A keresztjeink súlya más, de az anyasors közös – Ajánló Hadas Krisztina Anyasors című könyvéhez

Szerző: | 2019. 05. 09. |

Vannak könyvek, filmek, egyéb alkotások, amelyek úgy hagytak igazán mély nyomot bennem, hogy csak a címüket olvasva még kétségekkel vágtam neki a megismerésüknek. Szerzőjük aztán épp azzal adta a legtöbbet, hogy csak közben, vagy a legvégén esett le igazán a tantusz: miért ezzel a szóval fogta össze a nagy egészet, amelyet elmesélt. Hadas Krisztina Anyasorsa idén májustól már közéjük tartozik. Nem írok neveket, de nívós a társaság. Csakúgy, mint az előbb említett kötetben szereplő tizenegy fős nőalakulat.

A Jön a baba című tévéműsort bizonyára rengetegen ismerik, sokan követték végig a több évadnyi élet-és szüléstörténeteket. A kötet azonban nemcsak azért érdekes, mert a kiválasztott családok esetében megismerhetjük a folytatást. Hanem azért is, mert többet megtudhatunk az őket faggató riporter gondolatairól, személyes kapcsolódásairól, reflexióiról. Éppen ezért az Anyasors nem egy tévéműsor összefoglaló kötete lett, hanem valóban Hadas Krisztina könyve.

A kétség, amiről beszéltem, nem is az ő személye miatt munkált bennem, hiszen az egyik leghitelesebb tévésnek tartom a szakmájában és az emberi megnyilatkozásaiban is. Szóval mondhatjuk, hogy mint szerző kifejezetten elfogultan álltam hozzá. De szerencsére ezt az elfogultságot aztán eldobhattam messzire. Mivel a könyv jó, nem volt szükség szimpátiával magyarázni bármit is.

Igazi és őszinte – ahogy arra számítottunk

Na, de miért ébresztett bennem kétségeket az Anyasors cím? Azt hiszem, kicsit megijedtem tőle, hogy mit fog majd körvonalazni az anyaságról. Mennyire lesz szomorú vagy borús (még akkor is, ha az anyaság persze, hogy tud ilyen lenni!)? Aztán viszonylag hamar rájöttem, e cím mellé nem kell jelzőket keresni. Mert az anyasors attól anyasors, hogy tényleg mindenkié. A könyvben mind benne vagyunk. Egészben vagy részletekben.

Hasonló történtekkel vagy napi érzésekkel. Más megoldásokkal, de azonos motivációkkal. Ezerfelé különbözünk, de mégis van bennünk valami nagy globális, egész.

Ezt mutatja meg finom érzékenységgel, remek humorral és nyers nyíltsággal Hadas Krisztina, aki nem is a nehéz sorsokra fókuszál a válogatásban, inkább a méltó szereplőkre. Persze ez a méltóság olykor embertelen kihívásokkal jár: betegségekkel, szeretetlen múlttal, elhagyottsággal, évekig tartó küzdéssel, egész életre kapott keresztekkel. Az érintettek mégis cipelik, hurcolják a magukét. De közben ugyanúgy van humoruk, léteznek örömeik, képesek elégedetten tekintetni a világra. Az ember lánya pedig, aki sokkal szerencsésebb csillagzat alatt érzi magát, egy-egy szereplőt már valóban hősként figyel, miközben a lényükből mégis azt olvassa ki: ugyanolyan átlagos nők, emberek ők, mint bármelyikünk. Viszik a csomagot, mert nem tehetnek mást. A gyerekeik léte pedig mindenen át hajtja őket. Mert végsősoron ez az anyasors.

A tizenkettedik nő

A Jön a baba sikere egy szuper bizonyíték volt arra, hogy igenis a mai világban (és tévében) is van igény az igazi emberi történetekre, amit kellő érzékenységgel, de nem hatásvadász módon tálalnak. Külön plusz élményt ad a könyvben belelátni a kulisszatitokba: azaz hogy mennyi munkával, spontaneitással, empátiáskészséggel jár egy hasonló műsor elkészítése. Kéky Kira és Hadas Krisztina jól működő párosa, a különböző évadokban szereplő anyák és apák összefogása, a családjukat az éjszaka közepén otthagyni kénytelen száguldó riporterek elhivatottsága – mind-mind olyan apró részlet, amelynek mögé sem gondolunk, miközben a szemünket törölgetjük a képernyő előtt.

De a legkedvesebb számomra talán a sorok között megbúvó 12. női sors: a szakmájában elismert, maximalista tévériporter története, aki maga is átélte a saját poklát. Felállt és továbbment, de beszél róla és ahelyett, hogy a fájdalom bezárta volna, még inkább nyitott lett mások elbeszéléseire.

Ez a szál pedig diszkrét, nem hivalkodik: az író nem azért beszél magáról is, hogy „ő is mondjon valamit”, hanem mert azonosul valamivel és felvállal valamit. Amit ő élt meg, amiért ő ordított, amiért neki kellett bőgnie, félnie, aztán örülnie őrült módjára. A saját anyasorsát. És csakúgy, mint Timi, Petra, Kriszti, Viki, Erika, Éva, Mariann, Kriszta, Berni, Adrienn és Kata története, a szerzőé is arra buzdít: te kedves olvasó, te is találd meg magadban a tiéd. Mert az anyasors nemcsak vállalás és sodródás, hanem feladat is. Például kőkemény önismeret.




Szerző

Széles-Horváth Anna
Újságíró. Öt éve édesanya. Igaziból Galagonyalány. Foglalkoztatják a lélek dolgai. Ha kell, bátran kérdez, de többnyire ír. Blogot, cikket, interjút. Nyughatatlan természet, mindig csinál valamit. Többek között a Pszichoforyou cikkeit.
És ezt olvastad már?

Pin It on Pinterest

Share This