Ha egy fának sikerült, akkor talán mi is utat találunk egymáshoz – A Csendes barát című filmet ajánljuk

Enyedi Ildikó legújabb, Csendes barát című filmje nem egy karakterdráma, hanem egy időn és embereken átívelő nézőpont. Egy több száz éves ginko biloba fa nézőpontja. Ez a fa tulajdonképpen ennek a meditatív, gondolkodásra késztető, aktuális és lételméleti kérdéseket egyszerre feszegető filmnek a főszereplője, aki nemcsak megfigyelőként van jelen a különböző idősíkokban játszódó cselekményben, hanem – ahogy az a filmből és a vonatkozó kutatási adatokból kiderül – reagáló, érző, kapcsolódó lényként is.

„A tudományos kutatás nem más, mint hogy metaforákat találjunk a világ jelenségeire” – magyarázza a katedrán Dr. Tony Wong (Tony Leung Chiu-wai), a Marburgi Egyetem vendégprofesszora az előadást hallgató diákoknak.

De mi történik, hogyan reagál az emberi agy fejlődését tanulmányozó kutató, ha a COVID- járvány idején a négy fal, pontosabban egy botanikus kert szomszédságában található egyetem falai közé szorul?

Pontosan azt teszi, amit akkoriban a legtöbb ember: a természet, egészen pontosan a kertben magasodó ginko fa felé fordul – a néző pedig egy kicsit önmaga felé, mert ez a sajátos szemszög, a több száz éves fa szemszöge, Enyedi Ildikó megkapóan érzékeny filmje remek lehetőség az önreflexióra (is).

Ez a film nem beszél, nem fecseg, nem okoskodik, hanem szemlél és megfigyel – ebből következően pontos és értékítélettől mentes képet mutat: emberi kapcsolatokról, ember és természet, ember és tudomány, ember és ember kapcsolatáról.

Egy különleges film, egy különleges szemszög

Ott áll ez a magányos fa a Marburgi Egyetem botanikus kertjében, a tudomány, az emberi kapcsolatok, a természet metszéspontjában, csendben szemléli és érzékeli, ami vele és körülötte történik.

Az ő szemszögéből ismerhetjük meg az 1908-ban első nőként az egyetemre felvételt nyert Gréte (Luna Wedler), a 1972-ben ott tanuló Hannes (Enzo Brumm), valamint a 2019-es COVID járványt követő lezárás során az egyetem épületében rekedt professzor, Tony karakterét.

Három idősík, három szereplő, akik megfigyelik, csodálják a természetet, tanulnak tőle, meg akarják érteni, próbálnak kapcsolódni – egymáshoz, önmagukhoz és a természethez.

Nagyon sokszor, ha valamilyen nehézséggel szembesülünk az életünkben, akkor azonnal meg akarjuk oldani, vagy túl akarunk lépni rajta, ahelyett, hogy megfigyelnénk, érzékelnénk azt, és ránéznénk, hogyan viszonyulunk az adott nehézséghez, az milyen érzéseket kelt bennünk – mondta nem olyan régen Dr. Márky Ádám egy podcast-adásunkban. Hozzátette: ha nem megváltoztatni akarjuk a dolgokat, – például a körülményeket, vagy a saját reakcióinkat, – akkor sokkal könnyebb ezekkel a nehézségekkel mit kezdeni. Csak mi valahogy mindig megoldani akarjuk a dolgokat, nem pedig megfigyelni…

Mozgóképes meditáció

Enyedi Ildikó filmje nem megoldani akar, hanem megmutatni mindazt, ami ennek a több száz éves fának a nézőpontjából megfigyelhető. Ez nem karakterdráma vagy történetmesélés, hanem mozgóképes meditáció, ha úgy tetszik egy kontemplatív mozi, ahol a rendező ezzel a rendhagyó és már-már előzékeny gesztussal, – a fa középpontba helyezésével – teret kínál a nézőnek: gondolkozzon és ítélje meg a látottak alapján ő, honnan hova jutottunk az elmúlt, bő száz évben.

És pont ez a szemlélődő pozíció teszi lehetővé, hogy ebben a filmben meglássuk azokat a tudomány-természet-ember metszéspontjában feszülő konfliktusokat, amelyek talán pont ebben a túlontúl megoldásfókuszú gondolkodásban gyökereznek.

Abban, hogy a fejlődésben – a fával ellentétben – az emberiség valahogy nem tud mértéket tartani: ez a folyamatos, szűnni nem akaró vágy, hogy többet és többet tudjunk, minél gyorsabban és minél nagyobbra nőjjünk, közelebb vitt ugyan a megismeréshez, de közben sok mindentől – így egymástól, és a természettől is – eltávolított bennünket.

Fokozatosan szorulnak ki az életünkből a rítusok – mindaz, ami a természettel, annak rendjével és az egyébként számunkra is természetes ritmusával összeköt. (Pont úgy, ahogy kiszorul lakhelyéről Gréte, miután részt vesz egy, a természetben tartott szeánszon, és kirúgják a lakhelyéről.)

A fa túléli – de vajon túlélik-e az emberi kapcsolatok?

A három idősíkon játszódó történetben a fa szemszögéből megfigyelhetjük, hogyan kapcsolódik (vagy hogyan nem kapcsolódik) az ember a természethez és az ember az emberhez.

Ebben az elénk tartott tükörben megláthajuk, hogy a fa magánya egy kicsit a mi magányunk is, de amíg számára a földbe kapaszkodó gyökerei, számunkra más körülmények nehezítik meg a kapcsolódást.

Leigázza-e a civilizáció az emberi ösztönöket? Kolonizálja-e az emberi kapcsolatokat a racionalitás? Kiveszik-e az erotika az életünkből? Kérdések, amelyekről nagy filozófusok és szociológusok – köztük Jürgen Habermas, Max Weber vagy Herbert Marcuse – már évtizedekkel, sőt évszázadokkal ezelőtt gondolkodtak.

„Túl tudjuk-e élni az ész elviselhetetlen világosságát valamiféle mágia nélkül?” – teszi fel a kérdést tanulmányában Szelényi Iván Széchenyi-díjas szociológus.

Túlélik-e a digitalizáció fejlődését az emberi kapcsolatok?  Visszatalálunk-e egymáshoz ebben az „elviselhetetlen világosságban”? Képesek vagyunk-e megérteni mások érzelmeit, gondolatait, nézőpontjait? – teszi fel a kérdést (szerintem) Enyedi Ildikó ebben a filmben, amelyben talán nem véletlenül van kiemelt szerepe a fénynek…

Egyes kutatások szerint ez a megértés, vagyis az empátia és a kapcsolódás a kulcs a túléléshez. Ez az, ami nélkül egy gép talán igen, de az ember(iség) nemigen tud működni.  Ezért is van nagyon igaza Dragomán Györgynek, amikor azt mondja: „ez a film valójában az empátiáról szól”.

Megnyugtató, derűs és pozitív érzéseket keltő film

Ember és ember, ember és természet, ember és tudomány, tudomány és természet – sok-sok súrlódási pont, ha úgy tetszik konfliktushelyzet, amelyben egyre nehezebb békére lelni.

Enyedi Ildikó filmje érzékenyen rátapint ezekre a fájó pontokra, de úgy, hogy közben nézőként nem frusztrálódunk, sőt. Ez egy kimondottan megnyugtató, derűs és pozitív érzéseket keltő mozi, ami életünk legégetőbb kérdéseire megoldásokat, lehetséges válaszokat is mutat és (nem mellesleg) reményt ad: ha egy fának sikerült, akkor nekünk is van esélyünk utat találni egymáshoz.

Be kell valljam, én sem gondoltam volna, hogy erről éppen a növényektől lehet a legtöbbet tanulni.

Mestermű. Nagyon-nagyon jó szívvel ajánlom.

A film a Mozinet forgalmazásában már a magyar mozikban is látható. A vetítések időpontjáról bővebben itt találtok információt.