Amikor a férjem délután hazajön, minden kiesik a lányaim kezéből, és kitárt karral rohanva kiabálják, hogy APA! A következő percben pedig már finom puszik áradatában úszva hallgatja, ahogy a lányok csivitelve mesélik egyszerre a napjuk legszebb élményeit. Ezek a pillanatok, amik erőt adhatnak egy apának a mindennapok rohanásában, időhiányában, fáradságában. A mai napon, június harmadik vasárnapján őket ünnepeljük. Apák napi körképünkben olyan félelmekről, parákról olvashattok, amik a legtöbb apa gondolatában ott vannak, de mégis keveset beszélnek róla: Vajon jó apa vagyok? Fel tud rám nézni a gyermekem? Elég időt tudok vele tölteni? Ki védi meg, mikor én nem vagyok mellette? A válaszokat pedig Szél Dávid tanácsadó szakpszichológussal, az Apapara című könyv, és az ezzel azonos nevű blog írójával keressük.

Szél Dávid, család és párkapcsolati tanácsadó szakpszichológus

Kevés férfi, illetve apuka beszél nyíltan a szülővé válásával kapcsolatos félelmeiről, aggodalmairól, kérdéseiről. Pedig gyakorló anyukaként tudom, hogy a várandósság, és a gyermeknevelés minden öröme, és boldogsága mellett mindig ott motoszkál bennünk az aggodalom, a féltés, a türelmetlenség, a bűntudat, a félelem, meg a többi. De az a tudat, hogy nem vagyok egyedül ezekkel az érzésekkel, és van kivel megbeszélni, megkönnyíti a nehézségek elfogadását, és a problémák hatékony megoldását.

Éppen ezért, hogy az apukák is tudják, nincsenek egyedül a félelmeikkel, összegyűjtöttünk néhány apaparát. Megkérdeztünk egy, kettő, és három gyermeket, fiúkat, lányokat, kisgyermeket, vagy épp kamaszokat nevelő apukákat. A beszélgetések során kirajzolódott, hogy a legtöbb félelem hasonló az apukákban, függetlenül a gyerekek számától, nemétől, és korától, a megkérdezett apukák egységesen az alábbi szorongást keltő félelmeket/gondolatokat osztották meg velünk:

  • Jó apa vagyok a gyermekem számára?
  • Nincs elég időm semmire!
  • Kontrollvesztés offline, és online térben egyaránt
  • Hogy fejezzem ki megfelelően az érzelmeimet?
  • Hol húzódik a szülői intimszféra határa?

“(Elég) jó apa vagyok?”

Sokszor kételyem támad, hogy sikerül-e “normális gyereket” faragni belőlük – kezdi egy három gyermeket nevelő apuka a beszélgetést. Vajon jól (fogom) csinálni? – teszi fel a kérdést a 8 hónapos kisfiát nevelő édesapa. Elég erős erkölcsi bástyát kaptak a fiaim?  – osztja meg velünk a félelmeit a két kamasz fiát nevelő apuka. A kérdések, a félelmek gyökere mind abból az alapvető szülői aggodalomból fakad, hogy jó apa vagyok a gyermekeim számára?

De mit is jelent az, hogy valaki jó apa? Teszi fel a kérdést ezúttal már Szél Dávid pszichológus. Jó, ha a gyermekvállalás tudatos döntése tud lenni a párnak, és a férfiak apaként, a várandóság kezdetétől aktívan részt vehetnek a mindennapi teendőkben. Emellett fontos, hogy helyet követeljünk apaként gyermekünk életében. Ugyanakkor az is lényeges, hogy az édesanyák megadják a lehetőséget a részvételre a gyermek fejlődésében, már a várandósság elejétől kezdve. A tudatosan meghozott döntéseink által pedig hiteles apák lehetünk gyermekeink szemében – teszi hozzá szakértőnk.

Az apás szülés családi egységre gyakorolt pozitív hatásairól itt olvashattok bővebben.

apapara

“És velem mi lesz?”

Talán a legnagyobb félelmem az, hogy nem tudok velük megfelelő minőségű és mennyiségű időt tölteni. Persze a feleségemmel is kéne, hogy Neki is könnyebb legyen. És velem mi lesz? Pocakos maradok? Ha magammal sem törődök, akkor, hogy tudok hiteles apa lenni? – fogalmazza meg a minden apuka életében jelen lévő „időhiány mumusát” egy háromgyerekes apuka. Mit érez a kisfiam, mikor minden reggel elmegyek, és csak későn este érek haza? Vajon mindig lesz elég türelmem hozzá? – teszi hozzá félelmeit ezúttal már a 8 hónapos kisfiát nevelő édesapa.

Szél Dávid szakmai, és személyes tapasztalatai alapján elmondta: Nagyon fontos tudatosítanunk, hogy a gyermekvállalás egy hosszú távú projekt, aminek az elején fenekestül felfordul az életünk. Egy új ember kapcsolódik az eddig jól működő családi rendszerbe, akinek a befogadása áldozatokkal jár. Látnunk kell, hogy egy új egység kialakulásáig nem lesz ugyanannyi időnk magunkra, vagy a párkapcsolatunkra. Meg kell tanulnunk értékelni azokat a lopott perceket, amelyek erőt adnak ennek az új, közös célnak az elérésében. Szakértőnk hozzátette: A gyermekkor felfedező, érdeklődő világa egy különleges időszak, amelyben a felgyorsult türelmetlen felnőtt világ örökös sürgetése, és túlzott elvárása, csak frusztrációt kelt a szülőkben és a gyerekekben egyaránt.

 Fontos tehát, hogy ne várjunk el olyat gyermekeinktől, amire még nem állnak készen!

 gyer

“Ki védi meg Őt, ha én nem vagyok mellette?”

Az alig egyéves kisfiát nevelő apuka az iskolarendszerben átélt saját kudarca, és sérelmei kapcsán fogalmazta meg ezt az aggodalmát. A két lányát nevelő apuka, gyermekei lányságának védelme kapcsán fél a kontroll elvesztésétől. A kamaszokat nevelő apuka pedig, a virtuális világban megélt kiszolgáltatottság érzésétől fél.

Az online és offline térben átélt zaklatásokról ebben a cikkünkben olvashatsz bővebben.

Akár az iskolában átélt kudarcok, akár az online zaklatások, a szerelmi, vagy szexuális csalódások kapcsán érzi egy apa a tehetetlenségét, a legtöbb, amit tehet, hogy biztonságos, és bizalommal teli légkört alakít ki otthon. Ha gyerekek tudják, hogy a szüleiknek bármit elmondhatnak, a szülők mellettük állnak, és azonnal a védelmükre kelve hatékonyan cselekszenek, akkor az otthon biztonsága képes lesz megvédeni őket a külvilág által kapott sebek hosszú távú hatásaitól

– fejti ki véleményét Szél Dávid. Beszéljünk gyerekeinkkel a virtuális világ vélt, vagy valós veszélyeiről, és tanítsuk meg őket bizonyos keretek betartására, és betartatására az online, és az offline világban egyaránt! – teszi hozzá pszichológus szakértőnk.

 tri

Szabad-e csókolni?

 A kamaszfiúk apukája sok szülő dilemmáját fogalmazta meg ebben a kérdésben.

Veszekedhetünk a gyerekek előtt? Nem fog megijedni? Mit gondol, ha megölelem, megpuszilom, megcsókolom az anyukáját?

Szél Dávid elmondta – a gyerekek a legtöbbet a szülői viselkedési mintákból tanulnak. Ezért a kisebb viták, és ezek megoldásai a gyerekek konfliktuskezelési mechanizmusát fejleszthetik. Az ölelések, és puszik pedig az érzelemkifejezés elsajátításában játszanak fontos szerepet. Egy, csak látszólag működő szülői kapcsolat – a gyermek számára – váratlan, de főleg érthetetlen széthullása, egy életre szóló, és nehezen helyreállítható törést okozhat bennük. Fontos azonban látni azt is, hogy egy válást a gyerekek mindenképpen krízisként élnek meg, akkor is, ha értik a szüleik különválásának okát. 

A családunkban minden este, megosztjuk egymással a legjobb, a legrosszabb, és a legviccesebb élményünket. Ez egy tudatos, de mégis olyan ösztönösen jónak gondolt kezdeményezés volt, ami nélkül ma már a gyermekeim nem hajlandóak elaludni. Ezáltal meg tanulnak beszélni az érzelmeikről, és megtapasztalhatják a kölcsönösség, és a bizalom érzését is. Szülőként pedig hozzásegített minket ahhoz, hogy tudjuk, nem vagyunk egyedül. Közösen kell jól csinálnunk, és ketten együtt kell elég jó szülőnek lennünk a lányaink számára.

Fotó forrás: itt, itt és itt

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

 

Szólj hozzá!

Pin It on Pinterest