„A valóságban egy párkapcsolat a vége felirat után kezdődik” – A romantikus filmek 5 legnagyobb hazugsága

Az ünnepek alatt happy end-del végződő romantikus filmekkel van tele a TV – ha akarjuk, ha nem, csak úgy dőlnek ránk a cukormázzal nyakon öntött, vicces, kalandos és persze szerelmes történetek. Ideig óráig – leginkább a film alatt – érzünk is valamiféle bizsergető „boldogságot”, de ahogy kikapcsoljuk a készüléket, és a figyelmünket a képernyőről a saját életünk felé fordítjuk, néha erőt vehet rajtunk a szorongás.

És ez megkérdezett szakértőnk szerint egyáltalán nem véletlen: éljünk egyedül, vagy párkapcsolatban, a romantikus filmek túlidealizált üzenete egyaránt eltorzíthatja azt, ahogy a vége felirat utáni „való világot” érzékeljük. Ennek az egyik oka például az, hogy „az élet és egy párkapcsolat valójában ott kezdődik, ahol ezek a filmek végződnek”. Tóth Dániel, pszichológus segítségével lerántjuk a leplet a romantikus filmek illúziójáról!

Egy szokásos karácsonyi romantikus film-áradatban néztem meg a Szerelem a végzeten című filmet, ahol minden egy pár kesztyűvel kezdődik. A film a sorsszerű, és elkerülhetetlen találkozásról szól, ami mindent elsöprő erővel hat a két főhősre, aminek a vége – egy lemondott esküvő és egy felbontott eljegyzés árán – Sara és Jonathan számára természetesen igazi Happy End.

A boldog és végzetszerű befejezés mellett ebben és a többi hasonló filmben, természetesen más eszközökkel is operálnak a hollywoodi álomgyár munkásai: ahogy arra Tóth Dániel (alias A Pszichológus Pasi) RomantiKAMUK című videójában is rámutat, az idilli párkapcsolat és a valóság közötti szakadékot más, ezekben a filmekben ugyancsak visszatérő motívumok és üzenetek is tovább mélyítik. Ezek alapján a filmek alapján ugyanis azt gondolhatjuk, hogy

• a boldogság forrása kizárólag a boldog párkapcsolat,
• az Igazi megismeréséig elkerülhetetlen és sorsszerű találkozásokon keresztül vezet az út,
• a Nagy Ő összetéveszthetetlenül és azonnal felismerhető,
• a két szép szemünkért mindenki képes megváltozni.

És akkor most lássuk, hogy ezzel szemben mi a valóság!

1. „Boldogan éltek, amíg meg nem haltak”

Valahogy így hangzik a végszó minden romantikus film vagy akár mese végén. Ha pedig karácsonykor játszódik a film, akkor az idilli hangulatot a korcsolyapályán, hóesésben elcsattant csók pecsételi meg. Ezzel szemben a való életben a story éppen ott kezdődik el, ahol a filmek véget érnek. Tóth Dániel szerint ugyanis

a boldog együttélés nem azt jelenti, hogy nincsenek gondok, hanem azt, hogy ketten együtt tehetünk a boldogságunkért, és nézhetünk szembe a nehézségeinkkel.

„Az önámításnak, az illúziónak nagy piaca van napjainkban, a romantikus filmek pedig tökéletesen hozzák ezt az idilli világot. De ezek a filmek kicsit úgy működnek, mint a drogok: miközben nézzük örömteli vágyakozást érzünk, hogy feloldódhassunk a szerelemben, ugyanakkor, ha elmúlt a „drog” hatása, sokkal inkább egy negatív, csalódott, elkeseredett utóhatást érzékelhetünk

– mondta el szakértőnk. Hozzátette, hogy ez a vágyódás karácsonykor még intenzívebben törhet ránk, ráadásul, ha magányosak vagyunk, a nagy dózisban ránk öntött romantikus filmek tovább fokozhatják ezt az érzést.

2. „Ha úgy van megírva, úgyis találkozunk!”

A sorsszerű, elkerülhetetlen találkozás üzenetét Sara és Jonathan története tökéletesen példázza. Már az első találkozásuk is véletlenszerű, amit Sara sorsba vetett hite tovább fokoz a végső „katartikus” egymásra találásig. Ezzel szemben szakértőnk rávilágít arra, hogy

a valóságban akár évtizedekig is élhetünk boldogtalan párkapcsolatban, és az sem ritka, hogy hagyjuk elmenni az igazi boldogság lehetőségét a belső félelmünk, vagy kényelmünk miatt.

„Az eleve elrendelt találkozások létjogosultságát erősítő üzenetnek van egy másik árnyoldala is: azt a tévképzetet válthatják ki a másik nem iránt még csak félve érdeklődő fiatalokból, hogy ez egy passzív folyamat, amibe nem sok beleszólásuk van, hiszen az élet úgyis megrendezi a találkozást a megfelelő lánnyal, illetve fiúval. Amit pedig természetesen a gondtalan, boldog élet követ” – mondta el Tóth Dániel, aki hozzátette: ez az üzenet különösen nagy veszélyt jelenthet a felnövekvő generáció számára, és arra, hogy miként tekintenek a kapcsolataikban felmerülő problémákra és a saját szerepükre.

3. A szerelem örökké tart

A filmben van egy jelenet, amikor Jonathan éppen az esküvője előtti éjszakán végső hajszába kezd, hogy megtalálja Sarát, miután újabb jelet kapott a sorstól egy könyv formájában. A repülőn ülve Jonathan legjobb barátja elmondja, hogy szakított a barátnőjével, mert hiányzott valami. Egy kis őrültség, egy kis szenvedély. Jonathan ugyanezzel a megszállott eltökéltséggel keresi Sarát.

„Sokan egy életen át kergetik ezt a felfokozott érzést, ami a droghoz hasonlóan a rózsaszín köd bódulatában tartja őket. Ez azonban sokszor már nem a párkapcsolatról, vagy a másikról szól, hanem a szerelem érzésének folyamatos hajszolásáról”

– fejtette ki véleményét szakértőnk.

4. Szerelem első látásra

Sara és Jonathan véletlen találkozása és az ajándék kesztyűn való osztozkodás (amit nem mellesleg mind a ketten az aktuális párjuknak szántak) extrém rövid ismeretség után alakul át tomboló szenvedéllyé a két főhősben. Mindent felrúgva keresték egymást évekkel az első találkozásuk után is. A sorsszerű találkozás után úgy érezték, egymásban találták meg az igaz szerelmet.

„Ilyen esetekben hajlamosak vagyunk idealizálni a másikat, mi több, az általunk elképzelt ideális pár tulajdonságaival is felruházhatjuk őt egy szempillantás alatt” – véli Tóth Dániel. Szakértőnk szerint bár a „szerelem első látásra” típusú találkozások valóban nagyon intenzív érzelmeket generálnak, hosszabb távon sokszor tartósabbnak bizonyulnak azok a kapcsolatok, amelyek hosszabb idő alatt formálódtak szerelemmé.

5. Ha szeretsz, megváltozol!

Sara vőlegénye sikeres zenész fellépésekkel, próbákkal és még az esküvő tervezett időpontját is a turnéállomások határozzák meg. Ez azonban Sarának cseppet sem tetszik és ennek bizony hangot is ad, amiben benne van annak a burkolt kritika, hogy ez a zenész élet már túl sok áldozatot követelt tőle.

Szakértőnk szerint a saját boldogságunk reményében olykor hajlamosak vagyunk eltúlzott elvárásokat támasztani a partnerünk felé. „A változásban a szerelem hajtóerő lehet annak, aki belső elhatározásából szeretne megváltozni. Az ünnepek környékén mégis könnyen beleesünk abba a hibába, hogy bár segítő szándékkal buzdítjuk a párunkat változásra, ez inkább a mi vágyainkról szól, és nem az ő belső elhatározásáról. Ez később könnyen válhat viták forrásává, ráadásul hatása sem sok lesz” – véli Tóth Dániel.

Idill helyett béke -de hogyan?

A helyzet az, hogy az idilli ünnepek képét olykor mi magunk is hajlamosak vagyunk tovább torzítani: egyre több és egyre nagyobb ajándékot veszünk, tökéletes, és minimum 6 fogásból álló menüsorral készülünk – frusztrálva másokat és magunkat is. Szakértőnk szerint, ha engedünk az igényeinkből, a menüsor hosszából és feladjuk a görcsös akarással üldözött tökéletesség utáni hajszát, akkor máris közelebb kerülhetünk az áhított, békés és boldog ünnepekhez.

„Mindezek mellett pedig fontos, hogy lássuk, a romantikus filmek idealizált világot tárnak elénk, ahol a boldogság forrása a párkapcsolatban rejlik. Az illúzió arról is szól, hogy a tökéletes pár minket szeretni fog, akár helyettünk is – ergó akkor is, ha mi nem szeretjük magunkat. Holott tartós kapcsolatban csak akkor lehet szeretet, ha mindkét fél jóban van magával, különben a „hormonköd” után jön a katasztrófa.

Ha azonban képesek vagyunk időt szánni saját magunk megismerésére, és elfogadására, akkor saját magunkban is megtalálhatjuk a boldogságot, amire legalább annyira nagy szükségünk van, mint a szerelemre. Ha ez sikerült, akkor utána egy harmonikus kapcsolatban is képesek lehetünk tovább fejlődni” – mondta el Tóth Dániel.

Fotó: itt, itt és itt