Egyre több helyütt hallható diagnózis az ADHD, mégis gyakran homály lengi körül a titokzatos mozaikszót. A négy betű azonban nem fed mást, mint a figyelemhiánnyal társuló hiperaktivitási zavart. A főként genetikának köszönhető problémát a XX. század elején azonosították először, és bár a ’70-es évek Amerikájában a túldiagnosztizálást is megélte, háttere mára világszerte tisztázódott. Kezelésében a hazai szakmai álláspont nem a gyógyszerekre, sokkal inkább a viselkedéssel kapcsolatos terápiára helyezi a hangsúlyt.

„Az ADHD sajátossága, hogy kétféle gond, a figyelemzavar és a hiperaktivitás tünetei jelennek meg benne egyszerre. Három típusát különböztetjük meg: a dominánsan hiperaktív, a dominánsan figyelemzavaros, illetve a kombinált változatot. Utóbbi egyébként a leggyakoribb” – mondja dr. Tárnok Zsanett, pszichológus, a Vadaskert Gyermek-és Ifjúságpszichiátriai Kórház és Szakambulancia munkatársa. Ahogy a szakértő rávilágít: míg a hiperaktivitás a magatartásban, a figyelemzavar inkább a gondolkodásban mutatkozik meg.

Mindkét diagnózishoz 9-9 meghatározott tünet társul, amelyekből 6-6 jellemzőnek együtt kell megjelennie ahhoz, hogy ADHD-ról beszéljünk. „Az ADHD-t tekintve jelentős a genetika befolyása, ezért nem ritka, hogy egy családban több gyereket is diagnosztizálunk, miközben a szülők is hasonló problémával küzdenek. Emellett szerzett okokról is beszélhetünk: ezek lehetnek például az anya terhesség alatti alkohol-és drogfogyasztása, vagy a szülésnél fennálló komplikációk.”

Honnan ismerjük fel az ADHD-t?

A figyelemzavar tünetei a gyakori feledékenység: amikor a kicsi gyakran elveszít tárgyakat, elfelejti a megbeszélteket. Jellemzője, hogy a gyereket

a külső ingerek könnyen elterelik a végzett tevékenységről, valamint ellenáll azoknak a feladatoknak, amelyek tartós összpontosítást igényelnek, illetve gyakran nem figyel, amikor beszélnek hozzá. Nehézséget jelent neki továbbá az utasítások követése, illetve a feladatok megszervezése, csakúgy, mint a részletekre való koncentrálás, és a figyelem megtartása akár játék közben is.

„Félrevezető lehet, hogy egy-egy dologgal hosszú ideig képesek foglalkozni, hiszen ez csak azokra a tevékenységekre terjed ki, amelyeket igazán szeretnek” – magyarázza a szakember.

A hiperaktivitást talán annyiban nehezebb beazonosítani, hogy a pörgés, a túlmozgásosság gyakran életkori sajátosságnak tűnik. Ezek a gyerekek már csecsemőnek sírósabbak, kevesebb az alvásigényük, miközben nem minden hasonló baba lesz hiperaktív, hiszen a temperamentum is nagy szerepet játszik a viselkedésben” – magyarázza a pszichológus. A probléma akkor állhat fenn, ha a gyerek állandóan izeg-mozog, egy-egy feladat erejéig sem képes ülve maradni, nehezen valósítja meg az önálló nyugodt játékot, túlzottan sokat beszél, állandóan félbeszakítja más cselekvését és mondandóját, és nehezen gyakorol önfegyelmet.

Tünetek az életkor függvényében

„Attól függetlenül, hogy akár már 2-3 éves gyermek is mutathat jellemzőket, az ADHD-t általában késői óvodás vagy iskolás korban diagnosztizálják, amikor a gyerekek életében nagyobb hangsúlyt kap a különböző feladatok megoldása, és egyre inkább háttérbe szorul a szabad játék.

A legtöbb tünet akkor mutatkozik meg, amikor hosszabb ideig kell koncentráltan figyelni, és olyan utasításoknak kell megfelelni, amelynek az 5-7 éves már nem feltétlenül akar” – mondja Tárnok Zsanett.

Tény, hogy családi körben kevésbé jelentkezhet gond a funkcionalitásban, hiszen a szülők betudnak mindent a gyerek temperamentumának, és alkalmazkodnak a helyzethez. A DSM, az Amerikában íródott diagnosztikus rendszer, amely leírja a betegséget, mára 6 éves korról 9 éves korra tolta a diagnosztikai határt. „Főként a laikusok számára sokféle tünet fogható a gyereklétre, az éretlenségre, és valóban állhatnak ezek is a háttérben. Egy szakember azonban iskolás korra már nagy valószínűséggel meg tudja állapítani, fennáll –e az említett probléma, és milyen úton kezelhető leghatékonyabban” – jelenti ki a pszichológus.

Diagnózis és terápia

A Vadaskertben egyhetes program alapján készítik el a diagnózist: a szülőkkel felvett anamnézis után, csoportos feladatok, illetve félig strukturált interjúk során figyeli meg a gyerekeket egy komplex szakmai team, a pszichológustól a gyógypedagógusig. Az ADHD ugyanis gyakran más bajokkal is társul, mint tanulási nehézségek, szorongás, bipoláris zavar, vagy Tourette-szindróma, ezért szükséges többféle nézőpontból utánajárni egy-egy gyermek „kórképének”.

Mielőtt a szülő a szívéhez kap, fontos tudnia: az ADHD nem betegség, hanem egy fejlődési zavar, egy állapot, amely kezelhető és javítható” – hangsúlyozza Tárnok Zsanett.

5-6 éves kor előtt inkább a szülőkkel kell foglalkozni, megmutatni nekik a hétköznapi praktikákat: például hogyan jutalmazzák a pozitív viselkedést, a kisgyerekeknek ugyanis így lehet a leginkább irányt adni. Később aztán következhet a viselkedésterápia a gyerek életében. Magyarországon sokadik megoldás a gyógyszer, bár léteznek kémiai szerek, amelyekkel a tünetek valóban csökkenthetők.

„Az alapszabályok a minél strukturáltabb élet, a minél ingerszegényebb környezet, a lehetőség szerinti kislétszámú közösség. Emellett minden megoldás egyénre szabott, amelyet a családdal együtt dolgozunk ki. A prognózis nagyon bíztató, a fejlődés során ugyanis enyhülnek a tünetek, illetve sokféle technikát tanítunk, amely segít a mindennapokban szülőnek, gyereknek egyaránt.”

Forrás: itt és itt



SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szólj hozzá!

Széles-Horváth Anna

Újságíró. Öt éve édesanya. Igaziból Galagonyalány. Foglalkoztatják a lélek dolgai. Ha kell, bátran kérdez, de többnyire ír. Blogot, cikket, interjút. Nyughatatlan természet, mindig csinál valamit. Többek között a Pszichoforyou cikkeit.

Pin It on Pinterest