„Mivel az árnyakkal betelten, a nők között Flórára leltem” – József Attila Rorschach-tesztje

Szerző: | 2017. 04. 11. | Social&Smart | Olvasási idő: 13 perc

József Attila a földön töltött 32 éve alatt olyan életművet épített föl, ami a mai napig foglalkoztatja az irodalomtudomány, és nem mellesleg a pszichológia legjelesebb képviselőit. Számos rejtélyes motívum és történet lengi körül ezt az elképesztően különleges és sok ponton fájdalmas életutat, amelyben újra és újra felbukkan, vagy még inkább összefonódik a szerelem és a lélektan témája. Az egyik ezek közül a történetek közül valamivel több mint 80 évvel ezelőtt, egészen pontosan 1937. február 20-án kezdődött…

Amikor is egy Dániel Anna nevű egyetemista és édesanyja társaságot hívott magához a Dembinszky utcában található lakásukra, ahova egy bizonyos Kozmutza Flóra nevű pszichológusnő (nem mellesleg dr. Szondi Lipót sorsanalitikus közvetlen munkatársa) is hivatalos volt. Ebben a nagyjából 7-8 főből álló társaságban váratlanul felbukkant egy „középmagas, nyurga, egyenes testtartású, magas homlokú” fiatalember, akiről akkor már „tudható volt, hogy nagy költő” – ő volt József Attila.

Így emlékszik vissza Flóra asszony, József Attila utolsó hónapjairól című könyvében, amelyet a költő utolsó szerelme már Illyés Gyulánéként jegyzett… De ne szaladjunk ennyire előre; kanyarodjunk vissza abba a bizonyos Dembinszky utcai lakásba, ahol egyszer csak felbukkan a valaha élt egyik legnagyobb magyar költő…

„A vizsgálat egész este tartott”

József Attila megjelenése mellett vélhetően annak célja is meglepte Kozmutza Flórát. A költő és a vele együtt érkező Sándor Kálmán, író, szerkesztő, ugyanis azt kérte tőle, hogy vegye fel József Attilával a Rorschach-tesztet. Így történt, hogy a saját bevallása szerint is „versrajongó” Flóra, és az akkor már ismert költő az irodalomról vitatkozó társaságtól egy kisebb helyiségbe vonult vissza.

„Az estének a körülményeire jól emlékszem. A cigarettafüstös két szobára: a kisebbikben csak mi ketten ültünk József Attilával, hogy ne zavarjanak a vizsgálatnál. A nagyobbikban a többiek, hol hevesen, hol higgadtabban vitatkoztak, főképp irodalomról.”

Kozmutza Flóra pedig jegyzetelt, szó szerint, ahogy kell, „mindent, amit mondott” – olvasható a visszaemlékezésben, amelyből kiderül, hogy a vizsgálat az átlagosnál sokkal tovább, egész este tartott:

„Kezdetben szívesen, érdeklődéssel értelmezte a képeket, később egyre gyakrabban emelte rám egy kicsit álmos, fáradt szemhéja alól merengő tekintetét…”

A projektív vizsgálatot (amelynek keretében a tesztet fölvevő pszichológus, vagy pszichoterapeuta 10, tintafoltot ábrázoló táblát mutat a vizsgált személynek, és arra kéri, hogy ossza meg vele az ábra alapján eszébe ötlő asszociációkat) végül nem is fejezték be: az átlagosan egy óra hosszú metódus két órán át tartott. A költő nagyjából annyi asszociációt rendelt egy-egy képhez, amennyit egy „jobb formában lévő”, átlagos vizsgálati alany az összes képhez társítani szokott: csak az első táblához 51 asszociációt sorolt fel, a másodikhoz pedig 69-et. Nem csoda, hogy az átlagosnál hosszabb idő alatt jutottak el az 5. ábráig, amikor is – látva, hogy az alany már teljesen kimerült – Kozmutza Flóra azt javasolta, hogy fejezzék be a vizsgálatot.

„Most már csak a maga kedvéért csinálom”

„A vizsgálatot nem tudtuk befejezni. (…) Rendkívül sok választ adott, rengeteg orginális, sőt bizarr feleletet. A vizsgálat fárasztotta. A harmadik képnél azt mondta »Most már csak a maga kedvéért csinálom.« Az ötödik végén én ajánlottam fel, hagyjuk abba. (…) Soha nem fejeztük be” – olvasható a visszaemlékezésben, amelyből az is kiderül, hogy vélhetően ezen az estén kezdett kibontakozni a pszichológusnő és a költő közötti sajátságos kapcsolat. Ahogy arra a Flóra-versek 5., Megméressél! című darabja is utal:

„mivel az árnyakkal betelten, a nők között Flórára leltem”.

Nehéz megítélni, hogy az ámulatba ejtő „asszociáció-cunami” mennyire szólt a csinos pszichológusnő iránti vonzalomnak és az ebből eredő bizonyítási vágynak, és az (a történetnek ezen a pontján egyelőre csak láthatatlan harmadikként, de nagyon is jelen lévő) Illyés Gyulával szembeni vetélkedésnek, de az biztos, hogy ezen a ponton – ahogy azt Kozmutza Flóra visszaemlékezésében is írja – a vizsgálat folytatása gyakorlatilag ellehetetlenült, hiszen ennek „egy s mindenkorra útját állták a költő személyes érzései”.

A pszichológusnő és a költő első találkozása és József Attila halála között 9 hónap telt el. Ezt követően további 50 évet kellett várni arra, hogy a költő halála után Illyés Gyulával frigyre lépő, emiatt sokat támadott és éppen ezért hallgatásba burkolózó Flóra asszony naplóbejegyzésein alapuló visszaemlékezést a szélesebb nyilvánosság is megismerhesse.

Ez „a visszaemlékezés idézte meg és hívta elő a csendből az egykori lélektani vizsgálatot is, amelynek felvételi körülményei oly sajátos módon egybefonódtak a költő és Flóra megismerkedésével.”

– írja a 2016-ban kiadott, Pszichológiai rejtelmek a művészetekben és életünkben című kötetben megjelent tanulmányában Prof. Dr. Bagdy Emőke, aki 1984. július 27-én dr. Láng Iringóval együtt szintén részesévé vált ennek a filmbe illő történetnek.

„32 éves fiatal férfi csonka vizsgálati anyaga”

Ezen a napon ugyanis dr. Láng Iringó egy küldeményt hozott a Gyógypedagógia Főiskoláról. A „feladó” Illyés Gyuláné, Bagdy Emőke és dr. Láng Iringó akkori tanára volt. A csomagban egy Rorschach-teszt jegyzőkönyve, egy „32 éves fiatal férfi csonka vizsgálati anyaga” lapult. Illyés Gyuláné ennek a tesznek az elemzésére és értékelésére kérte fel akkori tanítványait, akik „vakon” láttak neki a munkának, vagyis (akkor még)

nem tudhatták, hogy az egyik legnagyobb magyar költő Rorschach-tesztjének elemzésére, és ezzel együtt az ő személyiségének feltérképezésére kérték fel őket.

A két tanítvány azért sem gyanakodott, mert az ilyen típusú kérések korábban is előfordultak az OIE Klinikai Pszichológiai Laboratóriumában. „Nem volt szokatlan az olyan kérés, hogy egy-egy tesztet szakmai csoportban vagy személyesen elemezzünk, esetenként szakvéleményt alakítsunk ki” – egészíti ki a történetet Prof. Dr. Bagdy Emőke a már hivatkozott tanulmányában, amelyből az is kiderül, hogy a projektív teszt elemzése több szempontból is komoly szakmai kihívást jelentett, hiszen amellett, hogy nem ismerhették az alanyt, a vizsgálat sem volt teljes.

Ennek ellenére az elemzések elkészültek, amelyeket annak rendje és módja szerint vissza is juttattak Illyés Gyulánéhoz a mit sem sejtő tanítványok, akik ezt követően értesültek arról, hogy József Attila be nem fejezett vizsgálatát elemezték.

„Biztonsággal állíthatom, hogy előzetes tudás birtokában megbénított volna a feladat, s talán el sem vállalom” – vallja meg Prof. Dr. Bagdy Emőke, aki visszatekintve már egyfajta „sorsajándékként” tekint a történtekre.

A „vakon” felvett elemzések először 1992-ben, a Miért fáj ma is: Az ismeretlen József Attila című tanulmánykötetben jelentek meg, de azokat Balatonszárszón, a József Attila Emlékházban is el lehet olvasni, ahol nem mellesleg Kozmutza Flóra a teszt fölvétele közben készített, eredeti jegyzetei is megtekinthetők.

…a szeretet-kapcsolataiban, a szerelemben

Emlékszem, már akkor is ámulatba ejtett a vakon felvett elemzések, és a költő életútjának megdöbbentő „egymásra rímelése”, amikor egy balatoni biciklitúra keretében betértem a szárszói emlékházba és elolvastam az egyik tárlóra kihelyezett dokumentumokat… Addig nem tudtam erről a történetről, ami azóta – az elemzések szövegével együtt – Bagdy Emőke legújabb, már idézett, Pszichológiai rejtelmek a művészetekben és életünkben megjelent kötetében is olvasható.

A pszichológus nemcsak újraközli az értékeléseket, hanem az életmű ismeretében fűzi tovább a lehetséges értelmezési szálakat, arra a kérdésre keresve a választ, hogy „ki” volt József Attila (a szeretet-kapcsolataiban, a szerelemben.) Az egyes szám első személyben megírt reflexiók nemcsak a költőóriást, hanem talán saját magunkat is segítenek (egy kicsit jobban) megérteni. Ugyanakkor már maga az „eredeti” elemzés is nagyon izgalmas fénytörésbe helyezi az életművet, tovább cizellálva az amúgy is különleges történetet.

Az olyan, az elemzésben olvasható megállapításoktól pedig, mint például hogy „Érzelmi-indulati és kapcsolati fejlődésében az anyába kapaszkodás biztonságának hiánya, valamint feltehetően a szeretett személytől való traumatizáló elszakadás mély nyomot hagyott.”, (annak tudatában, hogy a teszt elemzésének készítője egyáltalán semmit nem tudott az alanyról) pedig szó szerint libabőrös lesz az ember.

Meglátni és megszeretni?

Persze a teszt felvételének körülményei messze nem nevezhetők ideálisnak, ahogy arra a tanulmányban Bagdy Emőke is rámutat, a „módszer akkor még gyerekcipőben járt”, emellett a költő és Flóra lelki munka közben kibontakozó érzelmei, valamint a bonyodalmaktól nem éppen mentes kapcsolatuk és annak körülményei is ezer kérdést felvetnek.

Ahogy arra Valachi Anna, Egy tabu föltárulkozása című tanulmányában is rámutat: „Fölvetődik a kérdés: tényleg spontán módon, «meglátni és megszeretni» alapon lett József Attila szerelmes Flórába? A lány szépsége, értelme és tisztasága nem hagy kétségnek helyet. Mégis különös – mi több: már-már élettanilag nonszensz –, hogy analitikusnője iránti, ideg-összeroppanással végződő, indulatáttételes szerelméből (itt a Gyömrői Edit iránti szerelemre utal a szerző, akibe a pszichoanalitikus kezelések alatt szeretett bele a költő – a szerk.) alig kigyógyulva, az érzelmileg kimerült-kiégett költőben néhány óra leforgása alatt olyan elemi erejű vágy támadjon új múzsája iránt, amely ihletét sosem látott magaslatokba röpteti, újra célt és értelmet adva életének.”

Talán nem túlzás azt állítani, hogy ez a kérdés, illetve maga történet is más megvilágításba helyezi a Flóra-verseket, ahogy arra Beney Zsuzsa, A Gondolat metafórái. Esszék József Attila költészetéről című kötetében is rámutat: „úgy tűnik, hogy ennek a szerelemnek legfőbb témája a halál elfogadása. A Flóra-versek nagy része József Attila halál-költészetének darabja”.

Az egészség határai között, vagy inkább azon túl…

Ahogy ez a következtetés is sugallja, sajnos a démonaival egész életében viaskodó költőnek nem sikerült az, amit a Bagdy Emőke a vakon felvett analízis soraiban – rámutatva a költőóriás személyiségét és ezzel együtt az életművét is átható talán egyik legerősebb mozgatórugóra – előrevetített.

„A személyiség csak a fantázia szabadságában képes megélni a felszabadultság, tehermentesülés és »szabadság« érzését. Ezért valószínű, hogy a teremtő fantázia eszközével és produktumaival önmaga legfőbb lelki egyensúlyfenntartó módját dolgozta ki, mely megvédheti és megtarthatja a lelki egészség határai között”.

Ahogy arról a költő utolsó éveiről és hónapjairól fennmaradt dokumentumok és információk is tanúskodnak, József Attilának sajnos nem sikerült az egészség határai között maradnia – alulmaradt az „ólálkodó semmi ellen” vívott küzdelemben. Ugyanakkor az kétségtelen tény, hogy ennek az „egyensúlyfenntartó” mechanizmusnak az eredménye egy olyan életmű lett, amely a mai napig hatással van ránk. József Attila sorai a szívünkbe markolnak és a lelkünkig hatolnak.

Ezeket a sorokat olvasva újból és újból feltesszük magunknak a kérdést: hogy lehetséges az, hogy valaki ilyen elementáris erővel és mértani pontossággal fogalmazza meg azokat az érzéseket, amelyekről olyan sokszor azt érezzük, hogy azokat lehetetlen szavakkal kifejezni.

Neki sikerült.

Ő volt József Attila, aki alig 80 éve ment el – de még mindig itt van köztünk és reméljük, hogy még nagyon sokáig marad is.

Felhasznált irodalom:

Bagdy Emőke (1992): „Majd eljön értem a halott” (József Attila befejezetlen személyiségvizsgálatáról). In: „Miért fáj ma is”. Az ismeretlen József Attila. Szerk.: Horváth Iván és Tverdota György. Balassi–Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 65–115.

Bagdy Emőke (2016): Pszichológiai rejtelmek a művészetekben és életünkben Athenaeum Kiadó. 7-64.

Beney Zsuzsa (1994): Flóra. In: uő. (1999): A gondolat metaforái. Esszék József Attila költészetéről. Argumentum Kiadó. 261–268.

Illyés Gyuláné (1988): József Attila utolsó hónapjairól – Szépirodalmi Könyvkiadó

Valachi Anna: (2005). Egy tabu föltárulkozása In: Holmi

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Szabó Eszter Judit
Kommunikációs szakember, újságíró. Hisz az önismereti- és terápiás munka sorfordító erejében. Ha kikapcsol, akkor túrázni megy. Vagy jógázni. Ha csinál valamit, akkor azt szívvel-lélekkel teszi. A Pszichoforyou-ra ez különösen igaz.

Pin It on Pinterest

Share This