„Mi értelme az életünknek?” – Értelemkeresés a készülődő felnőttkorban

Szerző: | 2022. 08. 21. |

 „– Hát mi bajod is van tulajdonképpen?

– Az én bajom, felelt Olbrin Joachim, hogy nem találom a helyemet a földön. Ezen kellene segíteni valahogy.

– Nem-e? – szólt a titkár. – Aztán hogyan történt a dolog?

Joachim elbeszélte, hogy mi történt vele, amióta megszületett, hogyan űzték el hazulról, miként próbálkozott meg a városban mindenféle munkával, mesterséggel, de sehogyan sem akart neki sikerülni. Most már harmincéves, mindent megpróbált, amit tudott, de a végére jutott. A titkár hallgatta, hallgatta, csóválta a fejét, végül azt kérdezte:

– És miért nem találtad meg a helyedet a földön?

– Hát ha tudnám, nem jöttem volna ide, de éppen, hogy nem tudom.”

Hamvas Béla Olbrin Joachim csodálatos utazása című műve egy belső útra kalauzol minket. Joachim, miután évekig csak úgy „élt” a világban, különböző mesterségeket és szerepeket próbálgatva, majd kudarcot vallva bennük, most elindul, hogy igazán megkeresse önmagát és az élete értelmét.

értelemkeresés

 

Életünk során minket is folyamatosan végigkísér valamikor kisebb, valamikor nagyobb figyelmet követelve a kérdés: mi értelme van az életnek? Sajnos mi nem tudunk elutazni az „alkotónkhoz”, mint Joachim, hogy kész válaszokat kapjuk a lét értelméről. És persze kiderül, hogy Joachimnak is végig kell járnia azt a (belső) utat, amely végül eljuttatja a saját válaszaihoz. Valamennyire megnyugtató lehet ugyanakkor, hogy vannak olyan életszakaszok, amikor az értelmes élet keresése, illetve az élet értelmének keresése és kialakítása aktuálisabb. Tipikusan ilyen a serdülőkor és az úgynevezett készülődő felnőttkor. Ilyenkor válik ugyanis központi kérdéssé a „Ki vagyok én?”, és kezdünk el azon gondolkodni, hogy mi a feladatunk a világon.

Az értelmes élet jelenléte és keresése

Az értelmes élet kifejezést a pozitív pszichológiából ismerhetjük. Tágabb értelemben azt jelenti, hogy megértjük, hogy kik vagyunk, hogy miért vagyunk a földön, milyen céljaink vannak és elsajátítjuk azt az érzést, hogy van értelme az életünknek. Beletartozik az is, hogy megkeressük a helyünket a „nagy egészben”, legyen ez a természet, a kozmosz, a társadalom; és élethosszig tartó célokba fektetünk energiát.

Különbséget tehetünk az értelmes élet két aspektusa között: az értelem jelenléte az az állapot, hogy az életünket jelentőségteljesnek, értékesnek és célorientáltnak érezzük. Megértjük a minket körülvevő világot, tudjuk, hol van benne a helyünk, és tisztában vagyunk azzal, hogy mire vágyunk. Ez az az érzés, hogy „értelme van az életemnek”. Például szeretnénk (nagy)családot, betegeket gyógyítani, gyermekekkel foglalkozni, állatokat menteni, a vallásnak szentelni az életünket, környezetet védeni, vagy a lehető legmagasabbra jutni a ranglétrán egy multiban.

A lényeg, hogy már meg tudjuk határozni, kik vagyunk és hogyan vesszük ki a részünk „a nagy egészből” – legyen az a természet, társadalom, vallás, munka, vagy egy személyes cél. A kutatások szerint, ha értelmesen éljük az életünket, több pozitív érzelmet élünk át, nagyobb az életenergiánk, magasabb az önértékelésünk, és kevesebb egészséget veszélyeztető szokást alakítunk ki.

Az értelmes élet másik aspektusa az értelemkeresés, ami arra az erőfeszítésre, energiára vonatkozik, amit az élet értelmének a keresésébe belefektetünk. Ez inkább egy folyamat, a válasz aktív keresése a kérdésre, hogy „hogyan válhat értelmessé az életünk”. Próbálgatjuk magukat, hol, hogyan, mivel és kivel válhatunk teljessé. Nem más ez, mint a partner, a hivatás, a lakhely, a vallás/hitrendszer, értékrendszer stb. kiválasztása és kipróbálása. A folyamatnak természetesen része a kudarc és az abból való felállás és újrakezdés is. Hamvas elbeszélésében ez a keresési folyamat Olbrin Joachim szerep- és mesterségpróbálgatása, amelyekben aztán mind belebukik. Hány ilyen időszak van az életünkben!

A készülődő felnőttség az új személyiségfejlődési szakasz

Aki túl van már a harmincas évein, az biztosan fel tudja idézni azt a korszakot, amikor még iskolába járt, vagy már végzett, és frissen munkát vállalt, viszont még nem volt szakmai életútja, és nem volt önálló családja sem. Ezt az időszakot nagyfokú szabadság jellemzi a maga számtalan lehetőségével együtt. Ugyanakkor szorongást is hozhat, hiszen jó döntéseket szeretnénk hozni a saját életünkkel kapcsolatban.

A készülődő felnőttség egy új személyiségfejlődési szakaszt fed le, és nagyjából a késő serdülőkortól a húszas évek végéig tart. A viszonylag új életszakasz azért alakult ki, mert az iparosodott országokban a körülmények változása miatt tovább tart a fiatalok magánéleti és a szakmai keresgélése, így a felnőtt szerepek (például a szülővé válás, a házasságkötés) iránt való elköteleződés is kitolódik.

Ez az életszakasz a gyermeklét és a felnőttlét között helyezkedik el, és a fiatalok úgy is megélhetik, mint egyfajta megtorpanást. Még elkerülik a felnőttkorral járó vélt felelősségeket, és olyan életet élnek, amelyről úgy vélik, hogy felnőttként már nem lesz benne részük (például utazás, szerhasználat, szexuális kalandok), vagyis egyfajta hedonista életmódot folytatnak. Mindeközben a gyakori munkahely-, szakma-, partner-, és életpályaváltások érzelmi síkon megterhelők, gyakran elégedetlenséggel és szorongással járnak. Ezt a jelenséget nevezi a szakirodalom kapunyitási pániknak.

A készülődő felnőttkor tehát az identitásváltás és a különböző életutak, irányok feltárásának korszaka. A fő kérdés ilyenkor az: kik vagyunk és hogyan tudunk értelmes életet élni – avagy mi az életünk értelme?

Az aktív értelemkeresés párhuzamos az identitásfejlődéssel

A belga pszichológus Jessie Dezutter és munkatársai egy majdnem 8500 egyetemistát bevonó kutatásban a készülődő felnőttség és az értelmes élet közötti összefüggést vizsgálták. Az eredményeik többek között megerősítették, hogy az értelmes élet kialakulása és az identitás fejlődése egybeesik, és együttesen fontos a fiatalok számára.

Az értelemkereséséhez az identitáskeresés aktív szakasza hasonlít a legjobban: amikor értelmet keresünk a világban, akkor az alapján keresgélünk, hogy mi milyenek vagyunk, kik vagyunk, és milyen értékekkel tudunk azonosulni. Nem is meglepő, hogy amikor azt próbáljuk megfejteni, hogy kik is vagyunk valójában, azzal a kérdéssel is foglalkozunk, hogy hol a helyünk a világban. Értelem hiányában a fiatalok többsége az értelem keresése felé hajlik, így az értelemkeresés tulajdonképpen természetes reakció az értelem hiányára.

Keressük vagy ne keressük?

Viktor Frankl szerint az értelem keresése az élet egészséges és természetes velejárója. Azok az emberek, akik motiváltak arra, hogy értelmet találjanak az életben, általában nyitottabbak és kíváncsibbak a világra és más emberekre. Más elméletek szerint azonban az aktív értelemkeresés kifejezetten diszfunkcionális jelleggel bír, hiszen csak az keresi az élet értelmét, aki frusztrált és sikertelen. Ezek a személyek többet rágódnak, aggodalmaskodóbbak és több negatív érzést élnek át életük során.

Hogy is van ez akkor? Hasznos vagy káros az, ha elkezdünk gondolkodni az élet értelmén? És hogy alakul ez a készülődő felnőttek esetében?

Dezutter kutatási eredményei szerint azok a fiatalok voltak a legelégedettebbek és legboldogabbak, akik hamar megtalálták az élet értelmét, és nem kellett tovább keresniük. Vagyis a viszonylag korai elköteleződés járt a legnagyobb önbecsüléssel, önértékeléssel. Ezek a fiatalok számoltak be legkevésbé szorongásos tünetekről, agresszióról és szabályszegésről. Ennek az lehet az oka, hogy többé nem kellett energiát fektetni a keresésbe, és ezáltal az esetleges választásokból fakadó kudarcoktól is mentesültek.

Jellemző, hogy ezek a fiatalok viszonylag korán meg tudták határozni az identitásukat, hamar tudtak dönteni a jövőjükről. Ezt vagy maguktól alakították ki (ezt nevezzük elért identitásnak), vagy a szülők/mások befolyásolták őket a döntésben.

Ebben az esetben valójában nem saját választás és szereppróbálgatás alapján választottak életutat, hanem mert például a családban mindenki orvos és ezt tovább kell vinni (ezt nevezzük korai zárásnak). Ami közös azonban, hogy úgy tűnik, bárhogyan is alakul ki az identitás, de minél hamarabb tudjuk magunkról, kik vagyunk, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy úgy érezzük, értelmes életet élünk.

Akkor már késő…?

Szerencsére azoknak sem kell rosszul érezni magukat, akik olvassák ezt a cikket, és még mindig nem találták meg azt, ami értelmet adhat az életüknek – vagyis a legtöbb készülődő felnőttnek. Hiszen a kutatás szerint csak kicsivel bizonyultak kevésbé elégedettnek és boldognak azok a fiatalok, akik még az aktív keresési fázisban voltak, vagyis jellemzően latolgatták a lehetőségeiket, a különböző értékrendeket, nézeteket.

Ennek hátterében az állt, hogy azok, akik keresnek, valójában már valamennyire kialakították önmaguk számára az értelmes élet jellemzőit, de ezek kevésbé voltak stabilak, és előfordult, hogy később nem bizonyultak előrevivőnek. Ezek a fiatalok jellemzően akkor is keresik saját megoldásaikat, ha kudarcot vallanak, és önmagában már ez is lehet az értelmes élet alapértéke.

A legkevésbé elégedett csoport azoknak a fiataloknak a csoportja volt, akik se nem keresték, se nem találták meg az élet értelmét. Ezeket a fiatalokat identitásproblémák jellemezték, az érdeklődés, nyitottság és kíváncsiság alacsony szintje, amihez egy sor viselkedésprobléma is társult (például illegális szerhasználat, ittas vezetés stb.).

A készülődő felnőttkorban bizonyos mértékig felül kell vizsgálni azt a jelentésrendszert és értékrendszert, amelyet a szülőktől kaptunk. A fiatalok feladata, hogy kialakítsák, kik ők valójában, és meghatározzák azokat az értékeket és meggyőződéseket, amelyeknek az életüket szentelik. A keresgélés tehát pozitív módon fogható fel, hiszen lehetőséget nyújt az élettapasztalatok gyűjtésére, az önismeret mélyülésére még a végleges döntések meghozatala előtt.

Az élet értelmének keresése mint önismereti út

Bármikor is végezzük, az értelmes élet keresése komoly önismereti munkát feltételez: a külső, tárgyi dolgoktól való elfordulást, vagy sokkal inkább fókuszváltást, egy belső utazás megkezdését. Ez történhet önállóan, de akár kísérővel is, aki lehet egy szülő, tanár, egy kortársunk, közösség, vagy akár egy pszichológus.

Bár különbözünk abban, hogy mikor, és abban is, hogy miben találjuk meg az élet értelmét, az biztos, hogy az értelmes élet keresése és főleg kialakítása testileg-lelkileg pozitív hatással van ránk.

IRODALOM

Dezutter, J., Waterman A. S., Waterman, S. J., Schwartz J., C. etc. (2014). Meaning in Life in Emerging Adulthood: A Person-Oriented Approach. J Pers. 82(1):57-68. doi: 10.1111/jopy. 12033.

Elekes, Sz., Mikuska, P., Komlósi, P. (2018). A pályaidentitás, párkapcsolati elköteleződés és családi háttértényezők összefüggései a készülődő felnőttség idején. Alkalmazott Pszichológia, 18(3): 29–50.

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Sárkány Kinga
Tanácsadó szakpszichológus, művészetterapeuta, természetjáró, futó. Pszichológusként arra törekszik, hogy segítse a klienseit a magánéleti egyensúly kialakításában, az erőforrásaik aktiválásában és a megküzdésben. Érdekli az emberi agy működése és az emberek sokfélesége. Munkája során értelmi sérült személyekkel is foglalkozik. Szeret tanulni, úton lenni, megfigyelni, jelen lenni, átfolyatni magán az élményeket.

Pin It on Pinterest

Share This