„Egy kapcsolatban harcolni is meg kell tanulni” – Dragomán Györggyel és Szabó T. Annával beszélgettünk

Szerző: | 2017. 06. 06. | Én&Te | Olvasási idő: 6 perc

Dragomán György, világhírű író és felesége Szabó T. Anna, költő kíméletlen őszinteséggel beszélt a házasélet harcoktól sem mentes nehézségeiről az OK VAGYOK! A mentális jóllét showja című rendezvényen. A pár több mint két évtized házasság alapján levont tapasztalatait osztotta meg a közönséggel. Az előadást követően pedig – többek között – azt kérdeztük tőlük: Hogyan lehet fenntartani és jól működtetni egy kapcsolatot? Hogyan lehet jól lenni egymással egymás mellett, egyáltalán mi az a kapocs, ami két embert több évtizeden keresztül összetart?

Dragomán György és Szabó T. Anna (Fotó: Járdány Bence)

Mi is a házasság és hogyan lehet jól csinálni?

Dragomán György: A házasság háború, komoly harc, törés-zúzás, előfordul, hogy szó szerint. Gyerekkori tapasztalataim alapján az együttélés tányér és pohártörés, ami néha a háztartás étkészletét sem kíméli.

Szabó T. Anna: Azzal szembesültünk kamaszként, hogy a szüleink máshogy oldják meg a problémákat. Az én szüleim sokkal visszafogottabbak voltak, csendesebben oldották meg a konfliktusokat, ezzel szemben Gyuri családja sokkal szenvedélyesebb volt.

D.Gy.: Rájöttünk, hogy meg kell tanulni együtt élni – és ezt senki nem mondja. A házasság olyan sport, ami az olimpián is létezik, vívásnak hívják. Minden pillanatban harcolunk.

Nem fárasztó ez az állandó harci készültség?

Sz. T. A.: Néha pihenünk is, de előfordul, hogy álmunkban is egymással harcolunk. Nekem egyszerűbb, mert direkt módon – versek formájában – kiírom magamból, ami foglalkoztat, ami problémát jelent. Mindemellett én félősebb is vagyok, gyakran éreztem azt, hogy szeretnék inkább elbújni, meghátrálni, nem harcolni, de Gyuri ezt soha nem hagyta.

Szabó T. Anna

D. Gy.: Ahogy meg kell tanulni együtt élni, úgy harcolni is meg kell tanulni. A kettő nem megy egymás nélkül. Gyakran mondtam Annának, hogy vedd fel a kardot és harcolj!

Hiszen azért vívunk egymással, hogy utána a hátunkat egymásnak vetve kifelé is tudjunk harcolni.

Hogy lehet a harc egy kiegyensúlyozott kapcsolat alapja?

D. Gy.: Lényeges definiálni egymás között, hogy mi is a szabadság. Nem a saját szabadságunk fontos, hanem a másiké: a vívásban az ember győzni akar, de ebben a harcban nem az a tét, hogy ki nyer többször, hanem az, hogy megtanuljunk kifelé, egymást támogatva küzdeni. Minden helyzet hatalmi helyzet, és ez, ahogy minden kapcsolatra, a házasságra és a családra is igaz. Viszont ezzel a hatalommal nem szabad visszaélni: az ember legyen kíméletlen, de ne legyen kegyetlen!

Sz. T. A.: A bizalom a legfontosabb, bízni abban, hogy a másik nem öl meg minket, hagyja, hogy felálljunk. Nagy kísértés lehet azonban, hogy alárendeljük magunkat a másiknak.

Kényelmes pozíció ez, hiszen így nem kell vállalni a felelősséget, a másikra lehet hárítani a döntés súlyát. Sem magunkat sem a másikat nem szabad hagyni, belekényelmesedni ebbe a helyzetbe! Együtt vagyunk benne a kapcsolatban, mindketten felelősek vagyunk magunkért, a másikért és a kapcsolatért, így döntenünk is együtt kell.

Az előadáson elhangzottak alapján, a viták nagyon fontosak a kapcsolatban…

D.Gy.: Azért vitatkozunk, mert fontos a másik és minden pillanatban látni akarjuk őt. De nem mindegy, hogy mi a vita célja, és az sem közömbös, hogy hogyan zárunk le egy vitát. Mi sohasem alszunk el haragban. Ha szükséges, hajnalig beszélgetünk, de mindig tisztázzuk, hogy ki, mit és miért akar.

Dragomán György

Sz. T. A.: Időnként tükörbe kell nézni, hogy lássuk önmagunkat. A másiknál jobb tükör pedig nem létezik. Azonban ha a másik szembesít minket saját magunkkal, akkor az konfliktusokkal, veszekedésekkel járhat – ilyenkor egymást és saját magunkat sem kíméljük…

Egy-egy felfokozott érzelmi helyzetben hogyan lehet elkerülni a megsértést és sértődést? Mennyire szabad mindezt komolyan venni?

D. Gy.: Tisztázni kell, hogy mi a másik fél célja: bántani akar, vagy segíteni. Ezt meg is lehet tőle kérdezni. Ha sértő volt, miért volt az, illetve tisztázni kell magunkban, mennyire szól a sértődés rólam, mi az én szerepem benne. A vitás helyzetekben fontos, hogy a racionalitást ne úgy használjuk, mint egy baltát, hiszen a dolgok nem kétértékűek. Egy kérdésre nem csak két lehetséges válasz létezik. Empátia nélkül mit sem ér a logika, ugyanakkor fontos az is, hogy az irracionális dolgokat tudjuk racionálisan is kezelni. A kapcsolat lényege, hogy jól legyünk, jól érezzük magunkat benne, és a helyünkön legyünk. Humor nélkül ez nem lehetséges. A párkapcsolat abszurd dolog és mindkét félnek érezni kell ennek a humorát – humor nélkül nem megy.

Mikor érdemes kitartani és építeni a kapcsolatot és mikor kell elengedni?

D. Gy.: Egyszerűen fel kell tenni magunknak a kérdést: el tudom-e képzelni, hogy mással van együtt, hogy mással házasodik össze és alapít családot? Ha ez képtelenség, akkor mellette a helyem. Ha el tudom képzelni őt mással, akkor el kell engedni.

Figyelmetekbe ajánljuk Dragomán György Oldszkúl hárdkór házasság című novelláját, melyben őszintén ír a házasság összetettségéről, őrült ellentmondásosságáról, brutalitásáról. Bár a házasság bonyolult, mégis egy kérdés létezik csupán, amire választ kell találni. 

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Porpáczi Júlia
Pszichológus, de jártas a kommunikáció területén is. Mindig tanul valamit. Saját magát is. Család, barátok, mozgás, fejlődés, vidámság, természet – ezek szerinte a fontos dolgok.

Pin It on Pinterest

Share This