Ledönteni a fejekben a falakat – Interjú egy börtönjóga-oktatóval

Szerző: | 2015. 12. 17. | Test&Lélek | Olvasási idő: 8 perc

Miközben a neonfénnyel megvilágított konditermekben hódít a fegyencedzés, addig az igazi fogvatartottak – vagy legalábbis közülük néhányan – a börtönfalak között jógáznak. Az órákat Bakonyi Panni tartja, aki önszántából ment be, és jár vissza ezzel a céllal rendszeresen az egyik büntetés-végrehajtási intézetbe.

A legutóbbi TEDxYouth@Budapest konferencián Panni, a „Börtönjóga: itt benn, ott kinn” című előadásában osztotta meg tapasztalatait a közönséggel. A sok szempontból speciális projektet bemutató prezentációjában beszélt arról, hogyan segített személyesen neki, és segít most is az elítélteknek ez a különleges mozgásforma abban, hogy akkor is fejlődjenek és változzanak, ha a körülmények és a közeg változatlan.  „A mozgás segít átlépni a korlátokat, és annak segítségével felmérhető a belső önvaló. Ha fizikailag elindulunk, akkor elindulnak bizonyos belső folyamatok is” – fogalmazott előadásában.

Bakonyi Panni

Bakonyi Panni

Interjú Bakonyi Pannival, egy lánnyal, aki fogta magát és bement a börtönbe jógát tanítani, hogy tanítványai fejében ledöntse a falakat – még akkor is, ha egy olyan helyen vannak, ahol ledönthetetlen falak veszik őket körül.

Az „Egyszerű/bonyolult” című blokkban hangzott el az előadásod. Szerinted melyik?

Bonyolult.

Miért?

Mert szeretek bonyolultból egyszerűt csinálni, átlátni az érdekes mintázatokat, amelyek a háttérből mozgatják a szálakat. Egyszerűségre törekszem, de ha a kérdés az életre vonatkozik, akkor az mindenképpen bonyolult.

Az előadásodban a jógáról, mint önismereti útról beszéltél? Hogyan kapcsolódott benned össze ez a két dolog?

Azt hiszem, az első lépés nálam az volt, amikor megfogalmazódott bennem az igény, hogy történjen valami belül. Ugyanakkor nem akartam önfejlesztő kurzusra menni, hiszen e tekintetben már elég sok tapasztalatom volt. Azt éreztem, hogy most valami más eszköz kell. És ez volt az eszköz a kezemben: a mozgás, ami alatt nem is feltétlenül konkrétan a jógát értem, hanem azokat a természetes mozgásformákat, amelyeken keresztül belső folyamatok is el tudnak indulni. A jóga is ilyen. Miközben gyakorlod, magadra és a tested reakcióira figyelsz, ami által elkezdődhetnek olyan változások, ami hozzásegít egy mélyebb test- és önismerethez.

Te milyen változásokat tapasztaltál az életedben, amikor a jógán keresztül elkezdtél magadra is figyelni?

Könnyebben megküzdöttem a problémákkal, bátrabban mertem kérdéseket feltenni, nőtt az önuralmam és kitartóbb lettem. Korábban én egy olyan embernek gondoltam magam, aki képtelen befejezni bármit is. Belekaptam ebbe is, abba is, de soha semmi nem volt elég érdekes ahhoz, hogy végigcsináljam.

Mit tanított Neked önismeret szintjén a jóga?

Jelenben lenni. Mindig a távoli jövőben voltam, mindig a következő lépésnél jártam, sose tudtam örülni annak, ami éppen, van. Ha elértem egy célt, akkor annak nem tulajdonítottam semmiféle jelentőséget, hanem csak mentem tovább.

A jóga küzdeni is megtanított: ma már tudom, hogy igenis van kitartásom, végig tudom vinni a dolgokat, tudok progressziókban gondolkodni, de ez – ahogy ugye a tested sem tudod átmenet nélkül fejleszteni – nem megy egyik pillanatról a másikra.

Hogyan segít a jóga a hétköznapokban, hétköznapi embereknek?

A jógával kapcsolatban, annak ellenére, hogy egyre népszerűbb, még mindig sok sztereotípia tartja magát. Sokan gondolják, hogy egy egy ilyen „fűben ülős, ezoterikus dolgokról filozofálós” műfaj. Mondanom sem kell, ez egyáltalán nem így van… Sok helyen tartok úgynevezett office jógaórákat, amely azért jó, mert közvetlenül az irodai környezeten belül kezeli a stresszt. Mert az ugye pompás, hogy minden nap, vagy legalábbis rendszeresen mozogsz egy-egy órát, de attól még az időd fennmaradó részét, az egész napodat ugyanebben a stresszben töltöd. Ezt az óriási mennyiségű stresszt meg kell tanulni kezelni. A jóga ebben nagyon sokat tud segíteni.

börtönjóga

Hogyan?

Ha legalább addig eljutunk, hogy be tudjuk csukni a szemünket és lélegzünk mélyen, ha sikerül becsempésznünk az életünkbe a rendszeres meditációt és relaxációt, az már nagyon sokat hozzá tud tenni az életminőség javulásához. A jóga, és ezek a gyakorlatok feltöltenek, megnyugtatnak és energetizálnak. A mai kor emberének ezekre a dolgokra óriási szüksége lenne.

Milyen körülmények között találkoztál először a jógával, és milyen út vezetett eddig a sok szempontból speciális börtönjóga projektig?

Nagyon sokáig nem tudtam, mivel szeretnék foglalkozni, mert annyira széles volt az érdeklődési köröm, és annyira sok faktornak kellett volna megfelelnie egy munkahelynek, aminek semmi nem felelt meg. Teljesen véletlenül elkezdtem jógázni. Jött a karácsony, úgy voltam vele, hogy „le kellene dolgozni előre a bejgli hájat”. Ezzel a nem túl magasztos motivációval estem be egy jógastúdióba és ott ragadtam. Mert egyszerűen jó volt. Azt tapasztaltam életemben először, hogy csönd van a fejemben és, hogy tök jó a testemben lenni. Azt éreztem, hogy ez nekem kell, erre nekem szükségem van. Ezek az érzések kiegészülve azzal a tanító hajlammal, ami bennem van, hozta magával, hogy eleinte csak ismerősöknek, barátoknak, aztán már nagyobb csoportoknak is tartottam órákat. A jógaoktatás az összes kritériumnak megfelel, ami nekem fontos az életben, vagy azokban a dolgokban, amelyekkel foglalkozom.

A jógával kapcsolatos eddigi tudatásodat és tudatosságodat mivel egészítették a börtönjóga során szerzett tapasztalatok és egyáltalán mi motivált abban, hogy belevágj a fegyencjóga projektedbe és raboknak tarts órákat?

Összességében a tanításmódszertanom is nagyon sokat fejlődött, de a váratlan helyzetek kezeléséről is sokat tanultam… A börtönben tartott óráknak köszönhetően már feszült vagy feszes körülmények között is képes vagyok a maximumot hozni. Nagyon motivált voltam abban, hogy a jóga gyakorlásának csodáját fegyenceknek is átadjam, mert ezen a mozgás- és életformán keresztül – vagyis azzal az eszközzel, ami rendelkezésemre állt – szerettem volna nekik esélyt adni.

Hiszek abban, amit csinálok, és hiszem, hogy ha nem is mindenkit lehet megmenteni, amennyiben elegendő impulzust kapunk, tudunk változni. Szeretném őket hozzásegíteni ehhez a változáshoz.

Mit tanítottak neked a fegyencek?

Érdekes és hátborzongató azt látni ezeken a srácokon, hogy egy nagyon kis törődés milyen előremutató tud lenni a fejlődésükben. Szívszorító belegondolni, hogy mi lett volna, hogyha ezt ők megkapják anno, még mielőtt bekerülnek. Erről nagyon sokat szoktam gondolkodni…

Te elítélteket is rá tudtál venni arra, hogy jógázzanak. Feltételezzük, hogy ők azért eleinte elég szkeptikusan fogadták a jógát. Szerinted, hogy lehetne elérni, hogy minél többen forduljanak e felé – ahogy az előadásodban is fogalmaztál – a belső önvaló felfedezését is támogató mozgásforma felé?

A rábeszélés biztosan nem segít. Szerintem példamutatással, és az élmények megosztásával lehetséges ez. Nemrég találkoztam egy olyan emberrel, aki a büntetésvégrehajtás területén vezető beosztásban dolgozik. Rám nézett, és azt kérdezte tőlem, hogy „Maga tényleg nem stresszes, maga tényleg ennyire kiegyensúlyozott?” Mondtam, hogy igen, mire azt kérdezte, „de mégis hogyan”? Mondtam, hogy jógázom. Nincs annál jobb és hatékonyabb példa, mint amikor saját magadon tudod megmutatni, hogy ez jó, ez hat és kiegyensúlyoz.

Panni projektjéről bővebben a fegyencjoga.blog.hu oldalon olvashattok, előadását pedig itt tudjátok megnézni.

Fotó: Stocksnap.io; Unsplash

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Szabó Eszter Judit
Kommunikációs szakember, újságíró. Hisz az önismereti- és terápiás munka sorfordító erejében. Ha kikapcsol, akkor túrázni megy. Vagy jógázni. Ha csinál valamit, akkor azt szívvel-lélekkel teszi. A Pszichoforyou-ra ez különösen igaz.

Pin It on Pinterest

Share This