelje a gyerekének, de maradjon ideje a párjára, sőt, saját magára is, legyen csinos, ápolt; legyen olyan anyuka, mint a saját anyja volt, de azokat a hibákat semmiképp se kövesse el, mint a korábbi generációk. És igen, hallgasson az érzéseire, hiszen a jó anya magától, mélyen benne élő ősanyai ösztönből érez és cselekszik, de persze ismerje a vonatkozó szakirodalmat, legyen naprakész a nevelési elméletek és gyakorlatok terén.

A fiatal szülők szűkebb és tágabb környezete úgy érzi, tanácsokkal segíthetik a gyermek nevelését. A család persze nagyon fontos háttér, és kisgyerekes háztartásban tényleg elkél a segítség egy finom ebéd, vagy kivasalt babaruha formájában. De a két nagymama eltérő nézetei például nagyon megnehezíthetik az újdonsült szülők helyzetét.

Hirtelen mindenkiről kiderül, hogy csecsemőgondozási és gyereknevelési szakember, és ő tudja a tutit a szoptatásról, az altatásról, a hordozásról, az etetésről, a szobatisztaságról…

A boltos néni tudja, hogy nem szabad hason altatni a kisbabát, a postás tudja, hogy milyen cumisüvegtől nem lesz fogszabályzós…, a szülő pedig vagy tudja, vagy nem tudja, de semelyik esetben sem segítenek rajta ezek a tanácsadók.

Az egyetlen hiteles forrás maga a gyerek, aki – ahogy Anna is írja – „valaki”, saját személyiséggel, igényekkel, vágyakkal, elvárásokkal, preferenciákkal. Az egyetlen szakértőjévé pedig a szülője válhat, aki nap mint nap, percről percre követi a fejlődését, megtanulja észrevenni, és megfejteni a jelzéseit.

Csak a szülő képes megkülönböztetni az éhes sírást a hasfájós panaszkodástól.

Hiába tudja a szomszéd néni, hogy minden gyerek dörgöli a szemét, ha álmos, a szülő a gyereke tekintetéből a dörgölés előtt 10 perccel már látja, hogy elfáradt.

Egymásra hatnak, mivel folyamatosan egymásra figyelnek. A jelzésekre kapott válaszokat megtanulja a gyerek észrevenni és megfejteni.

Így alakul ki, és alakul aztán folyamatosan gyerek és szülő között a párbeszéd, amit nevelésnek hívnak, és amire saját nyelvet kell kitalálniuk, amelyet mindketten használnak, mindketten értenek.

Ebben a szülőt segíthetik tapasztalt nagyszülők, barátok, szakemberek, de a figyelmet, amivel a gyerekét körülveszi, senki nem könyvekből tanulta, hanem minden szülői érzéssel: szeretettel, féltéssel, rajongással, bizonytalansággal, csodálattal együtt megjelenik az anyában, a gyerek hatására. (Víg Sára)

Kövesd Te is hétről hétre, hogyan válik Anna (Széles-Horváth Anna) lányból anyává. A Pszichoforyou #GALAGONYALÁNY rovatában megjelenő, a gyermekvállalás örömei mellett, annak nehézségeiről is őszintén beszámoló írások, Víg Sára, gyermekpszichológus meglátásaival is kiegészülnek. A szubjektív anyai nézőpont mellett tehát a szakértő szemüvegén keresztül is ránézhetünk a sok más anyukát foglalkoztató kérdésekre.

Ha nem szeretnél lemaradni a fejleményekről és érdekesnek, vagy hasznosnak találtad a cikket, iratkozz fel hírlevelünkre!

Fotó forrás: itt és itt

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Széles-Horváth Anna
Újságíró. Három gyermek édesanyja. Igaziból Galagonyalány. Foglalkoztatják a lélek dolgai. Ha kell, bátran kérdez, de többnyire ír. Blogot, cikket, interjút. Nyughatatlan természet, mindig csinál valamit. Többek között a Pszichoforyou cikkeit.

Pin It on Pinterest

Share This