“Légy hálás!” „Adj hálát minden nap!” „Köszönd meg!” Egyre gyakrabban és egyre többször találkozunk a fentiekhez hasonló felszólításokkal, de a tudományos alapokon nyugvó magyarázat, a legtöbbször lemarad az alapvetően jó szándékú biztatás mögül. A New York Times újságírója, Arthur C. Brooks, egy hiánypótló cikkben összegezte a hálával kapcsolatos kutatásokat.

Adrianna Calvo

Génekbe kódolt hála

Annak ellenére, hogy a hálának és a hála érzésének ma már számtalan, bizonyítottan pozitív hatása van (amelyeket az alábbiakban részletesen is ismertetünk) egyáltalán nem magától értetődő. Ez nem véletlen: nem könnyű hálásnak lenni, ha az élet nehéz. Márpedig az élet bizony nehéz.

Ennek ellenére vannak emberek, akik természetükből és személyiségükből adódóan hajlamosabbak a hála érzésének átélésére, mint a többiek. Ennek hátterében többek között az a kutatás áll, amelynek eredményeiről egy 2014-ben publikált tudományos cikkben számoltak be, miszerint beazonosítottak egy olyan gént, amely összefüggésbe hozható a hálával.

Néhány szerencsés embernek tehát úgy tűnik, fokozott genetikai hajlama van arra, hogy gyakrabban megtapasztalják a – tudományos kifejezéssel élve – „globális kapcsolati elégedettséget”. Ők jellemzően érzékenyebbek mások reakcióira, és a pozitív érzelmekre. (Valószínűleg ők azok a javíthatatlan optimisták, akikről néha az a benyomásunk, hogy egy párhuzamos valóságban, és nem annyira ezen a bolygón élnek…)

Választás kérdése

Nos, most szerencsére a többi „földi halandónak” sem kell (még jobban) elkeserednie.

A hála ugyanis tanulható és úgy tűnik tudományosan alátámasztott, hogy igenis van beleszólásunk, és lehetőségünk arra, hogy a körülményektől, a génállományunktól és az érzéseinktől függetlenül gyakoroljuk – és ezzel a gyakorlással egyetemben a boldogságszintünket is növeljük.

Azt, hogy ez az állítás túlmutat az önfejlesztő halandzsákon, bizonyítja az a 2003-as kutatás is, amelyben két véletlenszerűen kiválasztott csoportra osztották a kísérleti alanyokat. Míg az egyik csoportnak heti rendszerességgel kellett listát írniuk arról, hogy mi az, amiért hálásak, addig a másik csoportnak szóváltásokat, vagy semleges eseményeket kellett rögzíteniük. Tíz héttel később a „hálálkodó” csoport lényegesen és kimutathatóan elégedettebb volt az életével, mint a többiek.

happy

A jókedvet nem lehet erőltetni! Vagy mégis?

Mégis hogy lehetséges ez? Az egyik magyarázat szerint a boldogság színlelése – függetlenül az érzéseinktől – aktiválja agyunk pozitív érzelmek feldolgozását támogató részét. Egy vonatkozó kutatás során arra kérték az alanyokat, hogy 20 másodpercig erőltessék a mosolygást, ezzel automatikusan megfeszítve orbicularis oculi névre hallgató arcizmukat.  (Igen, ez az az izom, amelyik a szarkaláb formájú nyomokért felel…) A kutatók azt találták, hogy ez a cselekvés ugyancsak az agy pozitív érzelmek feldolgozását támogató részét aktiválta.

Mivel elég nagy az esélye annak, hogy furcsán néznek ránk, ha egy rosszabb pillanatunkban vagy periódusunkban elkezdünk a metrón vagy a munkahelyünkön kényelmetlenül hosszú ideig erőltetetten vigyorogni, a hála gyakorlása talán egy fokkal jobb és kevésbé kirívó alternatíva, ha szeretnénk jobb kedvre derülni.

Napos oldal

Egy kutatás szerint, amely a Cerebral Cortex című lapban jelent meg, a hála érzése a hypothalamust (a stressz szabályozásáért is felelős, kulcsfontosságú része az agyunknak) és az agyunk úgynevezett ventrális-tegmentális területét (itt található az úgynevezett jutalmazó rendszer, amely az örömérzést „termeli”) stimulálja. Ez lenne tehát az anatómiai háttere annak, a már sokak által megénekelt állításnak, miszerint az életnek van napos oldala.

A fenti eredmények arra is felhívják a figyelmet, hogy ha erre a napos oldalra kicsit jobban odafigyelünk, akkor jobban is érezzük magunkat. Sőt, a saját boldogságérzetünk ilyen módon történő erősítése minden bizonnyal a környezetünkre is jó hatással lehet, hiszen, ha mi jókedvűek vagyunk, akkor az másokra is hatással van.

Sötét oldal

Felmerül, hogy ha ennyi pozitívuma van a hálálkodásnak, akkor biztosan van negatívuma is. Nos, a válasz sajnos az, hogy így igaz, van. Egy, fogyasztói pszichológiával foglalkozó szaklap idén októberben olyan eredményeket közölt, amely szerint, amikor arra kérték a kísérlet alanyokat, hogy valahogy fejezzék ki a hála érzését, akkor elkezdtek édesség után vágyakozni, amiből ugye egyenesen következik, hogy a hálát rendszeresen gyakorló emberek, valószínűleg gyakrabban nyúlnak valamilyen nyalánkság után.

happy2

A (vélhetően) gyarapodó súlyunk dacára a hála érzését és annak gyakorlását, az érzéseinktől függetlenül érdemes mindennapi rutinként, az év minden napján beépíteni az életünkbe.

Belső-hála, külső-hála

A New York Times idézett cikkének szerzője szerint a gyakorlást érdemes először magunkban, befelé irányuló hálálkodással kezdeni. Ha ez már jól működik, akkor második lépésben már más emberek felé is kifejezhetjük a hálánkat.

Martin Seligman, a pozitív pszichológia szülőatyjaként is emlegetett pszichológus néhány gyakorlati tanácsot is ad ehhez. Autentikus életöröm című bestsellerében azt javasolja, hogy folyamatosan fejezzük ki hálánkat szeretteink és kollégáink irányába.

A leghatékonyabb módja ennek, ha a hála gyakorlását olyan szintű rendszerességgel építjük bele az életünkbe, mint a reggeli kávé elfogyasztását. Jó gyakorlat lehet, ha minden reggel írunk legalább két rövid e-mailt egy-egy barátunknak vagy egy kollégánknak, és megköszönünk nekik valamit, amit tettek, vagy egyszerűen csak azt, hogy vannak.

Független a sorstól és a körülményektől

Végül, ha már befelé és kifelé is képesek vagyunk áramoltatni a hála érzését, akkor a hálára érdemes dolgok horizontját ajánlatos tovább tágítani: a fontos és meghatározó dolgok (egészséges gyerekek, boldog házasság, jó munkahely) mellett, a jelentéktelen történésekre is érdemes ilyen „hálás” szemmel figyelni. Az igazán boldog embereket ugyanis onnan lehet megismerni, hogy mindig megtalálják a módját annak, hogy köszöntet mondjanak jelentéktelennek tűnő apróságokért is.

Legyen szó az életünket meghatározó dolgokról, vagy éppen jelentéktelennek tűnő apróságokról, a hála – úgy tűnik – független a sorstól, a végzettől, a neveltetéstől, vagy a körülményektől. A hála, és az azzal – a fenti tudományos eredmények alapján – „kéz a kézben” járó boldogság érzése választás kérdése.

Via: The New York Times; Science Direct; Cerebral Cortex; Journal of Personality and Social Psychology; Oxford Journals

Fotó: stocksnap.io; unsplash.com



SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szólj hozzá!
Szabó Eszter Judit

Szabó Eszter Judit

Kommunikációs szakember, újságíró. Szeret szép dolgokat fotózgatni és jógázni. Ha kikapcsol, akkor túrázni megy. Vagy kosarazni. Ha csinál valamit, akkor azt szívvel-lélekkel teszi. A Pszichoforyou-ra ez különösen igaz.
Szabó Eszter Judit

Pin It on Pinterest