“A gyereknek sem jó, ha mindig minden róla szól” – Hogyan lelhetünk anyaként valódi feltöltődésre?

Szerző: | 2019. 11. 08. |

“Tudjuk, hogy a gyerekek kiszívják a vérünket, rágják a húsunkat. Ez így van, ezért meg kell néha szabadulni tőlük. Időként kell, hogy anya is szabadon lélegezzen, elmenjen a férjével vacsorázni, moziba, hogy aztán a gyerek újra egy pihentebb, rághatóbb anyát kapjon vissza. Nagyon fontos, hogy az anya jól legyen. Hogy tudjon örülni az életnek és a gyereknek, és ne csak szenvedjen tőle és a rengeteg tennivalótól” – vallotta a nemrégiben elhunyt Vekerdy Tamás. A Tanár Úr szavai sok szülő számára megerősítést, és talán legalább ennyiüknek megkönnyebbülést is jelentettek: végre valaki kimondta.

Szülőnek lenni, gyermeket nevelni nem csak csodálatos, de egyben iszonyú kemény, testet-lelket igénybe vevő munka. Ha pedig valaki ennyire keményen dolgozik, természetes, hogy találnia kell valamit, amiből mindehhez erőt meríthet: rá kell lelnie a valódi pihenés, valódi feltöltődés forrására. Igen ám – de vajon hogyan?

“Miért nem teázol egy kicsit?”

Tanácsokból és “receptekből” nincs hiány sem az online, sem pedig az offline térben; szinte minden fórumon találkozhatunk tuti tippekkel, amelyek megoldani vélik a problémát. A legtöbbjük lényege, hogy ha anya (és itt kérünk elnézést az apukáktól: tudjuk, hogy ők is elfáradnak és pihenésre vágynak, de a különböző jótanácsok zömmel az anyukákat célozzák) kimerült, tartson egy kis szünetet, teázzon, olvasgasson pár percig, majd újult erővel vesse bele magát a gyerek(ek)kel való együttlétbe.

“Érdekes, hogy a legtöbben, amikor meghallják az anya és a feltöltődés szavakat, rögtön valamilyen időtöltést javasolnak. Ezek persze valóban hasznosak lehetnek, jót tehet, ha valaki be tud iktatni hasonlókat, de az igazán izgalmas kérdés az, meddig tart majd a hatásuk”

– véli pszichológus szakértőnk, Záborszky Zsófia. “Én úgy gondolom, hogy a feltöltődést nem feltétlenül a pihentető tevékenységekkel kellene kezdenünk. Ehelyett elsősorban azon a működésünkön kellene megtanulnunk változtatni, ami a hétköznapokban a leginkább megterhelő számunkra.”

Nem itt kellene tartanom

Az utóbbi években egyre bátrabban ki merjük mondani: anyának lenni bizony fárasztó dolog, és sem magunkkal, sem a gyerekünkkel nem teszünk jót, ha az utolsó erőtartalékainkat fogyasztjuk, miközben próbálunk egyszerre minden fronton helytállni. De valószínűleg nem is gondolnánk, hogy az anyaság a leginkább kimerítő része olykor a saját fejünkben van.

“Nagyon gyakori, hogy nem is a hétköznapi feladataink ‘szívják le’ igazán az erőnket, hanem azok a mítoszok, irreális elvárások, amik az anyasággal kapcsolatban bennünk élnek”

– mondja szakértőnk. “Azok a nyomasztó gondolatok, hogy nem így kellene éreznem, nem ezt csinálnom, nem itt tartanom; és nem is csak önmagunkkal, hanem a gyerekkel kapcsolatban is: mást, többet kellene nyújtanom neki, ennek már mennie kellene, meg kellene tudnia csinálni…

A saját magunktól, illetve a gyerekünktől, az élethelyzetünktől elvárt dolgok sokszor nem is tudatosan, de ott vannak a fejünkben, és észrevétlenül változtatják át az egész életünket egyetlen hatalmas teljesítményszorongássá. És hiába kapcsolódunk ki órákra, estékre, akár napokra – ha ezek másnap újra dolgozni kezdenek bennünk, soha nem érezzük majd igazán a pihenés jótékony hatásait.”

Csak tudatosan

Ezeknek a sokszor irreális elvárásoknak egy jó része kívülről érkezik, ám szakértőnk szerint ez a helyzet ritkán fekete-fehér: az anyaság (különösen az első időkben) életünk egy rendkívül szenzitív periódusa, és bár a külvilág (a család, az ismerősök, a közösségi média) sem mindig kíméletes, akkor is érzékenyebbé válhatunk ezekre a hatásokra, ha bennünk rejtőzik bizonytalanság. A kezelésükben azonban rengeteget segíthet már néhány egyszerű lépés is.

“Akár azzal is el lehet indulni, hogy fogunk egy füzetet, egy telefont, és elkezdjük átgondolni az elmúlt napot: mitől éreztük magunkat frusztráltnak, esetleg rossz anyának, mert türelmetlenek voltunk vagy kiabáltunk” – javasolja Záborszky Zsófia.

“Ha konkrétan, egy napra visszanézve beazonosítjuk, mi vált ki belőlünk szégyenérzetet, szorongást, könnyebben megtalálhatjuk, mi az, ami folyamatosan leszívja az energiánkat.

Ez nem csak érzésekhez, de egy adott helyzethez is kötődhet: lehet, hogy éppen az esett rosszul, amikor átjött a szomszéd néni, és szerettem volna mondani, hogy ne jöjjön, de nem tehettem.”

Határok

“Ahhoz, hogy igazán pihentető, aktív kikapcsolódásban lehessen részünk bármikor, elengedhetetlen, hogy a hétköznapokban is felszabadultabbá váljunk” – folytatja szakértőnk. “Ebben pedig rendkívül fontos szerepet játszik a határok tartása. Akár fizikai értelemben véve is, hogy megmondjuk, ki látogathat meg, kitől milyen segítséget szeretnénk. De ami még lényegesebb: azoknak a határoknak a védelme, amelyek a mi érzelmi, testi-lelki feltöltődésünket őrzik.”

Ezeknek a bizonyos határoknak a meghúzásában, tartásában szintén sokat segíthetnek akár a kisebb lépések is: beiktatni a napunkba olyan, sokszor apróságnak tűnő dolgokat, amelyek kizökkentenek a rutinból, és akár a kicsikkel együtt is megtehetjük őket (esetleg egy séta, vagy egy látogatás a kedvenc kávézónkba). A szakértő szerint azonban mindezek mellett nagyon fontos, hogy az önkifejezésünknek is teret engedjünk.

Csak te

“Az anyaság olyan szakasza az életnek, amikor minden új, izgalmas, folyamatos ingerek érnek és mindig minden változik” – vallja Záborszky Zsófia.

“Nagyon fontos, hogy ebben legyen valamink, ami a sajátunk, ami nem függ feltétlenül a gyerektől, de amivel ki tudjuk fejezni magunkat, megélhetjük az alkotás folyamatát. 

Sok anyukát a gyereke is inspirál erre: lehet például, hogy mindig szeretett volna fotózni, jó érzéke is volt hozzá, mégis csak akkor kezdi el úgy igazán, amikor anyává válik. Később akár egy vállalkozás is kinőhet ebből, hiszen napjainkban rengeteg példát láthatunk erre is. De ilyen lehet a blogírás is, vagy éppen a testmozgás vagy a gyöngyfűzés, ha valaki azt érzi a sajátjának. Sok lehetőség van ebben az időszakban, hogy megtaláljunk valamit, amit szeretünk csinálni – persze, nem könnyű, de rengeteg plusz erőt ad, ha sikerül.”

“A gyereknek sem jó, ha mindig minden róla szól, ha az anya bizonytalan a saját identitásában, és 100%-osan az anyaszerep tölti ki az életét” – folytatja szakértőnk. “Az első időszakban persze természetes a szimbiózis, hogy egybe vagyunk olvadva a gyermekünkkel, de ha már eközben, vagy kicsit később tudunk alkotni, a saját világunkat gazdagítani, az nagyon fel tud tölteni. Az anyaságnak mindig rendkívül fontos szerepe van az életünkben, de kell, hogy legyen mellette saját terünk, akár fizikailag is.”

Külön

A feltöltődés egyik kulcsa tehát a saját tér megteremtése, és a szakértő szerint ebbe beletartozhat az is, hogy időről időre fizikailag is távolabb kerülünk a gyermekünktől. Azonban akár vele együtt, akár külön igyekszünk lehetőséget találni a feltöltődésre, fontos, hogy mindkettőnk igényeit szem előtt tartsuk.

“A jó anyaságba beletartoznak azok is, akik keveset vannak külön a gyereküktől, és azok is, akik kicsit többet”

– szögezi le Záborszky Zsófia. “Kell, hogy legyen szabadságunk, bátorságunk saját döntést hozni arra nézve, számunkra mi a legjobb megoldás. A lényeg mindig az, hogy a gyerekre reagálva, őt biztonságban tartva tegyünk bármit. Ha el is megyünk, fontos szem előtt tartani, hogy a gyerekünk életkorához mérten mennyi az az idő, amíg ő biztonsággal képes ellenni az anya nélkül, és erre alapozva, fokozatosan építkezni. Ha olyannal tudjuk hagyni, akivel biztonságban van és jól érzi magát, azt gondolom, szabadabban mozdulhatunk, teljesen külön is tölthetünk egy-egy időszakot.”

“Nagyon fontos, hogy ha elfáradtunk, kimerültünk, merjük beismerni, hogy nem vagyunk ‘szupermamik’, akik mindent kibírnak” – folytatja szakértőnk. “Ne féljünk segítséget kérni, mielőtt végképp kiégnénk; akár bébszitterét, bár tudom, hogy erre sokan azt válaszolják, nem engedhetik meg maguknak, vagy hogy ‘nehogy már egy idegen pelenkázza az én gyerekemet’. Mégis, alkalmanként, vagy ha időben stabil, rendszeres segítségre van szükségünk, talán beleférhet; de barátok, családtagok támogatását is kérhetjük, ha úgy érezzük. Ne higgyük azt, hogy csak akkor lehetünk jó anyák, ha reggel hattól este kilencig, vagy 0-24-ben készenlétben állunk. Maga az, ha tudatosabbá válunk, megéljük, hogy kompetensek vagyunk a saját anyaságunkban, elképesztő feltöltődést jelenthet.”

Nem csak az anyáknak, de a családnak is szüksége lehet közös feltöltődésre. Ha olyan helyet kerestek, ahol mindezt a gyerekekkel együtt, vagy akár őket néhány órára biztos kezekben hagyva kettesben élhetitek át, nézzetek körül a Kolping Hotel Spa&Family Resort oldálán.



SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szólj hozzá!

Szerző

Herendi Kata
Pszichológus, szakfordító. Szeret beszélni, de hallgatni, figyelni és írni még inkább. Imádja az állatokat, az őszt, az angol nyelvet. Két dolog nem létezik számára: túl hosszú séta, és túl sok könyv – ezekből sosem elég.
És ezt olvastad már?

Pin It on Pinterest

Share This