Sárkány Kinga: „Teljesen életszerű, ha időről időre elbizonytalanodunk a kapcsolatunkban”

A Pszichoforyou párkapcsolati kibeszélőjének társas magányról szóló részében, akkori vendégünk, Barkász Heléna klinikai szakpszichológus úgy fogalmazott egy kérdésre válaszolva, hogy „amíg nem mondjuk ki, addig a probléma nem létezik”. Vagyis egy-egy elakadás esetén csak akkor tudunk elindulni a megoldás irányába, ha beszélünk az érzéseinkről.

Sok igazság van ebben az állításban, ugyanakkor vannak témák, amelyek kimondásakor érdemes a szokásosnál is körültekintőbben eljárni. Nem mindegy ugyanis, hogy a mosogatás és a szétdobált ruhák miatt kell konfrontálódnom, vagy a kettőnk jövőjével kapcsolatos aggodalmaimat szeretném megosztani a másikkal. Ez utóbbi témát, vagyis a kapcsolat megmentésének lehetőségeit járta körül beszélgetés-sorozatunk azon része, ahol ezúttal Sárkány Kinga tanácsadó szakpszichológussal beszélgettünk erről a nehéz kérdésről és azokról az önismereti szempontokról, amelyek segíthetnek nyugvópontra jutni.

„Egyszer vagy kétszer ki lehet mondani, hogy a szakításon/váláson gondolkozunk, de ha ennél többször hozakodunk elő ezzel a felvetéssel, onnan véleményem szerint már nehéz visszahozni a bizalmat. Egy-egy ilyen mondat, főleg ha tettek is követik, sajnos nem marad következmények nélkül, mély nyomot hagy a másikban” – vallja Sárkány Kinga, aki szerint emiatt sem mindegy, hogy miként kommunikálunk ebben a helyzetben.

Kérdés azonban, hogy kommunikálunk-e egyáltalán… Sokan már a felvetést (Van-e jövője a kapcsolatunknak?) is eltartják maguktól, akkora mértékű szorongást és feszültséget kelt bennük a kérdés. Pedig szakértőnk szerint teljesen életszerű, ha időről időre elbizonytalanodunk a kapcsolatunkban, hiszen ez arra késztet, hogy átgondoljuk, hol tartunk, mit akarunk, kivel vagyunk együtt, ezt szeretnénk-e. Önmagunk és a kapcsolat fejlődését is gátolhatja, ha nem adunk teret és helyet ennek a kérdésnek.

„Ha egy párkapcsolat halad előre a maga útján, az azt jelenti, hogy – a sok örömteli pillanat mellett – érzelmileg és lelkileg egyaránt megterhelő, átmeneti krízissel járó fejlődési szakaszokon is keresztülmegyünk. A közös fejlődési út természetes része, ha egy pár bizonyos periódusokban például többet veszekszik, vitatkozik, és belefér az is, hogy elbizonytalanodnak. Az a jó, ha minderről tudnak higgadtan is beszélni, és nem ijednek meg. A vitatkozás ugyanis azt feltételezi például, hogy a kapcsolatban van helye a véleménykülönbségnek”

– teszi hozzá szakértőnk, rámutatva, hogy ha valamiben nem értünk egyet, az még nem feltétlenül jelenti a kapcsolat végét, sőt: egy megdolgozott konfliktus lehetőség a fejlődésre, közelebb vihet a másikhoz, és magasabb szintre emelheti a kapcsolat minőségét.

Fejlődési szakaszok

A szakirodalom egyébként öt fejlődési szakaszt különböztet meg egy párkapcsolatban: ezek a szimbiózis, a differenciálódás, a gyakorlás, az újraközeledés, valamint a kölcsönös együttműködés vagy érett párkapcsolat szakaszai. (Ezeknek a szakaszoknak a sajátosságairól korábbi cikkeinkben bővebben is olvashattok és majd a beszélgetésen is hallhattok.) Viszonylag ritka, hogy a szakaszok közötti átmeneteket egy atléta könnyedségével ugorja meg egy pár.

Sárkány Kinga.

Teljesen rendjén van, ha ilyenkor vannak súrlódások, ahogy az is „tök oké”, ha ezek a megszaporodó konfliktusok elbizonytalanítanak minket.

Fejlődni fárasztó, és ahogy egy hosszú túrán, hegymenetben meg-megállunk, és kétségeink merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy célba érünk-e, egy párkapcsolatban is adódhatnak pillanatok, amikor fontolóra vesszük a közös utazás befejezését…

Az, hogy ez a „pihegős” szakasz mennyi ideig tart, és mennyire viseli meg a feleket (magunkat, a párunkat és a kapcsolatot is beleértve) nagyon sok tényezőtől függ. A két fél felnövés-történetétől a hozott mintáinkon át, a jelenlegi családi, anyagi körülményekig ezer és egy szempont közrejátszhat – és ha belevesszük a képletbe, hogy ezeket még össze is kell egyeztetni, akkor egyáltalán nincs azon mit csodálkozni, ha a kezdetben harmonikus kép itt-ott repedezni kezd.

Nehéz, de annál fontosabb kérdések

Ezekben a feszültségtől izzó, frusztráltabb hangulatú pillanatokban hajlamosak lehetünk arra, hogy beszűkülten gondolkodjunk, és elsősorban a másik viselkedésére fókuszáljunk. Mindamellett, hogy a párunk is fontos szereplője a közös történetnek, fontos tanulságokhoz – és a folyamatosan ismétlődő viták elsimításához is – közelebb vihet, ha magunk felé fordítjuk azt a bizonyos kamerát, és felteszünk magunknak nehéz, de annál fontosabb kérdéseket.

Miért menekülök ki a kapcsolataimból? Miért félek a konfliktushelyzetektől? Képes vagyok-e meglátni az árnyalatokat, vagy ha valami rossz, akkor azt az egész kapcsolatra vonatkoztatom? Mennyire szól rólam az, ami a másikban zavar? Tudok-e őszintén beszélni a nehéz érzéseimről? Ha nem, annak vajon mi lehet az oka?

Ahogy az a fenti kérdésekből is kirajzolódik, egy kapcsolat sorsa nem attól, vagy nem csak attól függ, hogy a másik mit tesz (természetesen ez alól kivételt képeznek a bántalmazó dinamikájú kapcsolatok), hanem attól is, hogy én hogyan vagyok jelen benne, milyen csomaggal – kötődési mintával, félelmekkel, megküzdési mechanizmusokkal érkezem meg a másik mellé. Mielőtt elhamarkodottan döntenénk a kapcsolat sorsáról, érdemes ezeket az önismereti kérdéseket is górcső alá venni.