Családi jetlag karácsony idején – Avagy útmutató a meghitt ünnepekhez

Kellene még egy hét szabadság, hogy kipihenjük a karácsonyi szünetet! – Ismerős? Noha az év végi ünnepek sokunk számára a szokásos pörgős, stresszel teli mindennapokkal éles kontrasztban léteznek és inkább a várakozás varázsáról, a készülődés örömeiről, az együtt töltött időről és a pihenésről szólnak: az ünnepek végén mégis sokszor úgy érezzük, nem sikerült feltöltenünk az energiaraktárainkat, sőt! Nehéz berúgni a motort az első munkanapokon, és csak döcögősen tudunk visszatalálni a máskor gördülékeny napi rutinhoz. Mindez nem az ünnepi vacsorák késleltetett kajakómahatása, hanem egy, a szakirodalomban csak családi jetlagként emlegetett jelenség, amely az ünnepi összejövetelek gyakori velejárója.

Feszültséggel fűszerezett ünnepi vacsorák

Újévi fogadalmak helyett többnyire naivan megígérem magamnak karácsony előtt, hogy nem fogom felnyitni a laptopot az ünnepek alatt, nem nézek rá lopva az e-mailjeimre, és tényleg csak és kizárólag lazítok. Nem állítom, hogy valaha is sikerült tartanom magam ehhez a meredek vállaláshoz – különben ez a cikk sem születhetne meg. Azonban tény, hogy az idő nagy része mégiscsak a feltöltődés különböző formáiról szól: nevetéssel, hónapok óta sóvárgott ölelésekkel, az otthon illatával, és édesanyám süteményeivel… Mégis, amikor az ünnepek után hazaérek, sokszor úgy érzem, még rám férne egy hét pihenés. Pont olyan, mint amikor egy hosszú repülőút után csak kómásan kóválygunk a nyaralás első napjaiban az időeltolódás miatt.

Épp ezért nem meglepő, hogy a családi összejövetelek utáni zavarodottságot az időeltolódás angol megfelelője után családi jetlagnek titulálta a témában jártas dr. Adam Fried klinikai szakpszichológus.

A ritka, esetenként csupán évente megrendezett összejövetelek ugyanis nem csupán az összetartozásra, a családtagok közt feszülő eltéphetetlen kötelékre emlékeztetnek, hanem az év során a távolság által sokszor fókuszon kívül kerülő egyéb feszültségeket is felszínre hozzák.

Elvégre, ha belegondolunk, az ünnepek alatti összejövetelek egy kicsit valóságshow szagúak: egy kisebb-nagyobb maroknyi ember, akik a mindennapokban többé-kevésbé ritkán találkoznak, bezsúfolódnak egy épületbe, és megpróbálják elviselni egymás eltérő ritmusát, szokásait, hóbortjait.

Fotó:itt.

A belső nyomás mint legfőbb ok

Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy ne szeretnénk ezeket az összejöveteleket, vagy hogy ne lenne rá égető szükségünk a lelki békénkhez év közben. Én például épp egy repülőgépen ülök és számolom vissza a perceket, amelyek elválasztanak anya főztjétől attól, hogy végre ne csak egy képernyőn lássam a szeretteimet. Inkább csak arról van szó, hogy nem feltétlenül ideális felállás néhány nap alatt próbálni felvenni a fonalat ott, ahol egy éve letettük, vagy épp ilyen őrült tempóban igyekezni bepótolni sokszor fejfájdítóan komoly vagy irritáló beszélgetéseket (mikor jön már a leánykérés/gyerek/unoka?). Ezekbe a beszélgetésekbe nem lehet csak úgy beesni egy vacsora erejéig, és átrágni magunkat a megannyi tömény témán.

Sokszor nem is tudatosul bennünk, hogy a szorongási szintünk az egekben van, és csak utólag döbbenünk rá, milyen fárasztó is ez a stressz – hangsúlyozza a fent említett dr. Fried.

Azt is kiemeli, hogy sok kliense egy megterhelő, gyomrot görcsbe rántó rettegésről ad számot, mikor a családi összejövetelek szóba kerülnek. Az első lépés, amelyet a szakértő szerint érdemes megtenni, ha magunkon is érzékeljük ezt az izzasztó tünetegyüttest, hogy végigrágjuk magunkban, pontosan mi is teszi ilyen stresszessé számunkra a béke és a szeretet ünnepét.

A szakértő szerint az egyik gyakori ok a saját magunk által a vállainkra helyezett nyomás – akár tudatos, akár nem: a vágy, hogy megteremtsük a tökéletes karácsonyt.

Természetes, hogy úgy érezzük, a legszebb ajándék, amit valaha adhatunk szeretteinknek, az a tökéletes karácsony – bármi is legyen a szívünkben dédelgetett hibátlan ünnepélmény definíciója. Mégis, a mennyei illatokban és nevetésekben fürdő vacsorák sokszor izzadságszagúak is lehetnek a biztonságos és a „veszekedésbomba” témák váltakozása miatt. Elég egy apró megbillenés egy megosztó politikai, tudományos vagy épp életmódbeli téma felé, és a tökéletes ünnep helyett már zuhanunk is – védőháló nélkül – a véleménykülönbségek feneketlen szakadékába.

Útmutató a meghitt ünnepekhez

De létezik-e útmutató a nyugodt, valóban békés karácsonyhoz? Egyrészt fontos, hogy tartsuk magunkat a megszokott stresszlevezető módszerünkhöz: legyen az meditáció, sport, vagy bármi egyéb tevékenység, amely segít az év többi napján is levezetni a felgyülemlett feszültséget.

Dr. Fried szerint egy másik fontos lépés lehet, ha az ünnepek előtt sorra vesszük – akár az egész családdal közösen, akár csak saját magunk számára – a szokásos veszekedés-gócpontokat, hogy előre létrehozhassuk a katasztrófa elhárítási tervet. Ehhez a tervhez valószínűleg szükség lesz néhány alapszabály lefektetésére, amelyek segíthetnek elkerülni a kritikus helyzeteket. Utóbbi szabályok megalkotása is történhet akár minden résztvevővel közösen, mindenkire vonatkozóan, ha úgy érezzük, az egész család nyitott erre, de megalkothatjuk őket csak saját magunk részére, saját lelki békénk megőrzése érdekében is.

A mindenki számára világos szabályok ugyanakkor valóban segíthetnek egyértelművé tenni, hogy bizonyos témákat jobb kerülni, hogy bizonyos szokásokkal egyszerűen nem bírsz együtt létezni. És úgy egyáltalán, tudatosítani mindenkiben, hogy mindez nem azt jelenti, hogy nem szereted őket, hanem éppen hogy annyira szereted őket, hogy nem szeretnél senkit megbántatni, vagy rossz szájízzel elköszönni az ünnepek után.

Néha azonban a legaprólékosabb, látszólag mindenre kiterjedő tervezés sem elég.

Olykor csak egyszerűbb követni a szokásos sémákat a családi beszélgetéseknél, még akkor is, ha ezek érzelmileg megterhelők – állítja dr. Fried. Néha ugyanis pont az új szabályok megalkotása és azok betartása jelenti a legnagyobb nehézséget. Valami, ami nem rutinszerű, hanem új viselkedésmintákat igényel.

Az, hogy a mi családunkban melyik bizonyul a járható útnak, mindenképpen némi kísérletezést, alkalmazkodást, és egy nagy adag türelmet igényel.

Családi jetlag + kialvatlanság = újévi káosz

Az ünnepeket követő családi jetlaghez azonban sokkal alapvetőbb, szintén az energiaszintünket leszívó extra bűntársak is hozzácsapódnak: a szokásos ritmusunktól eltérő napirend, a hosszú esti beszélgetések által lerövidített alvásidő és az oda-vissza utazás feszült tempója.

Ahogy arra az Atlantában praktizáló pszichiáter, dr. Dion Metzger is felhívja a figyelmet, az ünnepeket a fogadó fél számára sokszor késő éjszakába nyúló készülődés, takarítás, sütés-főzés előzi meg, míg a vendégek számára az utolsó pillanatos csomagolás, a korai indulás, és a sokszor órákra nyúló utazás csapolja meg az alvásidőt és az energiakészleteket. A kialvatlanság ráadásul irritábilitáshoz, ellehetetlenedő koncentrációhoz és szorongáshoz vezet, arról nem is beszélve, hogy a hiányzó energiát az ünnepek alatt hajlamosak vagyunk sütivel pótolni, esetleg a betervezett testmozgást áldozzuk be, hogy spóroljunk véges energiatartalékainkkal. Nem is meglepő, hogy a felborult alvási mintázat sokszor vezet extra súlygyarapodáshoz (mintha a karácsonyi vacsora önmagában nem lenne elég).

Ami dr. Metzger szerint a legfontosabb, hogy ne féljünk nemet mondani. Ne rettegjünk megváltoztatni kőbe vésett tradíciókat, ha azok destruktívak számunkra. Fontos, hogy elfogadjuk: nem vagyunk szuperhősök.

A karácsony nem attól lesz tökéletes, hogy minden felület csillog a tisztaságtól, vagy, hogy 12:00-kor pontban elkezdjük az ebédet, és senki nem gondolja, hogy a Grincs ellopta a karácsonyt, csak mert nem vállalod be a sokadik süti elkészítését.

Sokkal könnyebb meghitt légkört teremteni, ha senki nem nyűgös a kialvatlanságtól, ideges a kényelmetlen témáktól, vagy zaklatott a szokásos napi rutin teljes fejreállásától. Fontos megérteni, hogy az ünnepet az együttlét teszi meghitté – a fények, a fa, a vacsora pedig csak a körítés.