„Van az úgy, hogy a szerelem kitakarja az életünket” – A Felkészülés meghatározhatatlan ideig tartó együttlétre című filmet ajánljuk

Szerző: | 2020. 09. 09. |

Hamarosan a hazai mozikban is látható lesz a Felkészülés meghatározhatatlan ideig tartó együttlétre című film. Horvát Lili legújabb rendezését országos és nemzetközi szinten is hatalmas várakozás övezi: a film, amelyben a valóság és a képzelet csúszik össze egy szerelmes nő fejében, többek között meghívást kapott a Velencei Filmfesztiválra, ahol a két nappal ezelőtt tartott világpremier után nagyon kedvezően fogadták. Mit tud ez a film? Miért szólít meg olyan sok embert? Miért működik, és min múlik, hogy kit hova visz „Márta titokzatos és hipnotikus belső utazása”? Ezeket a kérdéseket járjuk körül ebben az ajánlóban – sokkal inkább a film nyomán keletkező, szubjektív benyomások, semmint filmművészeti szempontok alapján.

„Onnan lehet tudni, hogy egy könyv a szerelemről szól, hogy egyetlen egyszer sem szerepel benne ez a szó.” Ezt a mondatot körülbelül 15 éve hallottam egy volt tanáromtól. Azt hiszem nem véletlen, hogy ez a gondolat úszott be elsőként akkor, amikor elkezdtem dolgozni ezen a cikken.

Azt hiszem, valami nagyon hasonló történik a Felkészülés… című filmben is: a szerelem nem központi témaként van jelen a történetben, hanem „csak” megtörténik benne.

Vizy Márta (Stork Natasa), a 40 éves idegtudós története az első pillanattól megragadja a figyelmünket, és még nagyon hosszú ideig, a film utáni napokban, hetekben sem ereszti el azt. Mártával ugyanis az történik, ami mindenkivel, aki volt már szerelmes: az élete egy ponton túl elkezd egy másik ember tengelye körül forogni.

Erre a furcsa ringlispílre ülteti fel a nézőt a rendező, hogy aztán képkockáról képkockára megmutassa, hogyan is néz ki kívülről, amikor az életünk folyását egy másik ember létezéséhez igazítjuk; hogyan veszítjük el a kontrolt a döntéseink, a gondolataink felett; milyen az, amikor minden egyes mozdulatunkat annak a másiknak a tekintetén keresztül látjuk – hogy aztán ez a tekintet elkísérjen mindenhova, az öltözőszekrénytől a munkahelyünkön át az álmainkig.

Amikor az álmaink kezdenek el élni

„Az álmainkban merünk csak igazán élni” – írtuk a Testről és lélekről című film kapcsán. Valami hasonló történik itt is, csak a Felkészülés… című filmben Márta álmai kezdenek el élni, hogy aztán a szívében megszülető bizonyosság szépen lassan átformálja a valóságát.

Így, képkockáról képkockára, szépen lassan simogatja bele a néző arcába ezt az összegubancolódó és egyre homályosabb valóságot a rendező. Ahelyett, hogy kéjesen az arcunkba dörgölné, hogy milyen kicsik és védtelenek vagyunk az érzéseinkkel szemben, önreflexióra késztet: finoman, de határozottan láttatja, hogy a szerelem nagyobb nálunk, és van az úgy, hogy teljesen kitakarja az életünket.

A Felkészülés… egyszerre gyönyörű és nyugtalanító film. Gyönyörűen ábrázolja a szerelem nyugatlanító természetét, és azt, hogy pont ennél fogva nem lehet mindig szép és csillogó, sőt.

A szerelem sokszor kifejezetten nyugtalanító, kiszolgáltatott állapot, ami pillanatok alatt kiforgathat minket a valóságunkból. Nagyon tud fájni ez az eufória – és lelki alkattól függően – nagyon messzire, veszélyes vizekre sodorhat minket.

A múlt és a jelen érdektelenné válik

És amikor sodródunk a képzeletünket és a valóságot elválasztó, hajszálvékony jégdarabkákon, akkor ebben a nagy-nagy bizonytalanságban csak egy dolgot tudunk biztosan: hogy valamilyen úton-módon a másik mellé akarunk evezni. Ezen a ponton minden, amiről addig azt gondoltuk, fontos, elkezd nem számítani: a múlt és a jelen tökéletesen érdektelenné válik, nem számít többé a karrier, a pénz, a büszkeség, csak az, hogy a jövő egy pontján összekapaszkodhassunk.

Vannak az életünkben kegyelmi pillanatok, amikor ez meg tud történni – és nagyon sokszor van az úgy, hogy nem… A vágyaink és a valóság legtöbbször úgy haladnak el egymás mellett, mint két, a végtelenbe tartó, egymással párhuzamos sínpáron közlekedő vonat. Ezek a vágányok csak nagyon-nagyon ritkán találkoznak, és amikor ez megtörténik, akkor sincs rá garancia, hogy nem karambol lesz a vége.

Ez is szerelem. A találkozás, a vágyakozás, a be nem teljesülés és a karambol is. Ez mind-mind szerelem. A szerelem ilyen: sokféle. Ahányan vagyunk, annyiféle szerelem és annyiféle valóság létezik.

Szerintem a Felkészülés… azért zseniális film, mert nagyon érzékletesen mutatja meg, hogy mi itt együtt, de mégis nagyon különböző valóságokban botorkálunk az úton – és arra is rácsodálkozhatunk, hogy sokszor nemcsak a valóságaink, de a képzeletünk és a saját valóságunk között is óriási szakadék tátong.

Márta történetén keresztül egy picit mindenki megláthatja a saját valóságát és azt, amivel dolga van. Ez a film, és a főszereplő Márta tekintete olyan tükör, amibe nem lehet nem belenézni… Valahogy úgy működik, mint egy Rorschach-teszt: „belenézünk” ebbe a gondolataink, tapasztalásaink által torzított tükörbe, és rajtunk áll, hogyan értelmezzük.

Ahogy az is rajtunk múlik, hogy mit kezdünk a látottakkal…

Kár lenne kihagyni

Vizy Márta távolba vesző tekintetében ott lobog a bizonyosság és a remény, ami összetartja a sokszor darabokra hulló valóságunkat. Minden kiszámított mozdulata, visszafojtott lélegzetvétele, soha meg nem remegő hangja mögött ott lüktet a szerelem, ami – függetlenül attól, hogy a valóságban vagy a képzeletünkben szökken szárba – megtörténik. És amikor megtörténik, akkor nemcsak célt és értelmet ad az ember életének, hanem azzá válik.

Ez a folyamat egy sokszor keserves, fájdalommal teli, hipnotikus utazás, amivel azért mégiscsak úgy vagyunk, mit ezzel a filmmel: kár lenne kihagyni.

A film cselekménye

A Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című filmben valóság és képzelet csúszik össze egy szerelmes nő fejében. Márta, a negyvenéves idegsebész szerelmes lesz. Fényes amerikai karrierjét hátrahagyva visszatér Budapestre, hogy új életet kezdjen a férfival. Ám Márta hiába vár a Szabadság-híd pesti hídfőjénél: a férfi nem jelenik meg a randevún. Márta kétségbeesetten a keresésére indul, de amikor rátalál, élete szerelme azt állítja: sohasem látta őt azelőtt.



SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szólj hozzá!

Szerző

Szabó Eszter Judit
Kommunikációs szakember, újságíró. Hisz az önismereti- és terápiás munka sorfordító erejében. Ha kikapcsol, akkor túrázni megy. Vagy jógázni. Ha csinál valamit, akkor azt szívvel-lélekkel teszi. A Pszichoforyou-ra ez különösen igaz.

Pin It on Pinterest

Share This