„Szép Tündérország támad fel szívemben, ilyenkor decemberben” – fogalmazta meg Juhász Gyula Karácsony idején című versében az adventi időszak izgatottságát. Ma már kész iparág épül arra, hogy a szülő felépítse gyermekének ezt a Tündérországot, amely azonban akkor kap a csillogás mellé tartalmat is, ha nem csupán a csokoládéról, a minél több felesleges kacatról, vagy épp az anyák kifulladásig való megfelelési kényszeréről szól. Inkább egyszerűen csak az együttlétről. Ebben segít például egy mostanában egyre népszerűbbé váló ötlet: az élményeket sűrítő adventi naptár.

Emlékszem gyerekkoromban a csokis adventi naptár akkora dolog volt, hogy nem is nagyon találkoztunk vele élőben, inkább csak álmodoztunk róla. Mára ezerféle alternatíva létezik, és biztos vagyok abban, hogy a laktózmentestől a diabetikusig mindent megvalósítottak már ebben a témakörben is. Ahogy azonban anyuka körökben szétnézek, megállapíthatom: az utóbbi években a csináld magad adventi naptárok a legnépszerűbbek. Akad, aki az egész konstrukciót maga álmodja meg és készíti el, más az alapot megveszi, és a tartalommal foglalatoskodik sokat. Azt hiszem, a legfontosabb ezzel kapcsolatban mégis azt leszögezni: aki egyiket sem teszi, csakúgy megéli az adventet, azzal sincsen semmi baj!

Mivel barkácsolásban, ragasztásban, varrásban eléggé antitalentum vagyok, életem egyik büszkesége az az adventi naptár, amelyet három éve alkottam meg, és amelyet azóta is használunk.  Azért osztom ezt meg veletek, mert én tényleg az a kislány voltam, aki nyakig ragasztós lett technika órán, aki az első iskolai sütés-főzés alkalmával majdnem felgyújtotta a termet, és aki kiskamaszként is egyszerűen elsírta magát, amikor a tanár közölte, hogy ma horgolni és kötni tanulunk.

Azt hiszem az adventi naptárom titka, hogy én találtam ki az egészet, éppen ezért képes voltam megcsinálni. Nem kellett hozzá más, csak 24 gyufásskatulya, egy jó erős piros anyag, aranyszínű szalag, meg arany csomagolópapír. Nem nagy szám, de nekem óriási kincs. Mutatok róla egy képet is nektek.

Külcsín helyett a belbecs a lényeg

Mégis amíg a naptárkészítés idején, sűrű káromkodások közepette összepillanatragasztózzuk a szemünket is, ne feledkezzünk el arról, hogy

az advent lényege a közös várakozás, amely nem az egyedi kézműves termékről sem a belerejtett minél nagyobb értékű, vagy épp minél feleslegesebb kacatokról szól. Azt hiszem, épp e közös együttlétet hangsúlyozó attitűd ragadott meg az egyre népszerűbbé váló élménynaptár kapcsán, amely minden napra egy közös programot kínál a családnak.

Az egyik legprofibb darabbal egy facebookos anyukacsoportban találkoztam, ahol a kis-és nagygyerekes élet örömeit-búját osztjuk meg egymással – csaknem 1500 édesanya. Itt tette közzé inspirációként remekművét Hofgart-Ékes Noémi, aki tavaly karácsony előtt 23 napnyi programot szervezett le a gyerekeinek.

„Összcsaládi egyeztetés után Google Drive táblázatba bevezettük a napi élményeket, hiszen a nagyszülőket, közelebbi rokonokat, barátokat is bevontuk az együttlétbe. A kártyákat ezután egy erre megálmodott alkalmazással készítettem el. Mivel akkor a nagylányom öt, a kicsi kétéves volt, előfordult, hogy más-más programot kaptak egy napra, de idén már minden élmény közös lesz számukra” – mondja Noémi.

Legyen az együttlét hétköznapi és értékes!

A közös programok szépsége pedig éppen az egyszerűségükben rejlik, hiszen Noémi és családja ötletei tényleg mindenki számára megvalósíthatóak. Például:

séta a főtéren, egy forró tea a karácsonyi vásárban, tortasütés, karácsonyi díszek készítése, vagy épp a kedvenc karácsonyi dal közös meghallgatása és megtanítása egy ismerősnek.

„Nagyon szerette mindkét gyerekem ezt az időszakot, és mivel sok fénykép is készült ezekben a napokban, egy lapozható fotókönyvet is készítettünk belőle januárban. Így tényleg mindannyiunknak örök emlék marad” – idézi fel Noémi az elmúlt év sikerét.

És hogy miért különösen hasznos az élménynaptár a gyermekpszichológus szemével? „Ez a fajta várakozás, felhívja rá a figyelmet, hogy a közös idő mennyire jó dolog, még akkor is, ha – szerencsés esetben – az együttlét adott az egyszerű hétköznapokon. Emellett az sem utolsó szempont, hogy a szülőket kreativitásra, gondolkodásra serkenti: többféle, anyagi szempontoktól mentes, élvezetes módot ajánljanak fel a gyereküknek, és saját maguknak” – hangsúlyozza Víg Sára gyermekpszichológus.

A magam részéről idén egyelőre maradok a körömnagyságú csokinál és a mellé rejtett egy-egy mesecímnél, amelyet aznap az adventi gyertya fényénél felolvasunk. Nekünk évek óta ez a legkülönlegesebb napi közös élmény a várakozásban. De jövőre elképzelhető, hogy színesítem a palettát.

És ti mit csentek idén a kis ablakokba?

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

Szólj hozzá!

Széles-Horváth Anna

Újságíró. Öt éve édesanya. Igaziból Galagonyalány. Foglalkoztatják a lélek dolgai. Ha kell, bátran kérdez, de többnyire ír. Blogot, cikket, interjút. Nyughatatlan természet, mindig csinál valamit. Többek között a Pszichoforyou cikkeit.

Pin It on Pinterest