“Magam mellett döntöttem a megfeleléssel szemben” – Ma van az előbújás napja

Szerző: | 2021. 10. 11. |

A Bakonyban voltunk egy turistaházban. Este volt, túra után, ősz. Az ágyon feküdtünk és beszélgettünk, röhögtünk, mélyre mentünk, felszínen csacsogtunk – vagyis úgy tűnt, hogy minden szuper a legjobb barátnős hétvégén. Csak bennem volt óriási feszültség, mert el akartam mesélni valamit, amit félelemből hónapok óta titkoltam mindenki előtt.

Megszólaltam, hogy szeretnék megosztani vele valamit. Mondta, hogy persze, mondjam.

Itt van a pillanat – gondoltam -, nincs visszaút, ezt most itt ki fogom mondani életemben először. És ami ki van mondva, annak súlya van. Az mindent megváltoztat. Az onnantól kezdve tényleg igaz lesz.

Feküdtem az ágyon és nem jöttek a szavak. Pedig már el is mondtam, hogy el fogom mondani. Kész őrület. Mi történik velem? A barátnőm ott feküdt mellettem tök nyugodtan, és várt. Nem erőltetett, nem kérdezgetett, látta, hogy milyen nehéz. Talán még mondta is, hogy mondjam akkor, amikor készen állok rá, lehet holnap is, vagy később.

Akkor ráparancsoltam a számra, hogy mondja ki: hónapok óta szerelmes vagyok egy lányba, akit a főiskolán ismertem meg. Igen, egy lányba. Ő is szerelmes volt belém. Talán még mindig az. Összejöttünk. De már nem vagyunk együtt, mert ez a lány-lány dolog neki sok volt. Szerelmes, én, lányba, igen.

Feküdtem, és vártam, hogy összedől a világ. Rettegtem, hogy a legjobb barátnőm meg fog gyűlölni, hogy el fog fordulni tőlem, hogy elveszítem őt, ha meghallja ezt a történetet. De kint volt végre, elmondtam. Felszabadultam. És nem dőlt össze a világ se.

Nem volt mindig egyszerű, nagyon féltett engem attól, hogy hogyan fognak bánni velem az emberek, és hogy nagyon nehéz életem lesz. De egy mondatát, amit aznap este mondott, nem felejtek el soha: “Tőlem gyilkos is lehetnél, akkor is ugyanúgy szeretnélek!” Azt hiszem, talán ez a biztonság.

Ma van a Nemzetközi Coming Out Day, vagyis az előbújás napja. Az a nap, amikor az LMBTQ+ emberek egy kicsivel többet és tudatosabban gondolnak arra, milyen nehézségekkel és felszabadító erővel bír az, hogy elmondják szeretteiknek az igazságot. Nem kell melegnek lenni ahhoz, hogy mindannyian átéljük a coming outot. Ugyanez a folyamat megy végbe bennünk akkor, amikor először beszélünk valakinek titkos vágyainkról, nehézségeinkről, traumáinkról, amikor bevalljuk valakinek, hogy tetszik nekünk, amikor először mutatjuk meg a verseinket egy új barátunknak.

Előállni azzal, ami mi vagyunk, kockázat. Nincs biztosíték arra, hogy minden ugyanolyan marad, mint volt, sőt, egészen biztos, hogy változnak a dolgok, hiszen olyasmit fedünk fel, ami addig rejtve volt, és ez hatással van a másikra és a kapcsolatra is. De minden esetben dönthetünk, hogy mit szeretnénk. Szeretnénk-e felfedni magunkat vagy nem. Mi jelenti számunkra a teljességet, ha nem kell beszélnünk a titkos dolgainkról, vagy az, ha kimondhatjuk végre?

“Drágám, dönthetsz úgy, hogy szabad leszel!” – Edith Eva Eger A döntés című könyvének ez a mondata sokat forog a fejemben.

A szabadság mellett dönteni számomra nem azt jelenti, hogy mindent megtehetek, hanem azt, hogy megengedem magamnak az igazságot, és ez elég. Hogy az igazsághoz való viszonyomat nem befolyásolja mások viszonyulása ugyanehhez az igazsághoz.

Hogy hallgatni tudok, ha úgy érzem, nem kell beszélnem. De ki is tudok állni, és el tudom mondani, hogy ki és mi vagyok, ha arra szükség van, vagy ha egyszerűen ezt szeretném.

A coming out nem a melegségről szól. A coming out az önazonosságról szól. Arról, hogy ilyen vagyok. Ezt érzem. Így élek. Ez történik velem. És tudom, hogy hatással vagyok rád vele, de ez nem változtat azon, hogy ezt érzem, így élek és ez történik velem.

Számomra a szabadságot az igazság hozza el. Akármi is legyen a következménye, fedésben lenni saját magammal mindig sokkal felszabadítóbb, mint benne maradni egy vágyott helyzetben úgy, hogy közben takargatnom kell valamit.

Sokféle reakció érkezhet arra, ha vállaljuk valódi önmagunkat. Nekem is sokféle coming outom volt: volt aki sírt, volt aki örült, volt, aki dühös volt, volt aki lefagyott, és olyan is van, aki a mai napig rettenetesen nehezen fogadja el. Egy biztos: soha, egyiket sem bántam meg, mert minden egyes ilyen helyzetben magam mellett döntöttem a megfeleléssel szemben.

Félni attól, mit szólnak mások a belső gondolatainkhoz, érzéseinkhez, mély és valódi önmagunkhoz, egyáltalán nem LMBTQ+ sajátosság. Mindannyian átéljük, mindannyian megcselekedjük a saját coming outjainkat. Ünnepeljük ezen a napon ezt! Hogy mindannyian egyedi és megismételhetetlen lényei vagyunk ennek a világnak. És képesek vagyunk ezt az egyediségünket megmutatni, akármi is történjen!

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

LESZEL AZ ÚTITÁRSUNK?

Saját fejlesztésű önismereti programunk keretében további exkluzív tartalmainkhoz is hozzáférhetsz. Videók, filmek, önismereti gyakorlatok szívvel-lélekkel neked. MEGNÉZEM

Szerző

Bokor Ági
Szövegíró, improvizációs tréner, imprószínész és drámapedagógus. Szerinte a komolyan vett játék tulajdonképpen maga az élet. Szövegíróként és improvizációs tréneri munkája során is azt szeretné elérni, hogy minél többekhez és minél egyszerűbben jusson el az a tudás, amitől egyszerűen kicsit jobb az élet. Szeret bringázni, szereti a nyarat, és a kutyáját, Bobeket.

Pin It on Pinterest

Share This