„Van az úgy, hogy a szerelem kitakarja az életünket” – A Felkészülés meghatározhatatlan ideig tartó együttlétre című filmet ajánljuk

Szerző: | 2020. 09. 09. | #SAJÁTÉLMÉNY | Olvasási idő: 7 perc

Hamarosan a hazai mozikban is látható lesz a Felkészülés meghatározhatatlan ideig tartó együttlétre című film. Horvát Lili legújabb rendezését országos és nemzetközi szinten is hatalmas várakozás övezi: a film, amelyben a valóság és a képzelet csúszik össze egy szerelmes nő fejében, többek között meghívást kapott a Velencei Filmfesztiválra, ahol a két nappal ezelőtt tartott világpremier után nagyon kedvezően fogadták. Mit tud ez a film? Miért szólít meg olyan sok embert? Miért működik, és min múlik, hogy kit hova visz „Márta titokzatos és hipnotikus belső utazása”? Ezeket a kérdéseket járjuk körül ebben az ajánlóban – sokkal inkább a film nyomán keletkező, szubjektív benyomások, semmint filmművészeti szempontok alapján.

„Onnan lehet tudni, hogy egy könyv a szerelemről szól, hogy egyetlen egyszer sem szerepel benne ez a szó.” Ezt a mondatot körülbelül 15 éve hallottam egy volt tanáromtól. Azt hiszem nem véletlen, hogy ez a gondolat úszott be elsőként akkor, amikor elkezdtem dolgozni ezen a cikken.

Azt hiszem, valami nagyon hasonló történik a Felkészülés… című filmben is: a szerelem nem központi témaként van jelen a történetben, hanem „csak” megtörténik benne.

Vizy Márta (Stork Natasa), a 40 éves idegtudós története az első pillanattól megragadja a figyelmünket, és még nagyon hosszú ideig, a film utáni napokban, hetekben sem ereszti el azt. Mártával ugyanis az történik, ami mindenkivel, aki volt már szerelmes: az élete egy ponton túl elkezd egy másik ember tengelye körül forogni.

Erre a furcsa ringlispílre ülteti fel a nézőt a rendező, hogy aztán képkockáról képkockára megmutassa, hogyan is néz ki kívülről, amikor az életünk folyását egy másik ember létezéséhez igazítjuk; hogyan veszítjük el a kontrolt a döntéseink, a gondolataink felett; milyen az, amikor minden egyes mozdulatunkat annak a másiknak a tekintetén keresztül látjuk – hogy aztán ez a tekintet elkísérjen mindenhova, az öltözőszekrénytől a munkahelyünkön át az álmainkig.

Amikor az álmaink kezdenek el élni

„Az álmainkban merünk csak igazán élni” – írtuk a Testről és lélekről című film kapcsán. Valami hasonló történik itt is, csak a Felkészülés… című filmben Márta álmai kezdenek el élni, hogy aztán a szívében megszülető bizonyosság szépen lassan átformálja a valóságát.

Így, képkockáról képkockára, szépen lassan simogatja bele a néző arcába ezt az összegubancolódó és egyre homályosabb valóságot a rendező. Ahelyett, hogy kéjesen az arcunkba dörgölné, hogy milyen kicsik és védtelenek vagyunk az érzéseinkkel szemben, önreflexióra késztet: finoman, de határozottan láttatja, hogy a szerelem nagyobb nálunk, és van az úgy, hogy teljesen kitakarja az életünket.

A Felkészülés… egyszerre gyönyörű és nyugtalanító film. Gyönyörűen ábrázolja a szerelem nyugatlanító természetét, és azt, hogy pont ennél fogva nem lehet mindig szép és csillogó, sőt.

A szerelem sokszor kifejezetten nyugtalanító, kiszolgáltatott állapot, ami pillanatok alatt kiforgathat minket a valóságunkból. Nagyon tud fájni ez az eufória – és lelki alkattól függően – nagyon messzire, veszélyes vizekre sodorhat minket.

A múlt és a jelen érdektelenné válik

És amikor sodródunk a képzeletünket és a valóságot elválasztó, hajszálvékony jégdarabkákon, akkor ebben a nagy-nagy bizonytalanságban csak egy dolgot tudunk biztosan: hogy valamilyen úton-módon a másik mellé akarunk evezni. Ezen a ponton minden, amiről addig azt gondoltuk, fontos, elkezd nem számítani: a múlt és a jelen tökéletesen érdektelenné válik, nem számít többé a karrier, a pénz, a büszkeség, csak az, hogy a jövő egy pontján összekapaszkodhassunk.

Vannak az életünkben kegyelmi pillanatok, amikor ez meg tud történni – és nagyon sokszor van az úgy, hogy nem… A vágyaink és a valóság legtöbbször úgy haladnak el egymás mellett, mint két, a végtelenbe tartó, egymással párhuzamos sínpáron közlekedő vonat. Ezek a vágányok csak nagyon-nagyon ritkán találkoznak, és amikor ez megtörténik, akkor sincs rá garancia, hogy nem karambol lesz a vége.

Ez is szerelem. A találkozás, a vágyakozás, a be nem teljesülés és a karambol is. Ez mind-mind szerelem. A szerelem ilyen: sokféle. Ahányan vagyunk, annyiféle szerelem és annyiféle valóság létezik.

Szerintem a Felkészülés… azért zseniális film, mert nagyon érzékletesen mutatja meg, hogy mi itt együtt, de mégis nagyon különböző valóságokban botorkálunk az úton – és arra is rácsodálkozhatunk, hogy sokszor nemcsak a valóságaink, de a képzeletünk és a saját valóságunk között is óriási szakadék tátong.

Márta történetén keresztül egy picit mindenki megláthatja a saját valóságát és azt, amivel dolga van. Ez a film, és a főszereplő Márta tekintete olyan tükör, amibe nem lehet nem belenézni… Valahogy úgy működik, mint egy Rorschach-teszt: „belenézünk” ebbe a gondolataink, tapasztalásaink által torzított tükörbe, és rajtunk áll, hogyan értelmezzük.

Ahogy az is rajtunk múlik, hogy mit kezdünk a látottakkal…

Kár lenne kihagyni

Vizy Márta távolba vesző tekintetében ott lobog a bizonyosság és a remény, ami összetartja a sokszor darabokra hulló valóságunkat. Minden kiszámított mozdulata, visszafojtott lélegzetvétele, soha meg nem remegő hangja mögött ott lüktet a szerelem, ami – függetlenül attól, hogy a valóságban vagy a képzeletünkben szökken szárba – megtörténik. És amikor megtörténik, akkor nemcsak célt és értelmet ad az ember életének, hanem azzá válik.

Ez a folyamat egy sokszor keserves, fájdalommal teli, hipnotikus utazás, amivel azért mégiscsak úgy vagyunk, mit ezzel a filmmel: kár lenne kihagyni.

A film cselekménye

A Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című filmben valóság és képzelet csúszik össze egy szerelmes nő fejében. Márta, a negyvenéves idegsebész szerelmes lesz. Fényes amerikai karrierjét hátrahagyva visszatér Budapestre, hogy új életet kezdjen a férfival. Ám Márta hiába vár a Szabadság-híd pesti hídfőjénél: a férfi nem jelenik meg a randevún. Márta kétségbeesetten a keresésére indul, de amikor rátalál, élete szerelme azt állítja: sohasem látta őt azelőtt.

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Szabó Eszter Judit
Kommunikációs szakember, újságíró. Hisz az önismereti- és terápiás munka sorfordító erejében. Ha kikapcsol, akkor túrázni megy. Vagy jógázni. Ha csinál valamit, akkor azt szívvel-lélekkel teszi. A Pszichoforyou-ra ez különösen igaz.

Pin It on Pinterest

Share This