Kis beszólások, nagy sértések, megalázás szemtől szemben vagy online, lökdösődés, netán keményebb fizikai bántalmazás – a közösítés témájába számtalan ok, indok, mód beletartozik. Most az elsődleges „tüneteket” és lehetséges szülői lépéseket igyekeztünk összefoglalni neked, aki aggódsz, félsz, talán kicsit dühös is vagy. Nem baj. A lényeg, hogy energiát és időt szánj a gyerekedre, hogy a probléma mögé nézve megtaláljátok a megoldást.

gyerek kiközösítés

„A kiközösítés témája nemcsak az alkalmazott módszerek, vagy a háttérben húzódó okok miatt ágazik ezerfelé, de a különböző korosztályok tekintetében is különbséget kell tennünk” – kezdi Juhász Anikó gyógypedagógus-logopédus, mediátor, viselkedéselemző.

Ahogy a szakember mondja: óvodás korban még főleg a csúfolódás a legfőbb eszköz a gyerekek kezében, vagy a „nem akarok játszani veled” attitűd. Ez azonban még bizonyos szempontból ártatlan, nem szándékolt bántás. A 4-5 éves gyerek ugyanis még egocentrikusabb módon működik: elsősorban a saját vágyai teljesülése a cél, kevésbé látja, érzi át empatikusan más fájdalmát.

A helyzet inkább a kisiskolás, illetve a kamaszkorban bonyolódik, amikor már előkerül a direkt, előre átgondolt, eltervezett megszégyenítés, megalázás, esetleg fizikai bántás. Ekkor a kortársak véleménye a legfőbb, egy-egy csoport érdeke pedig, még ha nem is tiszta, vagy támogatásra érdemes, előtérbe kerülhet a saját érdekekkel, értékrenddel szemben.

Jelek és reakciók

A tünetek ennek ellenére hasonlóak kicsiknél és nagyoknál. „A szülő otthon azt látja, hogy a gyerek nem akar óvodába, iskolába menni, mindenféle kifogásra hivatkozva. A legkisebbek esetleg hánynak, dühkitöréseik vannak. Ez esetben nyugodtan megengedhető, hogy a gyerek otthon maradjon egy napot. Szervezzen közös programot a család, amelynek keretében beszélgessenek a hétköznapi rutinon túl is: ez alkalmat teremt arra, hogy a gyerek elmondja, miért fél ennyire a jól megszokott közösségben.” – magyarázza Juhász Anikó.

A viselkedéselemző hozzáteszi: minősíteni nem tanácsos senkit a gyerekkel való beszélgetés során, érdemes előbb felfejteni a dolgok hátterét.

„Egy felnőtt már pontosan tudja, hogy ebben a korban a baráti kötelékek még nem szorosak. Egyik héten nem veszik be adott körbe, következő hónapban már igen. Éppen ezért érdemes figyelni, várni, nem ajtóstul rontani a házba. Semmiképpen ne kezdje a szülő a társakat, a pedagógust hibáztatni a gyerek előtt, mert azzal csak szítja benne a felesleges feszültséget. Sőt, még rossz mintát is ad a megoldásra” – hangsúlyozza Juhász Anikó.

Segítség és pozitív megerősítés

Az első lépéseket tehát mindenképpen otthon kell megtenni: ha a gyereket azért bántják, mert valamiben kevésbé tehetséges, például lassan fut, akkor nagy segítség lehet, ha az anyától, apától minél több pozitív megerősítést hall azzal kapcsolatban, hogy miben kiemelkedő. Például: „lehet, hogy nem te vagy a leggyorsabb, de nagyon szépen mondasz verset, rajzolsz stb.”

Természetesen, ha nem oldódik a helyzet vagy durvább bántásról van szó, akkor mindenképp jelezni kell a pedagógus felé. Viszont a bűnbak gyerekkel felesleges konfrontálódni.

7074617209_00b1d20a7c_h (1)

„A bántalmazó sokszor maga is küzd a saját démonaival, gyakran nincs szerető, támogató légkör mögötte, vagy a szülők éppen válnak, és ezt a feszültséget vezeti le a gyengébbnek hitt társán. Ez olyan ok-okozat, amelyet adott esetben az osztályt ismerő tanító, tanár jobban átlát, mint a saját gyerekét védelmező szülő.” – véli a szakember.

Ahogy a viselkedéselemző mondja: a kisebb, nap mint nap előforduló kiközösítéseket, amikor egy-egy játékba nem vonnak be valakit, vagy alkalomszerűen csúfolódnak, egy gyakorlott óvónő, tanító rutinosan megoldja. Jó módszer erre például a már említett pozitív megerősítés az egész csoport jelenlétében.

„Az igazán kicsik még nagyon könnyen elfogadják a másságot, akár a fogyatékosságot is, spontán integrálnak. Az óvónő elbeszélgetéssel, mesével tudja formálni a gondolataikat, erősíteni bennük az empátiára való készséget.”

Felső tagozattól már érdemes pszichológust is bevonni, ha nem csitul a megfélemlítés, fizikai bántás. Végső esetben az iskolaváltáson is el kell gondolkodni. Nyilván a legjobb megoldás ebben az esetben is a prevenció lenne: minél több érzékenyítés, fiatalokat megszólító “ellenkampány” a bullying-gal” szemben.

Ki mondta, hogy a komoly témákról nem lehet ötletesen, humorral beszélni? A bullying ellen számos frappáns, külföldi kampányfilm létezik. Az egyik legjobb például ez: 

Tippek az otthoni beszélgetéshez, feldolgozáshoz a szakember ajánlásával:

  1. A kiközösített gyereknél jól alkalmazható egy pajzs készítése, amely szimbolikusan megvédi őt a többiektől. A kisebb rajzolhat, vághat, ragaszthat, kreatívan vezetheti le a feszültséget. A nagyobb már tulajdonságokkal is felruházhatja a pajzsát, ez pedig jó apropó az önismeret, a háttérben húzódó szorongások felderítésére.
  2. Pszichodrámás eszköz, de otthon is előhúzhatja a szülő a tarsolyából: két széket elhelyez egymással szemben, a gyerek beleülteti az egyikbe azt a személyt, aki bántalmazza, s elmondja neki a bánatát, kiadja a dühét.
  3. Hatékony lehet az is, ha a gyereket megkérjük, hogy váltson nézőpontot és annak a szemszögéből mesélje el a kiközösítést, aki bántja őt. Pl. „Irigy vagyok rád, mert jobb tanuló vagy, de ezt nem ismerem el neked és még magamnak sem, ezért utállak.” Ez támogathatja abban, hogy megértse az indítékokat, és ne rázza meg az önbecsülését a másik gúnyolódása.
  4. Segítségül befejezetlen mondatokkal is megkínálhatjuk a nagyobb gyerekeket., pl. Az esik a legrosszabbul… Legközelebb azt csinálom másként… Segítségemre van ebben a szituációban… Nem értem, hogy miért engem…

A Család & Gyermek rovatunkban további, hasonló témájú cikkeket olvashatsz.

Fotó: itt és itt



SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szólj hozzá!

Széles-Horváth Anna

Újságíró. Öt éve édesanya. Igaziból Galagonyalány. Foglalkoztatják a lélek dolgai. Ha kell, bátran kérdez, de többnyire ír. Blogot, cikket, interjút. Nyughatatlan természet, mindig csinál valamit. Többek között a Pszichoforyou cikkeit.

Pin It on Pinterest