Az élet ellentmondását leküzdő belső erő − Halász Rita Mély levegő című regényét ajánljuk

Szerző: | 2020. 11. 04. | #SAJÁTÉLMÉNY | Olvasási idő: 7 perc

Voltál már közel a fulladáshoz? Amikor lent a víz mélyén másodpercek törtrésze alatt kell mérlegelned: balra vagy jobbra indulj, van–e erőd feljutni, el tudod–e nyomni a pánikot? Halász Rita regénye éppen ezt az állapotot írja le, csak másodpercek helyett hetek, hónapok telnek el levegőért kapkodva, jó irányt keresve. A kötet egy fiatal nő szemével mutatja meg, hogyan sodródhat bele valaki, akinek egyébként határozott véleménye van a világról és önmagáról, a hallgatásba, a saját hangja elnyomásába. Majd miképpen ismeri fel ennek okait, valamint a változásra hívó lehetőségeket. Egyáltalán: hogyan választ jó irányt, amikor annyira könnyű eltévedni? Vera, aki egy bántalmazó kapcsolatot hagy ott két gyerekkel, megteszi az első lépést a felszín felé: de bennünk is csak a vele együtt megtett úton tudatosul az élet igazi ellentmondása. Hogy a meneküléshez szükséges mély levegőt bizony már csak a felbukkanás után lehetséges beszívni.

Halász Rita

A kötet vége felé járok, amikor eszembe jut egy gyerekkori emlék. Pedig Vera sokkal előbb elmesélte a sajátját, hogyan fordult fel egy hajóval a Balatonban, került közel a fulladáshoz.

Az első betűtől kezdve keresem a szót, amit érzek vele együtt, ahogy mondja nekem az életét. Arra, amit átél, arra, ami mozgatja, hol jó irányba, hol éppen ellenkezőleg. Valami szorongatás, valami nyomás, valami állandó teher.

Mégis csak most, a záró akkordokhoz közel járva ugrik be a kép, ahogy hét-nyolcévesen a suli udvarán lévő medencében próbálok a víz alatt bukfencezni. A nálam idősebb barátnőm tanította, jól megmutatta, mennie kell. De egyszer csak azt érzem, nem tudok átfordulni. Tele a víz emberrel, de lent vagyok, nem vagyok képes szólni senkinek, hogy segítsen. Hogyan tudnék jelezni, mi lesz most? Aztán egytized másodperc sem telik el, jön valami megnevezhetetlen erő, magamból talán, ki tudja honnan: átfordulok, fenn vagyok. Fújtatok, remegek, örülök. Jöhet a tüdőig ható mély levegő. Milyen zsigeri, ahogy előhozza az emléket ez a könyv….

Nyers beszédmód, kendőzetlen igazság

Mintha a barátnőd mesélné, éppen úgy avat be Vera. Zaklatottan, őszintén, nyersen. Talán nem is csak a barátod, a belső hangod egyben, ahogy minden kínos, fájdalmas, meghökkentő és közben végtelenül hétköznapi részletet közöl. A kötetben nincsenek klasszikus párbeszédek a szöveg szintjén sem: mindent a nő szűrőjén át kapunk, abban az érzelmi káoszban benne foglalva, amin keresztül megy. Azonban nemcsak a sajátos központozás adja vissza az érzelmek dinamikáját, de az idősíkok váltakozása is. Minden emlék úgy jelenik meg, ahogy a gondolatban is előjönne, ahogy megmagyarázna, feldolgoztatna, irányt adna az életben.

Ehhez mérten bontakoznak ki a karakterek az olvasó előtt: Vera felismeréseinek ritmusában. Az anya, az apa, a volt férj vagy Iván nem azért mutat egyre élesebb képet, mert az elbeszélő direkt késlelteti a részleteket róluk.

Hanem mert ő is az emlékfoszlányoknak, félmondatoknak, megjegyzéseknek a tükrében ébred rá fokozatosan arra, kinek, hol a helye a rendszerben, az ő személyiségének formálódásában, az elakadásaiban és az előrelépéseiben.

Ezek hatására pedig az elbeszélőnk végül nemcsak velünk, de önmagával is egyre inkább őszintévé válik, és rátalál a hangra, amely időközben teljesen elnémult.

Az önmagunkon kívüli kapaszkodók fontossága

Ha azon szerencsések közé tartozunk, akik ezt a fajta, fuldokláshoz közeli élményt eddig csak pár másodpercben a víz alatt éreztük meg, akkor talán leginkább Andival, a legjobb barátnővel tudunk azonosulni.

Andi alakja pedig pontos képet ad arról, mennyire lényeges, hogy minden hasonló gonddal küzdő ember életében legyen egy szilárd, biztos pont. Akinek a támogatására mindig számíthat, akkor is, amikor még magának sem meri kimondani az igazat, akkor is, amikor éppen ettől az igazságtól menekülve egetrengető hülyeséget csinál.

Vera mondatai finoman és érzékletesen írják le: ha netalántán sor kerül rá, hogy Andik legyünk az életben, miképpen igyekezzünk támaszt adni a jó irány felé, miközben őszinték vagyunk, de semmiképp sem szemrehányóak, és még csak véletlenül sem sürgetőek.

Andi olyan, mint egy jó szülő, lehet hozzá vigaszért menni, de sohasem hazudik jobbat, mint amit a helyzet mutat. Az ő életéről a többi mellékszereplőhöz képest keveset tudunk meg, de azt hiszem, éppen ettől látjuk annak az erős védelmező szirtnek, amelyet Vera életében betölt. Vera ezt a fajta biztonságot egy férfiban sem találja meg a környezetében. Péter (annak ellenére, hogy a neve jelentése azt sugallja) csak látszólagos kőszikla. Inkább ráomlik a nőre, minthogy kapaszkodni lehetne belé.

Szükséges tévutak és az elterelő belső erő

A főhős hiába mesél megrázó, igazán nehéz dolgokról, annyira jófej, humoros nő képét festi, hogy viszi a történtek sodrása az olvasót, nincs idő rágódni. Vera bármilyen tévutakra is lépked a saját magához való visszatalálás közben, igazán őszinte és erős, a maga nyersességével pedig valódi, szerethető karakter. Benne van az üzenet, hogy ő tulajdonképpen bármelyikünk lehetne. Egy áldozatnak nem kell törékenynek vagy manipulálhatónak lennie. A főhős belsője szabad és független, mégis belekerül egy értelmetlen, bántó függésbe. Persze keresi az okokat, és a múltjából szép lassan fel is fejti, mitől történhetett vele az, ami.

A Mély levegő legnagyobb erénye számomra, hogy zsigerien életszerű. Mégsem úgy naturalista, hogy elrettentse az érzékenyebb olvasót: azon a határon belül marad, amely ott fog, ott marasztal és gondolkodásra késztet. Melyek a rossz döntéseink, mivel kell szembe néznünk a múltunkban? Hol foglalnak helyet az életünkben a régóta bennünk élő tervek, ambíciók? Milyen lépésekkel írhatjuk felül azokat a „gyengeségeinket”, amelyek belénk kódolva nehezítik, hogy tartsuk a jó irányt? És végül: a hétköznapok, a jóféle emberi kapcsolatok és saját magunk jellemének milyen apró mozzanataiból eredhet az erő, amely kitart a felszínig? Hogy aztán jöhessen az a bizonyos mély levegő.

 Halász Rita Mély levegő című könyvét itt tudod megrendelni.

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Széles-Horváth Anna
Újságíró. Három gyermek édesanyja. Igaziból Galagonyalány. Foglalkoztatják a lélek dolgai. Ha kell, bátran kérdez, de többnyire ír. Blogot, cikket, interjút. Nyughatatlan természet, mindig csinál valamit. Többek között a Pszichoforyou cikkeit.

Pin It on Pinterest

Share This